Filmek a hangulatodra szabva

Monty Python Live

12+ karika
Monty Python Live (Mostly)

Mesterszám

7.810 7.7 7.8
1 296 vélemény alapján

Szerintem

Harminc év után először - és meglehet utoljára - álltak össze az angol abszurd humor élő legendái, a Monty Python tagjai, hogy az 1969 és 1983 között készült legemlékezetesebb jelenetekkel szórakoztassák a rajongókat. John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin a bombasztikus régi klasszikusokat modern csavarral tálalják a nézőknek.

A Monty Python forradalmasította és népszerűvé tette azt a típusú angol abszurd humort, melyen azóta már generációk nőttek fel.

A londoni O2 Arénában, július 20-án rögzített előadást a magyar közönség három alkalommal láthatja a Cinema City mozikban augusztus 7-én, 9-én és 15-én.

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Eric Idle

Eric Idle (South Shields, Tyne and Wear, Anglia, Egyesült Királyság, 1943. március 29. – ) angol humorista, színész, író, énekes, zene és dalszerző, a Monty Python csoport tagja. Eric Tyne and Wear megyében, South Shields-ben született. Valójában a város által azóta bekebelezett, valamikor különálló Harton nevű faluban. Nora Barron (született: Sanderson), szakképzett védőnő és Ernest Idle gyermekeként.[1][2] Apja a Brit Királyi Légierőnél (Royal Air Force) szolgált, a II. világháborút túlélte, 1945 karácsonyán autóbalesetet szenvedett.[3] Anyja nehezen viselte a munkát teljes munkaidőben, hogy tudja miből nevelni a gyereket, így Ericet hétévesen beiratta a Royal Wolverhampton bentlakásos Iskolába. Ebben a viktoriánus árvaházban akkor egy karitatív alapítvány keretében foglalkoztak azokkal a gyerekekkel, aki elvesztették egy vagy mindkét szülőjüket. A kisdiákok, akik elsősorban a háborúban elesett katonák gyermekei voltak, Ophney-nek nevezték. Eric nem szívesen emlékszik vissza a zord környezetre, a kellemetlen körülményekre. Azt állítja, két dolog volt ami miatt elviselhető volt az élete, hallgatni a Radio Luxembourg műsorait az ágytakaró alatt és nézni a Wolverhampton Wanderers-t, a helyi focicsapatot. Ezen kívül, más sportot nem szeretett és minden csütörtökön kiosont az iskolából a helyi moziba. Általában 18 éven felülieknek való filmeket nézett meg. Kevés fontos dolga volt az iskolában, ezért az unaloműzésként keményen tanult. Így sikerült bejutnia a Cambridge-i Egyetemre, az angol nyelv tantárgy hallgatójaként. A Cambridge Footlights Klub elnöke Tim Brooke-Taylor, és a klub tagja Bill Oddie meghívta a neves Cambridge University Footlights Club-ba. „Soha nem hallottam a Footlights-ról mielőtt oda jártam, de ez olyan, mint egy hagyományos kollégiumi dohányzós-koncert. Tim Brooke-Taylor és Bill Oddie meghallgattak a Footlights dohányosai számára és ez ahhoz vezetett, hogy rájöjjek a dolgokra és bekerüljek a Footlights-ba, ami hatalmas dolog volt.” Eric a Footlights-ban, találkozott először Graham Chapman-nel és John Cleese-zel, akik szintén a Cambridge-i Egyetemre jártak. 1965-ben a Cambridge Footlights elnöke lett és először ő engedte meg, hogy nők is csatlakozhassanak. 1966-tól jeleneteket írt a Frost-jelentés (Frost Report) című műsorba. Itt találkozott először későbbi Monty Python-os társaival, Graham Chapman-nel, John Cleese-zel, Terry Jones-szal és Michael Palinnel. 