Filmek a hangulatodra szabva

Ponyvaregény

18+ karika
Pulp Fiction

Mesterszám

9.110 8.9 8.7
1 237 935 vélemény alapján

Szerintem

Az eredeti cím (Pulp Fiction) pép-kitalációt, pép-regényt jelent, s ez a cím tökéletesen illik a filmre. Három, a rendező által elkülönített részből áll, amelyek mind gengsztertörténetek, ugyanakkor ezek az epizódok millió apró szállal kötődnek egymáshoz, s így válik az alkotás keretes filmmé. A végén voltaképpen ugyanahhoz a jelenethez térünk vissza, ahol az egész elkezdődött, de közben Tarantino fantasztikus ügyességgel játszik az idő- és történeti síkokkal. A kitűnő szerkesztés eredményeként újszerű és izgalmas, ahogy a történet közepéről indulunk, a végén ide is térünk vissza, míg a sztori elejével valahol a film közepén ismerkedünk meg.

Adott két idősödő, szabad szájú, tökös, szimpatikus gengszter, Vincent és Jules, akik igyekeznek főnöküknek visszaszerezni egy aktatáskát. Ehhez persze meg kell ölniük pár embert, de ez az egyszerű bérgyilkosokkal gyakran megesik. Jules a rá célzott golyókat csodával határos módon elkerüli, s ezt jelnek tekintvén úgy dönt, felhagy eddigi életével. Társának viszont el kell vinnie szórakozni a gengszterfőnök feleségét…

Van egy boxoló, Butch, aki a hírhedt marffiafőnök, Marselleus Wallace átvágását tervezi. Hogy-hogy nem, odáig fajul a történet, hogy végül már inkább a megmentésére készül, mint a lelövésére. Nem utolsó sorban, pedig, van egy piti rabló-párosunk is, akik éppen egy étterem kirablására készülnek. Ám ott reggelizik Vincent és Jules.

Vetítések (tv)

Vasárnap
  • Cinemax - 07.07. 21:50
Kedd
  • Cinemax 2 - 07.09. 22:15
Szerda
  • Cinemax - 07.17. 01:35
Extra tartalmak

Bruce_Willis

Walter Bruce Willis (Baumholder, Idar-Oberstein, NSZK, 1955. március 19. –) Golden Globe-díjas és Emmy-díjas, német-amerikai színész és énekes. Az 1980-as évek végén vált ismertté, s azóta hollywoodi karriert futott be első számú sztárként és karakteres mellékszereplőként is; legismertebb szerepe John McClane a Die Hard-filmekből. Willis felesége Demi Moore színésznő volt tizenhárom éven át egészen 2000-ig, ezen idő alatt három lányuk született. Több zenei albumot jelentetett meg és feltűnt televíziós sorozatokban is. Filmográfiája több mint hatvan címet számlál, közöttük is olyan jól ismert, nagy sikerű produkciókat, mint a Ponyvaregény, Az ötödik elem, az Armageddon és a Hatodik érzék. Állandó magyar hangja Dörner György. A filmek, melyekben Willis szerepelt, az észak-amerikai mozipénztáraknál 2,64 / 3,05 milliárd dollárt hoztak, amivel főszereplőként a kilencedik legnagyobb bevételt elérő színész, kisebb szerepeit is számlálva pedig a tizenkettedik.[1][2] Több díjat is elnyert karrierje során, és a nyilvánosság előtt adott hangot az amerikai hadsereg iránt érzett rokonszenvének.

Christopher Walken

Christopher Walken (Queens, New York, 1943. március 31. –) Oscar-díjas amerikai színész és színházi előadó. Az Oscar-díjat a A szarvasvadász (The Deer Hunter, 1978) című filmben alakított szerepéért kapta. Az eddigi filmes karrierje során igen termékeny volt, hiszen már több mint 100 filmben szerepelt, olyan nagy sikerű filmekben, mint az Annie Hall, Stephen King: A holtsáv, Batman visszatér, Tiszta románc, Ponyvaregény, Az Álmosvölgy legendája, Kapj el, ha tudsz. De nem csak filmekben jeleskedett. A Saturday Night Live gyakori vendég házigazdája volt, szerepelt Madonna és Fatboy Slim egy-egy videoklipjében, valamint színpadon eljátszotta Fülöp királyt Az oroszlán télenben és Jack Huntert a Tetovált rózsában.

