Filmek a hangulatodra szabva

Vén rókák

12+ karika
Going in Style

Mesterszám

6.710 6.8 6.6
334 vélemény alapján

Szerintem

Nem öreg az, akinek a szíve fiatal. Tehát: attól, mert valaki nyugdíjas, még nyugodtan rabolhat bankot. Sőt: egy nyugdíjas sokkal nyugodtabban rabol bankot, mint a pánikra és izgalomra hajlamos fiatalok. Vagyis: a tökéletes bankrablást bízd koros férfiakra.

Három békés szegénységben élő idős férfi megelégeli a pénztelenséget. Úgy döntenek, hogy a saját kezükbe veszik a folyószámlájuk sorsát, és a vén korukra a bűn útjára lépnek. Nem félnek, és nem sietnek el semmit. Tervet készítenek, mindent végiggondolnak, és akcióba lépnek.

És újra átélik, milyen fiatalnak lenni..

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Morgan Freeman

Morgan Freeman (Memphis, Tennessee, 1937. június 1. –) Oscar-díjas amerikai színész. Ismertségre az 1990-es években tett szert, miután több hollywoodi sikerfilmben is feltűnt. Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Fiatalkora 1.2 Karrierje 1.3 Magánélete Élete[szerkesztés] Fiatalkora[szerkesztés] Freeman a Tennessee állambeli Memphisben született idősebb Morgan Porterfield Freeman borbély és Myme Edna Revere takarítónő fiaként;[1][2][3] apja 1961-ben, májzsugorodás következtében halt meg. Három idősebb testvére van. Gyermekkorában gyakran költöztek, éltek a Mississippi állambeli Greenwoodban, az indianai Garyben és végül Chicagóban, Illinois államban. Freeman nyolcévesen szerezte első színészi tapasztalatait, mikor egy iskolai darab főszerepét játszotta. Tizenkét évesen megnyert egy állami drámaversenyt, a középiskola alatt pedig a nashville-i székhelyű rádióműsorban működött közre. 1955-ben visszautasított egy részleges színi ösztöndíjat a Jackson Állami Egyetemre, hogy szerelőként dolgozhasson az Egyesült Államok Légierejénél. Freeman a '60-as évek elején Los Angelesbe költözött, s a Los Angeles-i Közösségi Főiskolán másolóként tevékenykedett. Az évtized során New York Cityben is lakott, ahol az 1964-es Világkiállításon táncosként dolgozott, illetve San Franciscóban, ahol az Opera Kör zenei társulat tagja volt. Fellépett a The Royal Hunt of the Sun egy vándorszíntársulat által előadott változatában, s statisztaként feltűnt az 1965-ös The Pawnbroker című filmben. 1967-ben Viveca Lindfors mellett játszott a The Nigger Lovers címet viselő darabban[4][5] (amely a fekete civiljogi mozgalom idején játszódik), mielőtt sor került Broadway-debütjére a Hello, Dolly! 1968-as, teljes egészében afro-amerikai színészek által előadott verziójában. Karrierje[szerkesztés] Noha a stáblistán neve elsőként az 1971-es Who Says I Can't Ride a Rainbow? című film kapcsán jelent meg, Freemant az amerikai média az Another World című szappanopera és a The Electric Company című gyermekműsor révén ismerte meg. Utóbbiban az Easy Reader (kb. 'Szelíd Olvasó') és Vincent the Vegetable Vampire ('Vincent, a Vegetáriánus Vámpír') szerepében jelent meg, s úgy nyilatkozott róla, hogy hamarabb ott kellett volna hagynia. „ Az én ötletem volt, hogy folytassuk a The Electric Companyt. Csapdába ejt ez a pénz-dolog. Remélték, hogy maradok. Sok embert vonz, köztük szappanopera-színészeket és reklámszínészeket. Aztán meg nem akarnak valami komolyban látni. Ez történt velem, mondogatták az emberek, „A gyerekeim imádnak!” Túl sok volt az ott töltött három év. ” Az 1980-as évek közepétől Freeman jelentős mellékszereplőként tűnt fel számos mozifilmben, melyeknek köszönhetően a bölcs és atyai szerepek megformálójaként lett ismert. Első Oscar-jelölését az 1987-es Hamis riportban való epizódszerepéért kapta. Ahogy nőtt hírneve, egyre nagyobb szerepekhez jutott, úgymint a címszerep a Miss Daisy sofőrjében és Rawlins főtörzsőrmesteré Az 54. hadtestben, mindkettőt 1989-ben. Előbbiért megszerezte második Oscar-jelölését, ezúttal már a főszereplő kategóriában. 1993-ban a kamera másik oldalán is kipróbálta magát, s Danny Glover főszereplésével megrendezte a Bopha! című filmdrámát. 