1967-től szerepelt A hiba nem az ön készülékében van (Do Not Adjust Your Set) című műsorban, mely gyerekműsornak szánt, de inkább a felnőttek körében volt sikeres, melyben Terry Jones-szal és Michael Palin-nel is dolgozhatott. Terry Gilliam gondoskodott az animációkról a show részére. Eközben Cleese meggyőzte Palint, hogy hozzák össze a két csapatot és készítsenek közös műsort és hívják Terry Gilliamat is animációkat készíteni. Ezzel teljesült John Cleese vágya és létrejött saját sorozatuk a Monty Python Repülő Cirkusza. Eric többnyire egyedül írt a sorozatba, a saját ütemében, bár néha nehéz volt bemutatni az anyagot és viccesnek tűnni, egyedül, partner támogatása nélkül, ugyanis a többiek párban írtak. Chapman/Cleese és Palin/Jones felállásban. John Cleese, elismerte, hogy ez kissé igazságtalan – amikor a csapat szavaz, hogy melyik jelenetek kerüljenek be a műsorba, neki csak egy szavazata van „Idle független személy, és a legjobban egyedül tudott dolgozni.” Eric maga is elismerte, ez olykor nehéz volt: „Meg kellett győznöd az öt másikat. És többnyire egyik író sem volt éppen önzetlen.” Gyakran nyelvi és kommunikációs jellegű poénokkal járult hozzá a műsorhoz. Rengeteg karakterének jellemzői a szójátékok, az anagrammák, a szórend felcserélése, mint az ember, aki anagrammákban beszél vagy a hentes, aki egyszer durva, egyszer pedig udvarias stílusban beszél a vevővel. Több jelenetbe beleépített hosszú monológokat, mint az Utazási Iroda jelenetben, egy olyan utast alakít, aki folyamatosan, megállíthatatlanul mesél kellemetlen utazási élményeiről. Jellemző rá a kétértelmű szöveg, a többnyire szexuális tartalom ily módon való elrejtése (Nudge Nudge). Eric, több csapatnak írt számos híres slágert, melyek közül a leghíresebb a „Mindig az élet napos oldalát nézd” („Always Look on the Bright Side of Life”), a Brian élete című film záródala, mely a Monty Python csoport védjegye lett. Ő írta többek között Az élet értelme című filmből a Tejút dalt (Galaxy Song), és Cleese-zel, az Eric a félig méh (Eric the Half-a-Bee). A legtöbb dalt a csoportból ő írta a sorozathoz és a filmekhez. A sorozat 1974-ben befejeződött és a csoport a 70-es évek közepe óta leginkább rendszertelen, együttműködése is megszűnt. Mindenki a saját útját próbálta egyengetni. Eric a BBC rádiójának készített 1973-74-ben showműsort. Létrehozott egy jelenetekből álló showt a BBC2-n „Rutland Weekend Television” (RWT) címmel, melynek jeleneteit maga írta, Neil Innes zenéivel pedig színesítette a műsort. Az RWT, britannia legkisebb televíziós hálózata volt, az elnevezés a London Weekend Television paródiájaként jött létre. Rutland, anglia legkisebb megyéje. Az egyik műsorban George Harrison is közreműködött vendégszereplőként. Az RWT utódjaként egy együttest hoztak létre Neil Innes-szel, melynek neve The Rutles volt, amely tulajdonképpen egy kedves The Beatles paródia. A zenekar népszerűvé vált főleg az USA-ban. Az 1978-as The Rutles mockumentary (gúnyos jellegű dokumentumfilm), az All You Need Is Cash (Beatles: All You Need Is Love) melynek írója Eric Idle, zeneszerzője pedig Neil Innes, a Monty Python tagok között újra együttműködést teremtett. Eric, Dirk McCQuickly, Paul McCartney paródiájaként, illetve műsorvezetőként szerepelt. A filmben Bill Murray, George Harrison és Mick Jagger is szerepelt.[4] Szintén Idle írta és rendezte a The Rutles comeback-et a Rutlemania című élő showba 2008-ban, a The Rutles 30. évfordulójára.