Filmek a hangulatodra szabva

Forrest Gump

12+ karika
Forrest Gump

Mesterszám

8.510 8.8 7.1
1 156 531 vélemény alapján

Szerintem

A georgiai Savannah városka árnyas buszmegállójában különös mesemondó üldögél. Forrest Gump mindent látott és mindent átélt, de nem mindent értett. Nem éppen a legfényesebb elme, dehát az anyja is mindíg azt mondta: "Csak az a hülye, aki hülyeséget csinál". Forrest Gump pedig semmi egyebet nem csinált, mint hogy jelen volt a XX. század minen fontos eseményén a focipályától a harctérig, az elnökök klubjától a médiavitákig, míg végül meg nem pihent egyetlen igaz szerelme karjában. A film egy megindító romantikus mese egy ártatlan amerikairól, aki pont abban a korban élt, amikor Amerika elveszíti ártatlanságát.

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Tom Hanks

Tom Hanks, születési neve: Thomas Jeffrey Hanks (Concord, Kalifornia, USA, 1956. július 9. –) kétszeres Oscar-díjas és négyszeres Golden Globe-díjas amerikai színész, producer, író, filmrendező, aki pályafutása során sok népszerű és elismert filmben szerepelt már. A színész a kaliforniai Concordban született. Édesapja, Amos Mefford Hanks séf volt, édesanyja, Janet Marylyn (leánykori néven Frager) kórházi dolgozó volt. Szülei 1960-ban elváltak. A pár három idősebb gyermeke, Sandra, (Sandra Hanks Benoiton, író), Rufus (Lawrence M. Hanks, PhD, etimológia professzor az Illinois-i Egyetemen), és Tom az apával maradtak, a legkisebb testvér, Jim (aki szintén a filmes világban dolgozik mint színész és filmes) édesanyjával maradt a kaliforniai Red Bluffban. Később a szülők újraházasodtak, de az új házasság csupán két évig tartott. Első nevelőanyjának már volt 5 saját gyereke. Tom az iskolában saját bevallása szerint szégyenlős volt, és ezt azzal próbálta álcázni, hogy bohócot csinált magából. Közben édesapja újból megházasodott, ezúttal egy 3 gyermekes kínai nőt vett feleségül, aki két gyermekével a családhoz költözött. Középiskolás (Skyline High School, Oakland, Kalifornia) évei alatt kóstolt bele a színészetbe, mikor a South Pacificben játszott. Először a Chabot College-ben, két évig, majd később a sacramentói Kaliforniai Állami Egyetemen tanult színjátszást. Ez idő tájt találkozott Vincent Dowling főrendezővel, aki meghívta Ohióba, a Nagy Tavak Fesztiválra, ahol először lépett fel igazán nagy közönség előtt. Az egyszeri meghívásból egy hároméves fellépéssorozat lett. Shakespeare A két veronai nemesben alakított Proteus szerepéért a Cleveland Nemzetközi Filmfesztiválon díjat nyert (The Cleveland Critics Circle Theater Awards). A fellépések miatt kimaradt az egyetemről, és kirúgták. A korai évek[szerkesztés] 1980-ban New Yorkba költöztek, és Hanks készen állt arra, hogy elkezdje a küzdelmes színészéletet. Számtalan meghallgatáson vett részt, majd rámosolygott a szerencse, és kis szerepet kapott a He Knows You're Alone című thrillerben. Hamarosan áttelepült Los Angelesbe. A következő feladata sokkal ígéretesebbnek tűnt. Az ABC tévécsatorna egyik tehetségkutatója ugyanis felfigyelt rá, és beválogatta a Bosom Buddies című sorozatba. A Happy Days-ben kapott szerepet, és ekkor látta meg Ron Howard rendező, aki mellékszerepet ajánlott neki 1984-ben a Csobbanás (Splash) című vígjátékban. Eredetileg John Candy volt a kiszemelt, ám végül Tom landolt a férfi főszerepben. Bár a kritikusok többsége nem értékelte Daryl Hannah sellő alakítását a meglepően sikeres romantikus vígjátékban, Hanks komikusi vénája és fiús kedvessége megnyerte az ítészeket, s persze a szakembereket is, így Hanks egyre több szerepajánlatra számíthatott. Az 1980-as évek[szerkesztés] A színész 1989-ben Többek véleménye szerint Tom alakítása mentette meg az unalomtól azokat a kevésbé sikeres mozikat, amikben felbukkant. A Magas, barna férfi felemás cipőben, a Legénybúcsú és a Pénznyelő egyaránt bebizonyították, hogy a tehetség nem olvad el akkor sem, ha a film nem a műfaj csúcsa. A mérsékelt sikerek csak megerősítették Hanks meggyőződését, miszerint egyszer eljön az ő ideje, s ez Penny Marshall rendező jó szemének köszönhetően be is következett: az 1988-as Segítség, felnőttem! című filmben Tom egy felnőtt férfi testébe zárt kisfiút formált meg olyan sikerrel, hogy Oscar-díjra jelölték érte. Még ebben az évben a Punchline-ban is bizonyította tehetségét, a filmben egy önpusztító, vitriolos humorú komikust alakított. Az Egyik kopó, másik eb című mozi felhőtlen szórakozást biztosított nézők és szereplők számára, bár Hanks bevallása szerint kutyapartnere, Hooch némelykor hamarabb felfogta a rendezői utasításokat, mint ő. Az 1990-es évek[szerkesztés] A Joe és a vulkán című romantikus komédia tovább növelte a színész népszerűségét, míg a Philadelphia – Az érinthetetlen főszerepe bátorságát bizonyította. Ez volt az első eset, hogy egy vezető hollywoodi színész egy neves stúdió produkciójában készült alkotásban az AIDS egyik meleg áldozatát alakította, egy