1994-ben játszotta el Redet, a megtért elítéltet A remény rabjai ünnepelt filmváltozatában. Alakításáért újfent felfigyelt rá az Akadémia, de a szobrocskát ezúttal sem ő vitte haza. Sztárstátusza az 1990-es években már megkérdőjelezhetetlenné vált, hiszen olyan kasszasikerekben szerepelt, mint a Robin Hood, a tolvajok fejedelme, a Hetedik, vagy a Deep Impact. 1997-ben Lori McCreary producerrel Freeman megalapította a Revelations Entertainment produkciós céget, s ők ketten a vezetői az online testvércégnek, a 2004 óta működő ClickStarnak is. Itt Freeman a házigazdája az „Our Space” csatornának, ahol speciálisan összeállított videók láthatók, melyekben megosztja a látogatóval szeretetét a tudományok, különösen az űr felfedezése és a repüléstan iránt. A ClickStaron vált Freeman 10 Items or Less című filmje az elsővé, amelyet legálisan le lehetett tölteni, még a moziforgalmazás idején. 2005-ben végül elnyerte a régóta érlelődő Oscar-díjat Clint Eastwood Millió dolláros bébi című filmjében nyújtott alakításáért mint mellékszereplő. Ebben az évben öt filmet számlál filmográfiája, 2006-ban pedig további három szerepe volt. 2007 végén került a mozikba Rob Reiner A bakancslista című rendezése, melyben Freeman Jack Nicholsonnal játszik együtt. 2008 nyarán két képregény alapján készült filmben is láthatják a nézők: elsőként a Wanted című akciófilmben, majd az újabb Batman-moziban. 2008. december 6-án többek között neki ítélték oda a Kennedy Központ életműdíját, melyet a washingtoni külügyminisztériumban vehetett át. 2009. február 2-án újra Oscar-díjra jelölték a Nelson Mandela életét feldolgozó Invictus című, Clint Eastwood rendezte filmben nyújtott alakításáért. Freeman egyedi orgánumának köszönhetően gyakran vállal narrátori feladatokat. 2005-ben két sikerfilmben, a Világok harcában és az Oscar-díjas Pingvinek vándorlása című dokumentumfilmben is hallható volt hangja. Magánélete[szerkesztés] Freeman 1967. október 22-től 1979-ig volt Jeanette Adair Bradshaw férje. 1984. június 16-án vette el második feleségét, Myrna Colley-Lee-t, akitől Morgana nevű lánya született. Korábbi kapcsolataiból két fia van, Alphonso és Saifoulaye, s mellettük adoptálta első felesége lányát, Deenát. Freeman a Mississippi állambeli Charlestonban, illetve New York Cityben él. Rendelkezik privát pilótaengedéllyel és társtulajdonosa és működtetője a Madini nevű étteremnek, illetve a Ground Zero bluesklubnak; mindkettő Clarksdale-ben, Mississippiben található. Freeman ellenzője a Black History Month-nak („Fekete Történelmi Hónap”), s nem vesz részt semmilyen ehhez kapcsolódó eseményen. Úgy nyilatkozott, „Nem akarok fekete történelmi hónapot. A fekete történelem az amerikai történelem.” Szerinte az egyetlen módja a rasszizmus megállításának, ha nem beszélnek róla többet, s megjegyzi, hogy nincs „fehér történelmi hónap.” Egy a 60 Minutes műsorvezetőjének, Mike Wallace-nak adott interjúja során azt mondta, „Nem nevezem többé fehér férfinek, s arra kérem, hogy Ön se nevezzen engem többet fekete férfinek.”[6] A színész 2010. február 9-én mégis részt vett a Fekete Történelmi Hónap (Black History Month) keretében rendezett koncerten a washingtoni Fehér Ház nagy báltermében. 2006. október 28-án Freemant életműdíjjal tüntették ki az első Mississippi's Best Awardson, Jacksonban, a nagyvásznon és azon kívül végzett munkájáért. „Ő afféle apafigura számomra,” mondta C.A. Webb, az esemény alapítója. „Mr. Freeman azon emberek közé tartozik, akiket egyszerűen tisztelsz, bármilyen szerepet is játszanak.” Freeman Művészetek és Levelek Doktora tiszteletbeli diplomát kapott a Delta State Universitytől 2006-ban. Morgan Freeman 2008. augusztus 3-án éjjel súlyos közúti balesetet szenvedett charlestoni otthona közelében, Mississippi államban. A 71 éves Freeman által vezetett autó lesodródott az útról és többször megpördült, mielőtt megállt volna. A színészt légi mentők szállították kórházba. Azóta képtelen volt mozgatni bal kezét, amiről 2013-ban kijelentette, hogy idegi károsodás miatt véglegesen megbénult. Emiatt több hobbijáról le kellett mondania, így a repülőgép-vezetésről és a vitorlázásról is, de mint mondta, a golf megmaradt számára, továbbra is tud dolgozni, és sétálni mindig el tud menni a birtokán.[7]