[5] Az 1989-ben Terry Gilliam által írt és rendezett Münchausen báró kalandjai (The Adventures of Baron Munchausen) filmbéli alkotásáért legalább olyan jó kritikákat kapott, mint az Apócák a pácban (Nuns on the Run) főszerepéért Robbie Coltrane mellett 1990-ben, a Casper című filmben 1995-ben valamint a Terry Jones által írt és rendezett 1996-os Békavári Uraságban (The Wind in the Willows) alkotott szerepéért. Azonban a saját maga által írt ötletei, melyeket a Lökött örökösök (Splitting Heirs) című filmjében 1993-ban mutattak be, sikertelen lett a kritikusok és a közönség számára, pedig a szereposztás jónak ígérkezett Rick Moranis-szal és John Cleese-zel. 1990-ben énekelte és társszerzője volt a népszerű brit komédiasorozat, a Fél lábbal a sírban főcímdalának, mely dal ugyanezt a címet kapta és amely sorozat 10 évig futott. A dalt később kiadták, de gyenge helyezéseket ért el a slágerlistákon, azonban az „Always Look on the Bright Side of Life” című dalt, akkori szomszédja Gary Lineker labdarúgó javaslatára, újra felvették és újra kiadták. Ennek eredménye, hatalmas meglepetés lett, az akkor már 12 éves szám a brit listákon a 3. helyig jutott fel. 2002 novemberében fellépett barátja, George Harrison emlékkoncertjén. 2004-ben egy dalban válaszolt, tiltakozásképpen azért, amiért 5000 dollár bírságot kellett fizetnie azért, mert kimondta a nemzeti rádióban a „fuck” szót. A rövid dal címe FCC dal, amelyben tizennégyszer szerepel a szó és ezen kívül más trágár szavak is, kifejezve véleményét a Amerikai Szövetségi Kommunikációs Bizottságról (US Federal Communications Commission, FCC) és az akkori amerikai kormányról. A dal letöltető és meghallgatható az Internet Archívumban.[6] A Gyalog galopp című filmen alapuló ötletekre építve, a Spamalot című musical-vígjáték, a filmhez hasonlóan Arthur király és a Kerekasztal lovagjai történetét meséli el. A dalok szövegét Eric Idle írta, ezért 2005-ben több jelölést is kapott Tony-díjra a zenéjét John Du Prez-vel és Neil Innesszel közösen szerezték.[7] 2007 júniusában, Nem a megváltó (Not the Messiah) címmel, egy komikus oratórium premierje volt látható a Luminato művészeti fesztivál nyitónapján Torontóban, melyet a Brian élete című film ötletére illetve történetére írtak. A mű szerzői Eric Idle és John Du Prez.[8] A művet, az Amerikai Egyesült Államokban és Ausztráliában is bemutatták. Az öt részes oratórium angliai bemutatója, Londonban a Royal Albert Hall-ban, 2009. október 23-án volt, a Monty Python csoport 40. évfordulóját ünnepelve mutatták be óriási sikerrel. Vendégek voltak: Michael Palin, Terry Jones, Terry Gilliam, Carol Cleveland, Neil Innes. 2012. augusztus 12-én, a 2012. évi nyári olimpiai játékok záróünnepségén elénekelte a Brian élete, illetve a Monty Python csoport legismertebb dalát, az Always Look on the Bright Side of Life-ot (Mindig az élet napos oldalát nézd), melyet egy plusz versszakkal megtoldott és amely teljes egészében az ő szerzeménye. A színpadon többek között táncosok, indiai tánccsoport, görkorcsolyázó és szoknyájukat emelgető apácák, római légiósok, skót dudások léptek fel. Az Amerikai Egyesült Államok cenzúrájával ismét meggyűlt a baja, ugyanis az NBC cenzúrázta, a "Life's a piece of shit" szövegrészt. A népszerű, ismert dalt ha nem is 80 ezren énekelték, de a stadionban visszhangzott a nézők éneklése. 2014-ben újra összeállt a Monty Python csoport. Eric rendezte a műsort, melyet a londoni Royal Albert Hallban tartottak. A többi élő taggal együtt, utoljára léptek fel, ezzel lezárva 45 évet és a több évtizedes találgatásokat a lehetséges reunióra.[9] 2015-ben az Egyesült Államokban, 2016-ban Ausztráliában és Új-Zélandon turnézik John Cleese-zel a „Megint együtt... legelső alkalommal” című előadással.[10]