ügyvédet. Hanks filmbeli barátját Antonio Banderas játszotta, aki akkoriban költözött az Egyesült Államokba. Tom Oscar-díjat kapott, s köszönő beszéde az utóbbi évek díjkiosztásainak legpoétikusabb megnyilvánulása volt, mivel egy meleg tanárának is köszönetet mondott benne. A következő évben megint nagy alakításra nyílt lehetősége: a Forrest Gump-ban egy együgyű alabamai fickót játszott, aki a legszokatlanabb hősök egyikévé válik. Ezért a filmért ismét Oscar-díjban részesült. Még a Philadelphia forgatása alatt Jonathan Demme biztatta Tomot, hogy próbálkozzon meg a rendezéssel, ráadásul azt is megígérte, hogy segít, ha eljön az ideje. Előbb azonban valóra vált egy álma, mivel gyermekkorában az űrbe vágyott. Most szkafanderbe bújhatott, mivel az Apolló 13-ban megkapta Jim Lowell parancsnok szerepét. Ezután Hanks nekilátott élete első forgatókönyvének. A Nyomul a banda! A Wonders nevű kisvárosi rockbanda története mérsékelt sikert aratott, de érződött rajta a tehetséges rendező, Tom Hanks keze nyoma. Az űrhajózás azonban továbbra sem hagyta nyugodni, s a HBO From Earth to Moon sorozatának executive producereként segített a széria sikerre vitelében, ő rendezte az első részt - ezért Emmy-díjra nevezték -, s társ-forgatókönyvíróként, illetve színészként is jeleskedett. Ezután egyenruhába bújt, Steven Spielberg Ryan közlegény megmentése című filmjében, ami 1998-ban az év sikerfilmje lett, s nevezték a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb főszereplő Oscar-díjára. A dráma után vígjáték következett, Nora Ephron habkönnyű komédiájában, A szerelem hullámhosszán című filmben Meg Ryan volt Hanks partnere. A Halálsoron című film a gazdasági válság idején játszódik, amiben Hanks börtönőrt alakít, akinek egy fekete elítéltet kell megvédenie, akit két fehér kislány meggyilkolásával vádolnak. A 2000-es évek[szerkesztés] Tom Hanks 2004-ben A Robert Zemeckis rendezte Számkivetett című filmben, egy lakatlan szigeten küzd a túlélésért, miután az általa alakított menedzser az egyetlen túlélője egy viharba került repülőgép balesetének. Ezért a szerepért begyűjtötte immáron ötödik Oscar-jelölését. 2003-ban Sam Mendes gengszteralkotásában, A kárhozat útja című filmben egy Michael Sullivan nevű bérgyilkost játszott, Paul Newman, Daniel Craig és Jude Law oldalán. A színész következő filmje, a Steven Spielberg által rendezett Kapj el, ha tudsz! egy sikeres ifjú szélhámosról szól - őt Leonardo DiCaprio alakítja - aki megszemélyesített pilótát és orvost, ügyvédbojtárt és történelemprofesszort, és közben 2,5 millió dollárnyi összeget csalt ki áldozataitól. A Frank Abagnale jr. igaz történetén alapuló moziban egy FBI-ügynök, Carl Hanratty ered a szélhámos nyomába, akit Hanks alakít. Tom a moziban gyakran átlép a másik oldalra, például Alexander Meckendrick 1955-ös nagy sikerű Betörő az albérlőm című produkciójának a Coen-testvérek által rendezett remake-jében. Goldthwait Higginson Dorrt, a szélhámos professzort alakítja, aki bandájával az évszázad rablását tervezi. Alighogy befejezte a forgatást, már várta Steven Spielberg (immáron harmadjára) ajánlata, hogy vállalja el a Terminál című mozi főszerepét. A történet a Kelet-Európából New Yorkba látogató Viktor Navorskiról szól, akinek hazájában véres puccs tör ki, megbuktatják a kormányt, és amikor a Kennedy repülőtérre érkezik, útlevele már érvénytelen, hiszen egy nem létező ország állította ki, s így nem léphet az Egyesült Államok területére. Hanks következő munkája egy kicsit nyugalmasabb volt, ugyanis Robert Zemeckis Polar Expressz című rajzfilmjében, amely a Télapó létezését firtatja, ő kölcsönözte a hangját a vonat jegykezelőjének, aki elviszi a gyerekeket az Északi-sarkra, hogy alaposabban megvizsgálják a kérdést. Ron Howard rendező és Brian Grazer producer Dan Brown bestsellere, A Da Vinci-kód megfilmesítését tervezte, és Tomnak kínálták fel a főszerepet, amelyet ő el is vállalt; partnerei - többek között Audrey Tautou, Jean Reno és Paul Bettany - mindent megtettek a siker érdekében, de 2006 májusában a cannes-i fesztivál nyitófilmjeként levetített alkotás nem nyerte el mindenki tetszését. 2007-ben Mike Nichols leforgatta a Charlie Wilson háborúja című filmjét arról a szenátorról, aki támogatta a CIA-t az oroszok ellen lázadó afgán ellenállók titkos felfegyverzésében. A címszereplő és a társproducer Tom Hanks volt. A színész következő filmje az Angyalok és démonok című kalandfilm volt. 2008-ban a Mamma Mia! című musicalfilm egyik vezető producere. Hanks arról is ismert, hogy képes a „szépfiús” szerepeket melegséggel megtölteni, mint például A szerelem hullámhosszán című romantikus vígjátékban, de képes egy bérgyilkos szerepét is hitelesen megformálni, mint például A kárhozat útjában. Az egyik legkeresettebb férfi főszereplő Hollywoodban. Két filmjével egyenként 20 millió dollárt is keresett. A Forrest Gumpban alakított szerepéért 70 milliót kapott.