Alan Arkin

Alan Wolf Arkin (Brooklyn, New York, USA, 1934. március 26. –) Oscar-díjas amerikai színész, rendező, zenész és énekes. Szülei zsidó emigránsok voltak, akiknek felmenői Németországban, Oroszországban és Ukrajnában éltek. Színházművészetből szerzett diplomát és párhuzamosan színi tanulmányokat is folytatott. Kezdetben fotózott és gitározott, s ún. folksongokat komponált és dalszövegeket írt. 1959-ben St. Louis-ban, 1960-ban Chicagóban szatirikus műsorokban lépett fel. 1961-ben mutatkozott be a Broadway-on a Royal Theatre-ben. 1964-ben a Booth Theatre színpadán Murray Schisgal Szerelem, óh című komédiájában is játszott. 1969-ben debütált rendezőként. Arkin legismertebb rendezői munkája az 1971-es Kis gyilkosságok volt. Több ízben szerepelt a tv-ben is. Kitűnő komikus, de intrikusként és drámai szituációban mint kisember is megkapó alakítást nyújt. Hiteles, árnyalt, érzelemgazdag volt a nálunk is játszott Magányos vadász a szív című film süketnéma Singer aranyművesének szerepében.

Alan Arkin

Alan Arkin is an Academy Award-winning American actor who is also an acclaimed director, producer, author, singer and composer. He was born Alan Wolf Arkin on March 26, 1934, in Brooklyn, New York. His family were Jewish immigrants from Russia and Germany. In 1946 the Arkins moved from Brooklyn to Los Angeles, California. His father, David I. Arkin, was an artist and writer, who worked as a teacher, and lost his job for merely refusing to answer questions about his political affiliation during the 1950s Red Scare. His father challenged the politically biased dismissal and eventually prevailed, but unfortunately it was after his death. His mother, Beatrice (Wortis) Arkin, a teacher, shared his fathers views. Young Arkin was fond of music and acting, he was taking various acting classes from the age of 10. He attended Franklin High School, in Los Angeles, then Los Angeles City College from 1951 - 1953, and Bennington College in Vermont from 1953 - 1954. He sang in a college folk-band, and was involved in a drama class. He dropped out of college to form the folk music group The Tarriers, in which Arkin was the lead singer and played guitar. He co-wrote the 1956 hit "The Banana Boat Song" - a Jamaican calypso folk song, which became better known as 'Harry Belafonte' (qv)'s popular version, and reached #4 on the Billboard chart. At that time Arkin was a struggling young actor who played bit parts on television and on stage, and made a living as a delivery boy, repairman, pot washer and baby sitter. From 1958 - 1968 he performed and recorded with the children's folk group, The Babysitters. He has also recorded an entire album for the Elektra label titled "Folksongs - Once Over Lightly." In 1957 Arkin made his first big screen appearance as a lead singer with The Tarriers in _Calypso Heat Wave (1957)_ (qv). Then he made his Off-Broadway debut as a singer in "Heloise" (1958). Next year he joined the Compass Theatre in St. Louis, Missouri. There he caught the eye of stage director 'Bob Sills' (qv) and became the original member of the "Second City" troupe in Chicago. In 1961 Arkin made his Broadway debut in musical "From the Second City", for which he wrote lyrics and sketches, then starred as David Kolowitz in the Broadway comedy "Enter Laughing" (1963), for which he won a Tony Award. He starred in a Broadway musical "From the Second City production, then returned to Broadway as Harry Berlin in "Luv" (1964). Arkin made his directorial debut with an Off-Broadway hit called "Eh?" (1966), which introduced the young actor, named 'Dustin Hoffman' (qv). He won a Drama Desk Award for his direction of the