Eric Stoltz

Eric Stoltz (born September 30, 1961) is an American actor, director and film producer. He is best known for playing the role of Rocky Dennis in the biographical drama film Mask, which earned him the nomination for a Golden Globe Award for Best Supporting Actor in a Motion Picture,[1] and has appeared in a wide variety of films from mainstream fare like Some Kind of Wonderful to independent films like Pulp Fiction, Killing Zoe, and Kicking and Screaming. In 1985, Stoltz was picked to portray Marty McFly in the movie Back to the Future. Five weeks after filming had begun, Stoltz was fired and replaced by Michael J. Fox. Scenes that had already been filmed were shot again featuring Fox.[2] In 2010, he portrayed Daniel Graystone in the science fiction television series Caprica, and became a regular director on the television series Glee.

Eric Stoltz

Eric Cameron Stoltz is a theater-trained actor and producer who has starred in both independent and studio films. He was born on September 30, 1961 in Whittier, California, to Evelyn B. (Vawter), a violinist and schoolteacher, and Jack Stoltz, an elementary school teacher. He has German, English, and Scottish ancestry. Eric was raised in both American Samoa and Santa Barbara, California, where by the age of fourteen, he was earning money by playing piano for the local musical theater productions, including "Mame" starring 'Anthony Edwards (I)' (qv). The two became friends, and then college roommates when both attended the University of Southern California. Dropping out in his junior year, Eric joined a repertory company that did 10 plays at the Edinburgh Festival in Scotland. Moving to New York in 1981, he studied with 'Stella Adler' (qv) and 'Peggy Feury' (qv), and soon appeared in his first film, _Fast Times at Ridgemont High (1982)_ (qv). In the 1980s, he garnered attention (and a Golden Globe Nomination) starring as Rocky Dennis in _Mask (1985)_ (qv), and in 'John Hughes (I)' (qv)' _Some Kind of Wonderful (1987)_ (qv). In 1988, he made his Broadway debut in _"Great Performances" (1971) {Our Town}_ (qv), for which he was nominated for a Tony Award. In the 1990s, he went back and forth from stage to film, building up an eclectic resume that included studio films (_Pulp Fiction (1994)_ (qv)), independent films (Sundance Festival Winner _The Waterdance (1992)_ (qv)), and films that he himself produced (_Mr. Jealousy (1997)_ (qv)). He also continued to appear on the New York stage both on Broadway (Three Sisters, Two Shakespearean Actors) and off-Broadway (The Importance of Being Ernest, The Glass Menagerie). He continues to work in television as well, doing a recurring role as 'Helen Hunt (I)' (qv)'s ex on _"Mad About You" (1992)_ (qv), a year on _"Chicago Hope" (1994)_ (qv), and in the television and cable movies _Inside (1996) (TV)_ (qv) (directed by 'Arthur Penn (I)' (qv)), _A Killer in the Family (1983) (TV)_ (qv) (with 'Robert Mitchum (I)' (qv)) and _The Passion of Ayn Rand (1999) (TV)_ (qv) (with 'Helen Mirren' (qv)). Eric Stoltz lives in New Mexico, and has been romantically linked to 'Ally Sheedy' (qv), 'Jennifer Jason Leigh' (qv), 'Lili Taylor (I)' (qv), 'Bridget Fonda' (qv), and most recently (in the summer of 1999 during the shooting of _The House of Mirth (2000)_ (qv)) the Australian actress 'Rachel Griffiths (I)' (qv).