Elvis Presley

Elvis Aaron Presley (Tupelo, Mississippi, 1935. január 8. – Memphis, Tennessee, 1977. augusztus 16.) amerikai énekes, zenész és színész. Mint kulturális ikon, Elvis, a Rock 'n' Roll királya, akit gyakran csak a Királynak neveznek. A világ egyik leghíresebb énekese mind a mai napig. Tizennégyszer jelölték Grammy-díjra, ebből hármat meg is nyert. Emellett 1971-ben a Grammy Életműdíját is neki ítélték. Karrierje 1954-ben kezdődött, amikor a Sun Recordsszal dolgozott. Ő volt a rockabilly egyik legelső énekese, mely a gyors tempójú country, és a rhythm and blues keveréke. Később a RCA records adta ki dalait és első kislemeze, a Heartbreak Hotel 1956-ban jelent meg, hatalmas sikert aratva. Ezt további slágerek, sőt filmes szerepek követték. 1958-ban katonai szolgálatot teljesített és emiatt átmenetileg felhagyott a zenei karrierrel. Visszatérése a hatvanas években felemásra sikerült, ugyanis javarészt filmszínészként foglalkoztatták, azonban filmjeit és a hozzájuk tartozó filmzenei albumokat néhány kivétellel a kritikusok nem értékelték túl pozitívan. 1968-ban végül visszatért a zenei színpadra, és hét év kihagyás után ott folytatta, ahol abbahagyta. 1973-ban az ő koncertjét közvetítették először műholdon keresztül. Élete vége felé gyógyszerfüggőségtől szenvedett, amely megviselte szervezetét. Negyvenkét éves korában, 1977-ben hunyt el. Magyar vonatkozás, hogy 2011-ben a Fővárosi Önkormányzat Budapest díszpolgárává avatta az 1956-os forradalom melletti kiállásáért.

Elvis Presley

Elvis Aaron Presley was born on January 8, 1935 in East Tupelo, Mississippi, to 'Gladys Presley' (qv) (née Gladys Love Smith) and 'Vernon Presley' (qv) (Vernon Elvis Presley). He had a twin brother who was stillborn. In September 1948, Elvis and his parents moved to Memphis, Tennessee where he attended Humes High School. In 1953, he attended the senior prom with the current girl he was courting, Regis Wilson. After graduating from high school in Memphis, Elvis took odd jobs working as a movie theater usher and a truck driver for Crown Electric Company. He began singing locally as "The Hillbilly Cat", then signed with a local recording company, and then with RCA in 1955. Elvis did much to establish early rock and roll music. He began his career as a performer of rockabilly, an up-tempo fusion of country music and rhythm and blues, with a strong backbeat. His novel versions of existing songs, mixing 'black' and 'white' sounds, made him popular - and controversial - as did his uninhibited stage and television performances. He recorded songs in the rock and roll genre, with tracks like "Jailhouse Rock" and "Hound Dog" later embodying the style. Presley had a versatile voice and had unusually wide success encompassing other genres, including gospel, blues, ballads and pop music. Teenage girls became hysterical over his blatantly sexual gyrations, particularly the one that got him nicknamed "Elvis the Pelvis" (television cameras were not permitted to film below his waist). In 1956, following his six television appearances on The Dorsey Brothers' "Stage Show", Elvis was cast in his first acting role, in a supporting part in _Love Me Tender (1956)_ (qv), the first of 33 movies he starred in. In 1958, Elvis was drafted into the military, and relocated to Bad Nauheim, Germany. There he met and fell in love with 14-year old army damsel Priscilla Ann Wagner (later known as 'Priscilla Presley' (qv)). Elvis' military service and the "British Invasion" of the 1960s reduced his concerts, though not his movie/recording income. On February 1, 1968, he and Priscilla had a daughter, 'Lisa Marie Presley' (qv). Through the 1960s, Elvis settled in Hollywood, where he starred in the majority of his thirty-three movies, mainly musicals, acting alongside some of the most well known actors in Hollywood. Critics panned most of his films, but they did very well at the box office, earning upwards of $150 million total. His last fiction film, _Change of Habit (1969)_ (qv), deals with several social issues; romance within the clergy, an autistic child, almost unheard of in 1969, rape, and mob violence. It has recently received critical acclaim. Elvis made a comeback in the 1970s with live concert appearances starting in early 1970 in Las Vegas with over 57 sold-out shows. He toured throughout the United States, appearing on-stage in over 500 live appearances, many of them sold out shows. His marriage ended in divorce, and the stress of constantly traveling as well as his increasing weight gain and dependence upon stimulants and depressants took their toll. Elvis Presley died at age 42 on August 16, 1977 at his mansion in Graceland, near Memphis, shocking his fans worldwide. At the time of his death, he had sold more than 600 million singles and albums. Since his death, Graceland has become a shrine for millions of followers worldwide. Elvis impersonators and purported sightings have become stock subjects for humorists. To date, Elvis Presley is the only performer to have been inducted into three separate music 'Halls of Fame'. Throughout his career, he set records for concert attendance, television ratings and recordings sales, and remains one of the best-selling and most influential artists in the history of popular music.