Off-Broadway production of "Little Murders" (1969), and another Drama Desk Award for "The White House Murder Case" (1970). He also directed the original version of 'Neil Simon (I)' (qv)'s hilarious smash, "The Sunshine Boys" (1972), which ran over 500 performances. Arkin earned his first Academy Award nomination as Best Actor for his feature acting debut in a comedy _The Russians Are Coming the Russians Are Coming (1966)_ (qv), by director 'Norman Jewison' (qv), co-starring as Lt. Rozanov, a Soviet submariner who is mistaken for a spy after his boat accidentally wrecks aground in New England. Arkin demonstrated his dramatic range as the psychopathic killer Roat in suspense film _Wait Until Dark (1967)_ (qv), opposite 'Audrey Hepburn (I)' (qv). He reinvented himself as the sensitive deaf-mute in _The Heart Is a Lonely Hunter (1968)_ (qv), for which he received his second Academy Award nomination as Best Actor in the Leading role. He followed with what remained his best known role as Captain Yossarian in _Catch-22 (1970)_ (qv), directed by 'Mike Nichols (I)' (qv) and based on the eponymous anti-war novel by 'Joseph Heller' (qv). In it Arkin arguably gave his strongest performance, however, his career suffered because the film initially did not live up to expectations. After a few years of directorial work on television, Arkin made a comeback with an impressive portrayal of doctor 'Sigmund Freud (I)' (qv) in _The Seven-Per-Cent Solution (1976)_ (qv). In the early 1980s he acted in three movies that were family affairs, written by his wife, 'Barbara Dana' (qv), and co-starring his son, 'Adam Arkin' (qv). During the 1990s he turned out several notable performances, such as a bitter former baseball player in TNT's _Cooperstown (1993) (TV)_ (qv), and as a hilarious psychiatrist opposite 'John Cusack (I)' (qv) in _Grosse Pointe Blank (1997)_ (qv). He won raves for his portrayal of a divorced father who struggles to keep his kids enrolled in the Beverly Hills school system in _Slums of Beverly Hills (1998)_ (qv). Arkin gave a brilliant performance opposite 'Robin Williams (I)' (qv) in _Jakob the Liar (1999)_ (qv), a film about the Nazi occupation of Poland. He also returned to the New York stage co-starring with his son, 'Tony Arkin' (qv) and 'Elaine May (I)' (qv) in "Power Plays", which he also co-authored. His most recent comeback as a heroin-snorting, sex-crazed, foul-mouthed grandfather in _Little Miss Sunshine (2006)_ (qv), earned him his third Academy Award nomination for Best Performance by an Actor in a Supporting Role, and his first Academy Award. Alan Arkin has been a modern Renaissance man. In addition to his achievements as an actor, director, and producer, he made his mark as a singer-songwriter with his popular-song compositions "Banana Boat Song", "Cuddle Bug," "That's Me," and "Best Time of the Year." Arkin also authored several books, including science-fiction and some children's stories, such as "The Clearing", "The Lemming Condition" and "Cassie Loves Beethoven" among his other publications. He is a father of three sons, Adam, Matthew, and Tony, and a grandfather of Molly Arkin. Alan Arkin has been a strong supporter of an organic way of living and also a proponent for preservation of the environment and natural habitat. He has been avoiding the show-biz-milieu and is known as an actor who does not really care about prestigious awards, but values having a good job and being acknowledged by his peers. In Arkin's own words he wants to "Stay home for three months. Living as quietly as humanly possible." Arkin was given an Indian name, Grey Wolf, by his Native American friends in New Mexico.