Harvey Keitel

Harvey Keitel (USA, New York, Brooklyn, 1939. május 13. –) Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölt amerikai színész. Harvey Keitel 1939. május 13-án született, harmadik gyerekként. A család Brooklynban élt, ahol a környékbeliek olaszok, írek és zsidók voltak. Keitelék az utóbbi kisebbséghez tartoztak. A papa lengyel volt, aki kalapkészítőként dolgozott, a mama egy gyorsétkezdében volt felszolgáló. Harvey ebben a környezetben nőtt fel, ahol a hithű askenázi zsidók életet élte. Gyerekkorában James Dean vagy Marlon Brando egyfajta ideállá váltak számára, a szülők legnagyobb megbotránkozására. Az ő világuk szűkebb volt, amiből Harvey ki akart törni. A szakközépiskolában igen népszerű volt, osztályelnökké választották, de elégedetlen tanárnője új szavazást rendelt el, ami persze az ő szája íze szerint alakult. Keitel egy ideig dühöngött, aztán az iskolát is kerülte, amiből végül az következett, hogy kirúgták. 16 évesen belépett a haditengerészethez. Korai évei[szerkesztés] Leszerelés után Harvey többféle munkával próbálkozott. Éveken át bírósági rajzoló volt (mivel az amerikai tárgyalótermekben tilos fényképezni), de megpróbálkozott a női cipők eladásával, míg végül beiratkozott az Actor’s Studióba. Stella Adler és Lee Strasberg láthatott valamit benne, hiszen nem akárkit szoktak a szárnyaik alá venni. Harvey 1965-ben észrevett egy újsághirdetést, amelyben egy New York-i filmrendező keresett szereplőket a Ki kopog az ajtómon? (1967) című produkcióhoz (mellesleg a rendező Martin Scorsese volt). Ez volt a kezdete a Keitel-Scorsese hosszútávú együttműködésének (Aljas utcák (1973), Alice már nem lakik itt (1974), Taxisofőr (1976), Zuhanás a szerelembe (1984), Krisztus utolsó megkísértése (1988)). Közben persze meg kellett szereznie a színészi gyakorlatot. Off-off-off-Broadway kávéházban és kisebb színpadokon lépett fel. Scorsesével harmadik közös filmjük, az Aljas utcák (1973) volt, ami ismertté tette Keitelt és Robert De Nirót (akivel megintcsak több filmben játszott). '70-es évek[szerkesztés] Robert De Niróval a Taxisofőrből Folytatta Scorsesével a filmeket, az Alice már nem lakik itt és a Taxisofőr szintén Harvey tehetségét demonstrálására, hiszen megkapta a New York-i Filmkritikusok legjobb mellékszereplőjének második helyezett díját. Kezdett sikeres lenni, de ez nem azt jelentette, hogy mindent megengedhet magának. Ugyan Francis Ford Coppola őt szemelte ki az Apokalipszis most (1979) főszerepére, de Keitel ellenkezett a rendezővel, aki a forgatás kezdete előtt elzavarta őt a Fülöp-szigetekről, ezért Martin Sheen vette át a szerepet. Harvey nem vette szívére a dolgot, ezért inkább Ridley Scott produkciójában, a Joseph Conrad regényéből készült Párbajhősök (1977) című filmben nyújtott jelentős alakítást. A '70-es évek végén még játszott, Richard Pryorral a Jó barátokban (1978) és Martin Sheennel a Sasszárnyban (1979). A '70-es évek végére Keitel, rendesen belecsöppent Hollywood világába, és most már a közönség is kezdte felismerni. '80-as évek[szerkesztés] A '80-as évek mégse úgy indult, a hogy Harvey szerette volna, rendre elkerülték a főszerepek és mintegy tíz éven át nem sikerült megint reflektorfénybe kerülnie. Több mint húsz filmben játszott, mint például Jack Nicholsonnal az Állj, Határban (1982), harmadjára Robert De Niróval a Zuhanás a szerelembe (1984) vagy Danny DeVitóval a Nagyokosokban (1986) mégis mind jelentéktelen volt Harvey karrierjébe. Ráadásul megint jött Scorsese rendezésében, mint Júdás szerepében a Krisztus utolsó megkísértése (1988) című filmjében. A mozi nagy botrányt kavart, a Jézust alakító Willem Dafoe és Keitel egyaránt értetlenül álltak