Forrest Gump

A Forrest Gump Winston Groom 1986-ban kiadott regényének Robert Zemeckis által rendezett 1994-es amerikai filmváltozata. A könyv alcíme: „Avagy egy együgyű fickó feljegyzései”. A film világszerte óriási bevételt szerzett a mozipénztárakban. Egy déli államokbeli fiú, Forrest Gump (Tom Hanks) rögös életútjáról szól a történet. Forrest gyenge szellemi képességei ellenére mégis sikert sikerre halmoz, de képtelen felfogni dicsőségeit. Volt ő futballsztár, háborús hős, válogatott pingpongozó, rákászhajó-kapitány, ultramaratoni futó. Egész élete folyamán mégis egyetlen cél vezérelte, hogy elnyerje gyermekkori barátnője kezét, aki élte világát és a gyermekkori emlékeken kívül semmi más szál nem fűzte Forresthez. Később mégis egymásra találnak és megszületik a kis Forrest, de Jenny (Robin Wright Penn) meghal. Bebe (Mykelti Williamson) katonatársa Vietnámban Forrestnek. Hősünk tőle tanulja meg a rákászszakma csínját-bínját. Megegyeznek, hogy együtt vesznek egy hajót és majd abból meggazdagszanak, de Bebe meghal Vietnámban, és a rákászásból szerzett milliókat Forrest megosztja Bebe családjával. Fontos szereplő még Dan hadnagy (Gary Sinise), aki Vietnámban Forrest parancsnoka. Forrest hiába menti meg őt a „dicső” haláltól, le kell vágni a lábait, és Dan szerencsétlen helyzetéért Forrestet hibáztatja. A háború után New Yorkban újra találkoznak, és Dan hadnagy csatlakozik Forresthez a rákászhajón, mely így már két fővel hajózik. Itt aztán (Forrest szájából idézve): „Dan hadnagy – azt hiszem – megkötötte a békéjét Istennel”. Forrest édesanyja Mrs. Gump (Sally Field). Forrest többször említi édesanyja mondásait a film folyamán. Mrs. Gump halálos ágyán foglalja össze Forrest életében betöltött szerepét: „Én arra rendeltettem, hogy az anyád legyek. Igyekeztem jól csinálni.”

Gary Sinise

Gary Alan Sinise (Blue Island, Illinois, 1955. március 17. –) amerikai színész, rendező. Eddigi pályafutása során egy Emmy-díjat és egy Golden Globe-díj-at nyert, és jelölték Arany Pálma és Oscar-díjra is. 1992-ben ő rendezte az Egerek és emberek című John Steinbeck regény filmadaptációját, aminek egyik főszereplője (George Milton) és producere is volt egyben. 1994-ben Oscar-díjra jelölték a Legjobb férfi mellékszereplő kategóriában a Forrest Gump című filmben Dan Taylor hadnagy megformálásáért. 1996-ban Golden Globe-díjat nyert Legjobb férfi főszereplő televíziós minisorozatban vagy tévéfilmben kategóriában a Truman című filmben nyújtott alakításáért. Ugyanebben az évben játszotta a korrupt rendőrtisztet Ron Howard drámájában, a Váltságdíjban. 1998-ban Emmy-díjat kapott Legjobb férfi főszereplő kategóriában a George Wallace című filmért, ahol George C. Wallace-t alakította. A CSI: New York-i helyszínelőkben Mac Taylor nyomozót alakította.