Monty Python

A Monty Python-csoportot (közkeletű nevén The Pythons) 1969-ben alapította öt brit író-színész: (Graham Chapman, John Cleese, Eric Idle, Terry Jones, Michael Palin) és egy amerikai animátor (Terry Gilliam). Műsoruk, a 45 részes, egyenként félórás Monty Python Repülő Cirkusza (Monty Python's Flying Circus) először 1969. október 5-én került adásba. A 45 részt négy szériában készítették el (három 13 részes és egy hatrészes), de az utolsó szériában a műsor címe Monty Pythonra rövidült. Ám a Python-jelenség ennél sokkal több volt: turnék, négy film, több album, egy musical, számos könyv és számítógépes játék kötődik hozzájuk. Ezen kívül a csoport tagjai önállóan is elismert művészekké váltak. A Repülő Cirkuszt a BBC 1969 és 1974 között sugározta. A jeleneteket Graham Chapman, John Cleese, Terry Gilliam, Eric Idle, Terry Jones és Michael Palin írta és adta elő. Egy műsorban több jelenetet adtak elő, melyeket Gilliam animációi kapcsoltak össze, kiterjesztve az akkoriban szokásosnak mondható stílus- és tartalombeli korlátokat. A csoport újító szellemét gyakran hasonlítják a Beatles rockzenére gyakorolt hatásához: egy csoport tagjai megírják és előadják saját jeleneteiket, és ezzel megváltoztatják a szórakoztatás világát. A tagok tudatos munkamódszere lehetővé tette a formai és tartalmi kísérletezést, a televíziós komédia hagyományainak elvetését és a humoristák újabb generációi számára egy követendő út létrehozását (George Harrison, a tagok személyes jóbarátja azt mondta a Monty Pythonról, hogy a Beatles szellemiségét vitték tovább). Míg az Egyesült Királyságban a humor szinte minden formájára hatottak, addig Amerikában csak az abszurd műsorok merítettek ihletet munkáikból (Saturday Night Live, South Park, A Simpson család). 2005-ben, a Humoristák Humoristája szavazáson a szakmabeliek a csoport három tagját is beválasztották minden idők ötven legjobb humoristája közé. Michael Palin a 30., Eric Idle a 21., John Cleese a 2. lett, csak Peter Cook tudta legyőzni.