a kritikusok által támadások kereszttüzében. Keitel kezdett nem hinni magában, de következett számára a '90-es évek... Thelma és Louis, Bugsy és a Kutyaszorítóban[szerkesztés] Harvey "szerencséjére"" megint felhívta magára a figyelmet, amelyet a Thelma és Louise (1991) köszönheti, melyben remekül formálta meg Hal-t, Susan Sarandon és Geena Davis mellett. Még ugyanebben az évben játszott Barry Levinson Bugsy (1991) című filmjében, amelyért Keitel megkapta élete első Oscar-díj jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Harvey számára nem is indulhatott volna jobban a '90-es évek. Aztán megint egy elsőfilmes direktorral működött együtt, Quentin Tarantino (aki már az elején Keitelt szemelte ki Mr. Fehér szerepére, mert ő volt az egyik nagy kedvence) Kutyaszorítóban (1992) című filmjében nemcsak játszott, hanem társproducer is volt, s Tarantino neki köszönheti, hogy a mozi költségvetése 35 ezer dollárról 400 ezerre emelkedett. A film nagy siker lett, Keitelnek megtérült a pénze, ráadásul Tarantinoval még két filmjében kapott szerepet. Ezután Abel Ferrara Mocskos zsaru (1992) megbotránkozott című filmjében nyújtott alakítása megint kiváltotta a kritikusok elismerését. A Zongoralecke (1993) című filmben megmutatta romantikus oldalát is, melyben egy Új-Zélandon élő skót telepest játszik, aki beleszeret egy néma asszonyba. Aztán megint karakter váltott, Tarantino Ponyvaregény (film)ében (1994), a hűvös machót Winston Wolfot alakította. '95-től napjainkig[szerkesztés] A színész nem rajong a főszerepekért, számos független filmben is szerepet vállalt, melyek nem hoztak annyi pénzt a konyhára, viszont művészi kihívást jelentettek számára, mint például Wayne Wang Füstjének (1995) trafiktulajdonosa. Spike Lee Nepperekjében (1995) ugyan főszereplő volt, ám a forgatókönyv kevés lehetőséget nyújtott számára, így improvizálással egészítette ki a figurát. Szerepelt még Robert Rodriguez és Quentin Tarantino rendezésében az Alkonyattól pirkadatig (1996) című filmben George Clooneyval. 2000 után Szabó Istvánnal dolgozott együtt, a Szembesítésben (2001), amelyben amerikai tisztet alakít, aki a híres német karmester, Wilhelm Furtwängler ügyét vizsgálja a II. világháború utáni Berlinben. A Balhé (2003) című krimi-vígjátékban chicagói maffiózó szerep jutott számára, Gérard Depardieu-vel. Szerepelt Nicolas Cage-val A nemzet aranyában, majd három évvel később a folytatásban is részt vett. 2008-ban Keitel rá szánta magát, hogy szerepeljen egy televíziós-sorozatban, a Life on Marsban (2008), amely "csak egy év évadig jutott". Mellékszereplőként tűnt az Apádra ütök és a Vejedre ütök című nagy sikerű filmek folytatásában, az Utódomra ütök című vígjátékban. Készülőben lévő filmjei a Moonrise Kingdom, Gandhi of the Month és a The Enigma of Benito Cereno. Magánélete[szerkesztés] Keitel magánélete egy ideig jól alakult. 1982-ben összeköltözött Lorraine Bracco színésznővel, a kapcsolat 1993 tartott, de nem házasodtak össze. A szakítás nem volt barátságosnak nevezhető, ugyanis nagy harc folyt a lányukért. Harvey azt állította, hogy Bracco barátja, Edward James Olmos színész molesztálta Stellát (lányukat), s végül Harvey "nyert", mert a bíróság döntése szerint Olmos csak egy másik felnőtt társaságában lehetett együtt a gyerekkel. Keitel ezután Andie McDowell-lel randevúzgatott, majd került közelebbi kapcsolatba Lisa Karmazin keramikussal, akitől 2001 nyarán fiuk született. 2001 szeptemberében a Torontói Filmfesztiválon összetalálkozott Daphne Kastnerrel, s ez szerelem volt az első látásra. A pár három héttel később Jeruzsálemben egy titkos szertartás keretében kötött házasságot és máig boldog házasságban élnek.