Gary Sinise

Gary Alan Sinise was born in Blue Island, Illinois, to Mylles S. (Alsip) and 'Robert L. Sinise' (qv), A.C.E., a film editor. He is of Italian (from his paternal grandfather), English, Scottish, Irish, French, German, and Swedish ancestry. His family moved to Highland Park, where he attended high school. He was something of a rebel, playing in bands but paying little attention to school. Gary and some friends tried out for "West Side Story" as a lark, but Gary was hooked on acting for life by closing night. Gary credits his love for theatre to his drama teacher, Barbara Patterson. In 1974, Gary, 'Terry Kinney' (qv), and 'Jeff Perry (I)' (qv) founded the Steppenwolf Theatre Company in Chicago. Initially performing in a church basement, the company grew and gained stature in the Chicago area. In addition to acting in many plays, Gary also directed some of Steppenwolf's most notable productions, including 'Sam Shepard' (qv)'s "True West". The company made its off-Broadway debut with that production, starring Gary and 'John Malkovich' (qv), and its Broadway debut with "The Grapes of Wrath" at the Cort Theatre in 1990. Gary's Hollywood career also started in the director's chair with two episodes of the stylish TV series _"Crime Story" (1986)_ (qv), followed in 1988 by the feature _Miles from Home (1988)_ (qv) starring 'Richard Gere' (qv). Gary's first feature film as an actor was the World War II fable _A Midnight Clear (1992)_ (qv) in 1992. That year also found Gary combining his acting and directing talents with the critically acclaimed _Of Mice and Men (1992)_ (qv). His first real notice by the public came in 1994, however. He starred in the blockbuster miniseries _"The Stand" (1994)_ (qv), rapidly followed by his bravura performance as "Lt. Dan" in _Forrest Gump (1994)_ (qv). His portrayal of the disabled, emotionally tortured veteran earned Gary numerous awards and an Oscar nomination. Busy 1994 was followed by busy 1995, first reuniting with 'Tom Hanks' (qv) in _Apollo 13 (1995)_ (qv) and then starring in the HBO film _Truman (1995) (TV)_ (qv) which earned him the Golden Globe and Screen Actors Guild Awards and an Emmy nomination. Gary is married to 'Moira Sinise' (qv), an actress and original member of the Steppenwolf company. They have three children, 'Sophie Sinise' (qv), 'McCanna Anthony Sinise' (qv) and 'Ella Sinise' (qv).

John Fitzgerald Kennedy

John Fitzgerald Kennedy (Brookline, Massachusetts, USA, 1917. május 29. – Dallas, Texas, USA, 1963. november 22.) az Amerikai Egyesült Államok 35. elnöke 1961 és 1963 között, amikor is november 22-én merénylet áldozata lett.[1] Ő volt az egyetlen római katolikus vallású elnök az USA-ban.[2] Édesapja, Joseph Patrick Kennedy, Sr. kongresszusi követ, ír bevándorlók leszármazottja, aki fiait magas politikai pozícióban szerette volna látni, ezért elit képzést biztosított számukra a legkiválóbb egyetemeken. John a bostoni Harvard Egyetem diákja volt, diplomáját 1940-ben szerezte meg. 1941-től századosként szolgált a tengerészet csendes-óceáni haderejénél, ahol különleges bátorságáért kitüntették (kimentette az embereit). 1943. augusztus 2-án egy japán támadás során súlyosan megsebesült – hátgerincén három operációt is végre kellett hajtani. Súlyos betegségeit (hátfájdalmak, veseelégtelenség) is itt szerezte. Leszerelése után, 1945-ben rövid ideig a Hearst-lapoknak dolgozott, az Egyesült Nemzetek Szövetségét (ENSZ) létrehozó San Franciscó-i konferenciáról tudósított. 1947-től 1953-ig demokrata párti képviselő volt a szövetségi törvényhozásban. 1951-ben ismerkedett meg Jacqueline Bouvier-val. 1953. szeptember 12-én kötött házasságot. Három gyermekük született: Caroline (1957), John (1960–1999) és Patrick (1963–1963), aki két nappal születése után meghalt. Kennedy 1953-tól 1961-ig Massachusetts 11. számú kongresszusi választókerületének demokrata színekben megválasztott szenátora volt. Elnökként[szerkesztés] Apja segítette politikai karrierjének kiépítésében. (Testvére, a legidősebb Kennedy fiú a háború áldozata lett.) 1960-ban indult az elnökválasztáson is. Úgy tűnt, hogy ő volt az új-korszak első nagy formátumú politikusa, hiszen a hírközlést, a televíziózást és a közvélemény-kutatást céljainak szolgálatába állítva igyekezett megnyerni honfitársai bizalmát. A választáson hajszállal ugyan (mindössze 0,2%-kal), de legyőzte a republikánus jelölt Richard M. Nixont az Amerikai Egyesült Államok elnökségéért folyó küzdelemben. A mai napig az egyetlen római katolikus amerikai elnök, s a legfiatalabb, akit az USA elnökévé választottak, mindössze 43 évesen. (Theodore Roosevelt csak 42 éves volt ugyan, de elődjét, McKinley elnököt meggyilkolták, így választás nélkül lett elnök.) 1961. január 20-án iktatták be. Beiktatási beszédekor azt mondta: „Ne azt kérdezd meg, mit tud az országod érted tenni, hanem azt, te mit tudsz érte tenni.” Ez Kennedy leghíresebb idézete. A másik, amit Nyugat-Berlinben mondott 1963. június 26-án a berlini fal fölhúzása után: „Ich bin ein Berliner”. Egyesek szerint helytelen németséggel, mivel ez azt is jelentheti, hogy „berliner fánk vagyok”, ám a berliniek a „Berliner” kifejezést magukra használják és nem a süteményre.[1] „Ich bin ein Berliner” („Berlini vagyok”) Megpróbált leszámolni a maffiával, utolsó próbálkozása volt saját dollárt kibocsátani, valamint a CIA átszervezése. Jelentősen csökkentette a bűnözési rátákat. Egyesek szerint John Fitzgerald Kennedy meggyilkolását akár a maffia is elkövethette (ma már nyilvánvalóan a CIA főnökeinek megbízásából). Meggyilkolása[szerkesztés] Bővebben: John Fitzgerald Kennedy meggyilkolása Kennedy koporsója 1963. november 24. J. F. Kennedy sírja John F. Kennedy 1963. november 22-én Dallasba repült, hogy részt vegyen egy közszereplésen. Szándéka az volt, hogy békét teremt a frakciózó helyi demokrata párt soraiban és előkészíti a következő évi elnökválasztást. Fort Worth-ből az elnöki küldöttség dél körül érkezett Dallas repülőterére, s a gépkocsikonvoj innen indult a városba. Fél egykor a lépésben haladó elnöki konvoj az Elm Streetre fordult. A nyitott autóban feleségével és a texasi kormányzóval utazó Kennedyt ekkor találták el a lövések; előbb a torkán, majd a fején. A Parkland kórházba szállították immár holtan, bár ezt először még nem merték bejelenteni. Kennedy életét nem tudták megmenteni, mivel a feje hátsó fele teljesen leszakadt. Olyan merénylet áldozata lett, amelyet mind a mai napig titkok és kétségek öveznek. Már az ellene irányuló golyók száma sem tisztázott, három lövés világosan elkülöníthető a hangfelvételek alapján. Megnevezett gyilkosát, Lee Harvey Oswaldot egyesek magányos merénylőnek, mások csak utasítást végrehajtó bűnbaknak tartják. Vele november 24-én Jack Ruby végzett. Több elmélet is létezik a történésekkel kapcsolatban. Van, aki elfogadja a Warren-jelentés eredményeit, mások elutasítják azokat a felületes vizsgálatra és a nyilvánvaló tények figyelmen kívül hagyására hivatkozva. Amerika lakosságának nagy része még ma is hisz egy lehetséges összeesküvésben. A gyanú Castrót, a kubai emigránsokat, a maffiát, a KGB-t, a CIA-t, valamint Lyndon B. Johnsont is érinti. Más vélemények szerint a háttérhatalmak útjában állt, illetve le is kívánta leplezni azokat. 1963. november 25-én az Arlington Nemzeti Temetőben (Virginia állam, Arlington megye) helyezték örök nyugalomra.[2]