Terry Gilliam

Terrence Vance Gilliam (1940. november 22.) amerikai/brit filmrendező, forgatókönyvíró, színész és animációsfilm-készítő, a Monty Python-csoport tagja. Családjával tizenegy éves korában Los Angelesbe költözött – addigi gyerekkorát ő maga Huckleberry Finnéhez és Tom Sawyeréhez hasonlította. Rajztehetsége, sőt a mozgóképpé összeálló rajzok iránti érzéke korán megmutatkozott. Érettségi után az Occidental College-ban kezdett fizikát tanulni, de végül a politológiát végezte el. Az egyetemi lap számára készített néhány rajzát elküldte az ismert képregény-rajzolónak, Harvey Kurtzmannak, aki felvette a New York-i Help! magazin stábjába. Egy itteni munkája kapcsán ismerkedett meg John Cleese-zel. Néhány hónapig a Nemzeti Gárdánál szolgált, majd fél évig utazgatott Európában. Visszatérése után Los Angelesben helyezkedett el egy reklámügynökségnél. 1967-ben tanúja volt, amint a rendőrség szétvert egy Lyndon B. Johnson elnök elleni békés tüntetést. Ő maga nem vett részt a megmozduláson, csak arra járt, de a rendőrök őt is megverték. Mint mondja, ez volt az első alkalom, amikor „megtapasztalta a földi poklot”. Állásából kirúgták, de egyébként is felmondott volna, mivel el akarta hagyni az országot. Ez az élmény minden bizonnyal egyik fő forrása lett a hatalom és a bürokrácia ábrázolásának a filmjeiben. A londoni Londoner magazin művészeti vezetője lett, de szűknek érezte a nyomtatott sajtó korlátait, ezért megkereste John Cleese-t, hogy szerezzen neki valami televíziós munkát. Cleese Humphrey Barclay-hoz irányította, aki a We Have Ways of Making You Laugh című műsorban adott neki munkát. A Monty Python-csoportba Eric Idle javaslatára került. A Flying Circus sorozatban szabad kezet kapott a szkeccseket összekötő animációk készítésében, és sokszor még kisebb szerepeket is eljátszott. Mindkettő mélyvíz volt a számára: „Ismertem az animációkészítés elméletét, olvastam erről egy-két könyvet, de csinálni még nem csináltam.” A kivágott figurákkal készített filmek nagy előnye volt a gyorsaság és az egyszerűség, valamint a kis költségvetés. Ebben az időben ismerkedett meg későbbi feleségével, Maggie Westonnal, aki a stáb sminkese volt. A Monty Python többi tagja szerint meglehetősen szerény szókincse volt. Graham Chapman egy interjúban elmesélte, hogy egyszer egy tenger fölött repülve Terry azt mondta:" Nézzétek egy csomó víz van alattunk" Cleese szerint, ami tetszett Terrynek arra mindenre azt mondta:"Ja ja ez nagyon bejön nekem."Ami nem tetszett neki:"Ja ez bassza a csőrömet." A Monty Python-csoportban szerezte első rendezői tapasztalatait is. A Gyalog galoppban már Terry Jones társrendezője volt. Első önálló filmje a Jabberwocky (1977), Michael Palin főszereplésével. Az 1981-es Időbanditák (Time Bandits) sikere után belevághatott egy nagyobb lélegzetű vállalkozásba, a Brazil című különleges hangulatú szatírába, mely egyaránt merített Kafkából és George Orwellből, és saját, az államhatalommal kapcsolatos élményeiből is. A filmet finanszírozó Universal Pictures anyagi okokra hivatkozva sok mindent megváltoztatott a forgatás során, Gilliam tiltakozása ellenére, így a végső változat nem felel meg mindenben az ő elképzeléseinek (a DVD-kiadás már tartalmazza a rendezői változatot is). Az "Időbanditák", a Brazil és következő (nem túl sikeres) filmje, a Münchausen báró kalandjai (The Adventures of Baron Munchausen, 1988) egyfajta laza trilógiát alkot, lévén az emberi élet három korszakát, s az azokra jellemző kérdéseket mutatja be. Első „hollywoodi” filmje a Halászkirály legendája (The Fisher King, 1991) Jeff Bridgesszel, Robin Williamsszel, Amanda Plummerrel és az alakításáért Oscar-díjat kapó Mercedes Ruehllel. A Brazil miatt „nehézfejű”-nek és a Münchausen miatt „megalomániás”-nak elkönyvelt rendező ezzel vált igazán elfogadottá. Ugyanakkor a következő – máig megvalósítatlan – filmtervével (The Defective Detective) ugyanazok a gondok adódtak, mint a Brazillal vagy a Münchausennel: a stúdió (jelen esetben a Paramount Pictures) nem hitte el, hogy a látványos film a Gilliam által kért alacsony összegből megvalósítható. A következő, a "Halászkirály legendájá"-hoz hasonlóan sikeres filmje a 12 majom (Twelve Monkeys, 1995) Bruce Willisszel és Brad Pitt-tel. Ebben időutazással, az emberiséget ért világméretű járvány következményeivel, és a biológiai terrorizmus témájával foglalkozott, eredeti módon. A Hunter S. Thompson írásából készült Félelem és reszketés Las Vegasban (Fear and Loathing in Las Vegas, 1998) rendezését a művészeti kérdések kapcsán kialakult nézeteltérések miatt távozó Alex Coxtól vette át, és több helyen átdolgozta a forgatókönyvet. A rá jellemző erős vizualitásnak köszönhetően talán ezt a drámát tarthatjuk Gilliam legmegdöbbentőbb erejű alkotásának. A főszerepet Johnny Depp és Benicio del Toro alakította.

Terry Gilliam

Terry Gilliam was born in Minnesota near Medicine Lake. When he was 12 his family moved to Los Angeles where he became a fan of Mad magazine. In his early 20's he was often stopped by the police who often suspected him of being a drug addict and Gilliam had to explain that he worked in advertisement. Gilliam said these experiences made him understand how it was like to be Black or Mexican and gave him sympathy for the poor. In the political turmoil in the 60's, Gilliam feared he might develop into a terrorist and decided to leave the USA. After moving to England he landed a job on the children's television show Do Not Adjust Your Set as an animator. There he would meet his future collaborators in Monty Python: Terry Jones, Eric Idle and Michael Palin. In 2006 he renounced his American citizenship.

Tudtad?

A Monty Python Live filmre vett és mozikban vetített színpadi feldolgozásában több klasszikus jelenetet is újraértelmeztek a Monty Python Repülő Cirkusza című kultikus TV-sorozatból.

Tudtad?

A Monty Python forradalmasította és népszerűvé tette azt a típusú angol abszurd humort, amin azóta már generációk nőttek fel.

Kommentek