Harvey Keitel (I)

Came to prominence in the early films of 'Martin Scorsese' (qv) after working in theatre for around a decade, particularly _Mean Streets (1973)_ (qv) and _Taxi Driver (1976)_ (qv). Faded into anonymity in the 1980s even though he turned in some impressive performances in films by some of America's leading directors. He reemergered into star status with his role as Mr. White in 'Quentin Tarantino' (qv)'s _Reservoir Dogs (1992)_ (qv), 'Abel Ferrara' (qv)'s _Bad Lieutenant (1992)_ (qv), _The Piano (1993)_ (qv) 0110912.

John Travolta

John Joseph Travolta (Englewood, New Jersey, 1954. február 18. –) amerikai színész, producer, rendező. Travolta hatéves korától már táncórákat vett Gene Kelly testvérétől, Fred Kellytõl, tizenhat évesen otthagyta az iskolát, hogy ideje nagy részét a színészetre fordítsa. Filmszínészi karrierje egy véletlennek köszönhetően indult be. Allan Carr producer már régebb óta sikertelenül kereste a tökéletes férfi főszereplőt tervezett Grease filmje számára, míg egy napon szállodai szobájának a tévéjében meg nem látta az akkor még szinte ismeretlen John Travoltát egy tévésorozatban (Welcome Back, Kotter). Azonnal felhívta a szobából a film másik producerét, Robert Stigwoodot, hogy kapcsoljon az adott csatornára. A személyes találkozó során Travolta olyan mély benyomást gyakorolt rájuk, hogy három filmre szóló szerződést kötöttek vele, melynek első darabja az 1977-es Szombat esti láz volt. Az egy egész generáció életérzését megragadó film hisztérikus sikert aratott, John Travolta egyik napról a másikra az ismeretlenségből Oscar-díj jelölt szupersztárrá vált. Második filmje, a Grease 1978 nyarán került bemutatásra. A rock and roll korszak húsz évvel korábbi aranykorának tisztelgő film minden idők legsikeresebb filmmusicalje lett. Noha a diszkó-korszak 1980 utáni hanyatlásával a Szombat esti láz életérzése gyorsan divatjamúlttá vált, a Grease népszerűsége évtizedek alatt sem csökkent. John Travolta 1981-ben még feltűnt a Halál a hídon című krimiben, utána következett Sylvester Stallone táncfilmje, a Szombat esti láz folytatása, az Életben maradni, amely azonban csak papírízű ismétlése a „táncolj a sikerért” formulájának. A film hatalmasat bukott, akárcsak az 1983-ban készült Két fél egy egész, melyben a Grease után másodszor játszott Olivia Newton-John partnereként. A két film bukását karrierje is súlyosan megsínylette, a nyolcvanas években csak tévéfilmekben és mindössze három mozifilmben szerepelt. A részleges visszatérést a Ni csak, ki beszél! sorozata jelentette, de ez még mindig csak Travolta képességeinek töredékét hasznosítja. Sztársága a Ponyvaregény 1994-es cannes-i sikerével alapozódott meg újra, amikor végre ismét egy kultfilmben tündökölhetett. A rendező régi Travolta-rajongó volt, s Vincent Vega szerepét egyenesen kedvenc színészének írta, aki ezért egy újabb Oscar-jelölést érdemelt. Plusz ráadás volt számára, hogy a rákövetkező évben nemcsak jelölték, a Golden Globe-on hanem meg is kapta méghozzá a Szóljatok a köpcösnek! című vígjátékért. Azóta csupa izgalmas alkotásba hívják, a legváltozatosabb műfajokban. Ma a legjobban kereső filmsztárok egyike, úgy húszmillió dollár körül kap filmenként. 1997-ben az angol Empire magazin minden idők 100 legnagyobb sztárja közé választotta. 2008-ban ismét jelölték Golden Globe-ra, mint a legjobb vígjáték vagy musical kategóriában a Hajlakk című filmben. 2012-ben pályája során először karácsonyi albumot ad ki régi barátja és művészeti kollégája, Olivia Newton-John társaságában. A This Christmas album november közepén jelent meg. Kettejük közreműködésével az album I Think You Might Like It című John Farrar dalából videoklip is készült.