Richard Nixon

Richard Milhous Nixon (Yorba Linda, Kalifornia, 1913. január 9. – New York City, New York, 1994. április 22.) az Amerikai Egyesült Államok 37. elnöke 1969 és 1974 között, és 36. alelnöke Dwight D. Eisenhower kormányzása alatt, 1953 és 1961 között. A második világháború alatt haditengerészetnél hadnagyként szolgált a Csendes-óceánon, ezután választották meg az Amerikai Egyesült Államok Kongresszusának tagjává, később alelnökké. Már 1960-ban is indult az elnökválasztásokon, de ekkor ellenfele, John F. Kennedy nyert. 1968-ban George Wallace és Hubert Humphrey voltak az ellenfelei, de a szavazatok 56,1%-ával megnyerte a választásokat. 1972-ben újraválasztották. A Watergate-botrány miatt 1974-ben lemondott hivataláról. Ő az Egyesült Államok történetének első elnöke, aki lemondott hivataláról. A Duke Egyetemen szerzett jogi diplomát; 1937 és 1942 között ügyvédként dolgozott. 1942 és 1946 között a haditengerészetnél szolgált. 1948-tól az Amerika-ellenes tevékenységet vizsgáló bizottságnál dolgozott. Republikánus politikusként 1947 és 1950 között kongresszusi képviselő, majd 1950 és 1953 között szenátor. 1953 és 1960 között alelnök volt és ő volt a republikánus párt elnökjelöltje az 1960. évi elnökválasztáson. Az 1960-as években ismét ügyvéd, illetve jó nevű ügyvédi irodák üzlettársa (partner). 1969 és 1974 között az Amerikai Egyesült Államok elnöke volt. Nagy taktikusként tartották számon (gúnyneve Tricky Dicky[1] volt.) 1972-ben az amerikai elnökök közül elsőként látogatta meg a Szovjetuniót és Kínát. Ugyanebben az évben megkötötte a Szovjetunióval a fegyverzetkorlátozásról szóló SALT–1 szerződést. 1973-ban fegyverszünetet kötött Vietnámban, ami gyakorlatilag a vietnámi háború végét jelentette. Az ún. Watergate-botrány 1972-ben pattant ki. Washingtonban, június 17-én a Potomac partján álló Watergate-épületkomplexumban lévő demokrata párti főhadiszálláson betörőket értek tetten.[2] A szálak Nixonhoz vezettek és az elnök, hogy megelőzze a leváltását célzó kongresszusi eljárást, 1974. augusztus 9-én lemondott. Nixonnal együtt kormányzatának hat tagja (Kleindienst, Ehrlichman, Haldeman, Magruder, Dean és Grey) is kénytelen volt lemondani. Ford elnök később kegyelemben részesítette. 1988-tól a Los Angeles Times és a Sunday Times kommentátora volt.