Bank

A bank a pénzügyi közvetítő rendszer legjellemzőbb eleme. A bank a hitelintézetek közé tartozó olyan pénzügyi intézmény, amely pénzügyi szolgáltatásokat nyújt. Legfontosabb tevékenysége hitelek nyújtása és betétek gyűjtése. Vagyis a gazdaság jelenleg felhasználatlan pénzmegtakarításainak begyűjtése (passzív bankügylet), és azok kihelyezése, aktiválása a gazdaság pénzszükségben lévő alanyaihoz (aktív bankügylet). Ekképpen a modern tőkés gazdaság egyfajta motorjai. A bank hagyományosan a pénzügyi szolgáltatások díjából és a hitelekből származó kamatból jut haszonhoz. Újabban mivel a viszonylag alacsony kamatlábak sokszor korlátozzák a bankok bevételi lehetőségeit, némely bank hiteltúllépési díjak és különböző befektetések útján is igyekszik jövedelemhez jutni.

Michael Caine

Sir Michael Caine (eredetileg Maurice Joseph Micklewhite, London, 1933. március 14. – ) angol színész, aki pályafutása alatt több mint száz filmben szerepelt. Kétszer tüntették ki Oscar-díjjal, először Woody Allen Hannah és nővérei (1986), majd Lasse Hallström az Árvák hercege (1999) című filmekben nyújtott alakításáért. 1964-ben a Zulu című nagyjátékfilmben debütált a mozivásznon és azóta számos nagy sikerű alakítás fűződik a nevéhez. Művészi érdemeinek elismeréseként 2000-ben II. Erzsébet brit királynő lovaggá ütötte.

Tudtad?

A Borgman igen sok fesztiváldíjjal büszkélkedhet, többek között az Athéni Nemzetközi Filmfesztiválon, a Holland Filmfesztiválon, a Sitges Nemzetközi Fantasztikus Filmek Fesztiválján, és a Palicsi Európai Filmfesztiválon zsebelt be díjakat különböző kategóriákban.

Tudtad?

Hans Petter Moland rendező Az eltűnés sorrendjében c. filmben harmadik alkalommal dolgozik együtt a skandináv film egyik legelismertebb színészével, Stellan Skarsgard-dal (Dogville, Melankólia, A nimfomániás), akinek mások mellett Bruno Ganz az egyik legismertebb színészpartnere a filmben.

Tudtad?

A Llewyn Davis világa rendezői, a négyszeres Oscar-díjas Joel és Ethan Coen napjaink legelismertebb amerikai alkotópárosa, akiknek mostani remeklése tavaly a cannes-i versenyprogramban volt először látható, és a Steven Spielberg vezette zsűri a zsűri nagydíját ítélte oda a filmnek.

Tudtad?

Zac Efron a Dave Francoval folytatott verekedős jelenetnél eltörte a csuklóját a Rossz szomszédság című filmben. A producerek bepánikoltak, és fontolgatni kezdték, miként lehetne a törött csuklót beleilleszteni a sztoriba, de Zac egy instant műtéttel megoldotta a problémát, így másnap már mehetett is tovább a forgatás.

Tudtad?

A Dinoszauruszok – A Föld urai című film rendezője, Marco Marenghi rendezte az azonos nevű sorozatot 14 évvel ez előtt.

Kommentek