Vietnámi háború

Az USA politikai veresége és kilépése a háborúból 1973-ban Észak-Vietnám katonai győzelme Dél-Vietnám fölött 1975-benTerület-változások Észak- és Dél-Vietnám egyesítéseHarcoló felekAz adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. Vietnámi Köztársaság Amerikai Egyesült Államok Koreai Köztársaság Thaiföld Ausztrália Új-Zéland Fülöp-szigetek Vietnámi Demokratikus Köztársaság Dél-vietnámi Nemzeti Felszabadítási Fronttámogatók: Kínai Népköztársaság Szovjetunió Koreai Népi Demokratikus Köztársaság[1]ParancsnokokAz adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. William Westmoreland Nguyễn Văn Thiệu Ho Si Minh Võ Nguyên GiápHaderőkAz adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.~ 1 200 000 (1968)~ 520 000 (1968)VeszteségekAz adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra. Dél-Vietnám[2][3] halott: ~250 000 sebesült: ~1 100 000 USA[4] halott: 58 220sebesült: 153 303 Dél-Korea[3] halott: 4407sebesült: 17 060 Ausztrália[5] halott: ~500sebesült: ~3000 Új-Zéland[6] halott: 37sebesült: 187 VDK / NFF[2][3] halott: ~1 000 000 sebesült: ~600 000A Wikimédia Commons tartalmaz Vietnámi háború témájú médiaállományokat. A vietnámi háború csatái Szárazföldi hadműveletekAp Bac · Binh Gia · Pleiku · Song Be · Dong Xoai · Starlite · Gang Toi · Ia Đrăng · Hastings · Masher/White Wing · A Shau · Xa Cam My · Duc Co · Long Tan · Attleboro · Cedar Falls · Tra Binh Dong · Bribie · Junction City · Union · 881. számú magaslat · Union II · Ong Thanh · Dak To · 1. Tet · Khe Sanh · 1. Saigon · Huế · Lang Vei · Lima Site 85 · Kham Duc · Dewey Canyon · 2. Tet · Hamburger Hill · Binh Ba · Kambodzsa · Snuol · FSB Ripcord · Tailwind · Chenla I · Chenla II · Lam Son 719 · Ban Dong · FSB Mary Ann · Húsvét '72 · 1. Quang Tri · Loc Ninh · An Loc · Kontum · 2. Quang Tri · Phuoc Long · Ho Chi Minh · Ban Me Thuot · Xuan Loc · Truong Sa · 2. Saigon · SS Mayagüez Légi hadműveletek Farm Gate · Chopper · Ranch Hand · Pierce Arrow · Barrel Roll · Pony Express · Flaming Dart · Rolling Thunder · Steel Tiger · Arc Light · Tiger Hound · Shed Light · Bolo · Popeye · Niagara · Igloo White · Giant Lance · Commando Hunt · Menu · Freedom Deal · Patio · Linebacker I · Linebacker II · Homecoming · Baby Lift · Eagle Pull · Frequent Wind A vietnámi háború[m 2][m 3] alatt bővebb értelemben a teljes második indokínai háborút (1955[m 4] – 1975. április 30.), szűkebb viszonylatban az ebbe való közvetlen amerikai katonai beavatkozást (1965–1973) lehet érteni. A háború alapvetően a francia gyarmati hadsereg végső veresége után 1954-ben ideiglenesen kettéosztott Vietnám újraegyesítéséért folyt, amely során ideológiai alapon Kína és a Szovjetunió a kommunista Észak-Vietnámot, míg az USA Dél-Vietnámot támogatta. A két kommunista nagyhatalom a délkelet-ázsiai befolyásért egymással is versengett, az USA pedig a kommunizmus térnyerését próbálta megakadályozni a térség frissen függetlenné vált országaiban. A szárazföldi hadműveletek nagyobbrészt Dél-Vietnámban, továbbá Kambodzsa és Laosz határ menti területein folytak. Kezdetben az amerikai katonai tanácsadók által kiképzett Dél-vietnámi Hadsereg csapatai próbálták felszámolni a délen az esőerdőkben és a kiterjedt föld alatti alagútrendszerekben bujkáló és a vidéki falvakat uraló ellenállók és gerillák csapatait. A délen uralkodó politikai elnyomás és káosz miatt az ellenállók száma az évek során nem csökkent, sőt emelkedett. Az amerikai politika és hadvezetés az 1960-as évek közepén úgy döntött, a tanácsadók és kiképzők mellé harcoló amerikai katonákat is küld a térségbe. A gerillák mellett az északi hadsereg katonái is gyakran harcoltak délen, sőt többször is megkísérelték a déli országrész teljes katonai megszállását, amit csak az amerikai tűzerő révén sikerült visszaverni. Észak-Vietnám felett ugyanekkor légiháború dúlt. Az amerikai bombázók a teljes észak-vietnámi ipart lerombolták, bár a szovjet és kínai gazdasági és katonai támogatás miatt ez nem rengette meg az országot. A háború komoly kihívást jelentett a nyílt fronton zajló harcra kiképzett amerikai katonák számára. Az ellenség ugyanis többnyire gerillaakciókkal támadott, s a dél-vietnámi kommunista ellenállók erős támogatói rétegre leltek a szegény parasztság körében. Így az ellenség képes beolvadni a civilek közé, míg a messziről érkezett amerikaiak nem voltak képesek megkülönböztetni a polgári lakost a vietnámi ellenállóktól. Az észak-vietnámi hadsereg is jobbára gerillatámadásokat alkalmazott, így támogatva déli szövetségeseit. A háborúban alkalmazott amerikai stratégia következésképp nem az volt, hogy ellenséges területet kelljen elfoglalni, vagy hadsereget kelljen nyílt csatában legyőzni, hanem a Dél-Vietnámban harcoló ellenálló gócokat és az őket támogató északi egységeket mind egy szálig el kellett pusztítani. A kommunista ellenállók kihasználták az országuk természeti adottságait (a sűrű őserdőket, hegyeket, sziklabarlangokat, folyókat) és azokat használták természetes fedezékekként. Az amerikai hadsereg minden elképzelhető modern hadieszközt (az atomfegyvereket leszámítva) bevetett Vietnámban, ám az ellenség harciasságát alábecsülték, amelyet a természetes védművek is segítettek. Ráadásul az amerikaiakat a helyi betegségek, s a nagy hőségtől is fokozott lelki és fizikai nyomás is tizedelte, ezért a morál nagyon gyorsan csökkent. Annak ellenére, hogy az amerikai hadsereg a legkorszerűbb eszközökkel volt felszerelve, volt még egy hátrányuk a vietnámiakkal szemben. Vietnámban lényegét tekintve már 1940 óta szűnni nem akarok harcok folytak előbb a japánok, majd a franciák és azt követően az amerikaiak ellen. A vietnámiaknak sok tapasztalt veteránja volt, akik magas szintre fejlesztették tudásukat a gerillahadviselés és a rejtőzködő harcmodor területén a vietnámi dzsungelben. Az amerikai hadsereg a háború első éveiben még kisebb elitegységeket, köztük a híres zöldsapkásokat küldte Vietnámba, hogy képezzék ki a dél-vietnámi hadsereget. John Fitzgerald Kennedy elnöksége idején az 1960-as években az amerikai hadsereg egyre nagyobb számban küldött harcoló alakulatokat Délkelet-Ázsiába, akik nem elitegységekhez tartozó sorköteles újoncok voltak. Az évek múlásával egyre több és több sorkatona járta meg Vietnámot. A koreai háború és még kevésbé a második világháború veteránjai gyakorlatilag nem is vettek részt a vietnámi fronton dúló harcokban. A sok esetben 18 évüket frissen betöltött regruták igen hamar egy számukra teljesen idegen ország földjén találták magukat, s annak kultúrájáról, szokásairól, lakosságáról jóformán semmit sem tudtak. Szolgálati idejük is sokuknak egy évre szólt mindössze, azt követően pedig új katonákkal cserélték le őket, ennél fogva a vietnámi fronton egymást követték a tapasztalatlanabbnál tapasztalatlanabb amerikai újoncok. A televízió közvetítette, arcvonal nélküli gerillaháború kegyetlensége, illetve a hadkötelezettséggel szembeni ellenállás az amerikai baloldali békemozgalmak megerősödéséhez vezetett. Leginkább Észak-Vietnám is arra törekedett, hogy addig kitartson, míg az elhúzódó háborút az amerikai társadalom megelégeli, amely vagy az amerikai kormányzat belső összeomlásához vezet, avagy a lakosság nyomása rábírja a legfelsőbb vezetést, hogy szüntesse be a háborút. A háttérben folyamatosan zajlottak a nyílt és titkos tárgyalások a felek között, de évekig nem jutottak megegyezésre. Az USA próbálta a déli országrész függetlenségét elérni, de észak nem volt hajlandó engedni követeléséből, miszerint minden külföldi katona hagyja el az országot, szűnjön meg az ország kettéosztottsága és tartsanak választásokat, amit a zűrzavaros déli politikai helyzet miatt a kommunisták nagy valószínűséggel meg is nyertek volna. Az amerikai és az észak-vietnámi küldöttség végül a dél-vietnámi küldöttség tudta nélkül 1972-ben megállapodott. Az amerikai vezetés már 1968-ban eldöntötte, hogy kivonul a térségből, de mindezt a lehető legkisebb presztízsveszteséggel szerette volna elérni. A békeszerződés aláírása után az Egyesült Államok 1973-ban ki is vonult az országból. A támogatás nélkül maradt Dél-Vietnám ereje megtört, az északiak a békeszerződést megszegve 1975-ben lerohanták Dél-Vietnámot, és elfoglalták a déli fővárost Saigont. A két ország 1976-ban Vietnámi Szocialista Köztársaság néven hivatalosan is egyesült. A becslések 800 ezer és 3 millió közé teszik a vietnámi áldozatok számát. A háborúban valamivel több mint 58 000 amerikai vesztette életét. A vietnámi háború emléke hosszú időn át kísértett az amerikai társadalomban. Emléke ugyan az új évszázadtól már erősen megfakult, de még számos veteránja él a háborúnak, sokuk elfeledhetetlen rémálomként emlékezik vissza a történtekre.

Tudtad?

2013-ban a Borgman lett az első holland film, ami 38 év után bekerült a cannes-i fesztiválra.

Tudtad?

A Pofázunk és végünk egyik jelenetében, amikor Ice Cube Santiagonak, Miggsnek és Codynak beszél Benről, azt mondja: "Ez egy jó nap volt", ezzel utal egyik ismert számára, az It Was A Good Day-re.

Tudtad?

Néhány akciójelenet is volt a Halhatatlan szeretők c. filmben, de miután folyton arra akarták rávenni a rendezőt, hogy tegyen bele még, inkább dacosan törölte az összes addigit.

Tudtad?

Michael Fassbender egy pár percre sokkos állapotba került az erőszak-jelenet felvétele után a 12 év rabszolgaság forgatása közben.

Tudtad?

Skype-on keresztül tartották meghallgatását Sarah Hyland-nek, aki Natalie Dashkov-ot játssza a Vámpírakadémia című filmben.

Kommentek