John Travolta

John Travolta first gained fame as the swaggering Vinnie Barbarino on the television series _"Welcome Back, Kotter" (1975)_ (qv). In 1977, he parlayed his teeny-bopper fame into a big-screen career with the disco blockbuster _Saturday Night Fever (1977)_ (qv). He languished in light dramas and television movies in the 1980s, but started a comeback in 1989 with _Look Who's Talking (1989)_ (qv). He further resuscitated his career with an Oscar nomination for his role as a heavyset sympathetic hitman in _Pulp Fiction (1994)_ (qv) in 1994. One of six children born to 'Helen Travolta' (qv) and Salvatore Travolta, John Travolta grew up in Englewood, New Jersey. His father owned a tire repair shop in Englewood. Travolta appeared in a local production of "Who'll Save the Plowboy?". His mother enrolled him in a drama school in New York, where he studied voice, dancing and acting. He decided to combine all three of these skills and become a musical comedy performer. At 16 he landed his first professional job in a summer stock production of the musical "Bye Bye Birdie". He quit school at 16 and moved to New York, and worked regularly in summer stock and on television commercials. When work became scarce in New York, he went to Hollywood and appeared in minor roles in several series. A role in the national touring company of the hit 1950s musical "Grease" brought him back to New York. An opening in the New York production of "Grease" gave him his first Broadway role at age 18. After "Grease", he became a member of the company of the Broadway show "Over Here", which starred 'The Andrews Sisters' (qv). After ten months in "Over Here", he decided to try Hollywood once again. Once back in Hollywood, he had little trouble getting roles in numerous television shows. He was seen on _"The Rookies" (1972)_ (qv), _"Emergency!" (1972)_ (qv) and _"Medical Center" (1969)_ (qv) and also made a movie, _The Devil's Rain (1975)_ (qv), which was shot in New Mexico. The day he returned to Hollywood from New Mexico, he was called to an audition for a new situation comedy series ABC was planning to produce called _"Welcome Back, Kotter" (1975)_ (qv). He got the part of Vinnie Barbarino and the series went on the air during the 1975 fall season. The rest, as they say, is history.

Los Angeles

Los Angeles (IPA: [/lɒs.ˈæn.dʒə.lɪs/], spanyolul: Los Ángeles, /los.ˈaŋ.xe.les/) (eredetileg: El Pueblo de Nuestra Señora la Reina de los Ángeles del Río de Porciúncula, magyarul: „A mi úrnőnknek, az Angyalok királynőjének faluja a Porciúncula folyón”), röviden L. A., népesség szerint az Amerikai Egyesült Államok második legnagyobb agglomerációja. Fontos gazdasági és kulturális központ, a világ szórakoztatóiparának egyik legfontosabb fellegvára. A várost hivatalosan 1850. április 4-én alapították, lakossága ekkor mindössze 1610 fő volt, ez lett egyben Los Angeles megye székhelye is. A 2012-ben végzett utolsó teljes körű népszámlálás adatai szerint lakosainak száma 3 831 868 fő .[2] A teljes agglomeráció (Metropolitan Area) lakossága 17 545 623. A város földrajzi értelemben is nagy, hiszen több mint 1200 km²-t foglal el, ezzel nagyobb New Yorknál és Chicagónál is. Los Angeles kétszer, 1932-ben és 1984-ben adott otthont Nyári Olimpiai Játékoknak, utóbbi „csonka olimpia” volt, a politikai feszültségek miatt a Szovjetunió kezdeményezésére a legtöbb kelet-európai ország, így Magyarország sem vett részt rajta. Lévén az Egyesült Államok egyik legnagyobb bevándorlási központja, etnikailag és kulturálisan rendkívül sokszínű.

Quentin Tarantino

Quentin Tarantino (Knoxville, Tennessee, 1963. március 27. –) kétszeres Oscar-díjas olasz származású amerikai rendező, színész, forgatókönyvíró, producer, az amerikai független film egyik legnagyobb hatású alakja. Apja, Tony Tarantino olasz származású amerikai színész és amatőr zenész volt, anyja Connie McHugh félig ír, félig cseroki indián. Quentin (aki ezt a nevet Burt Reynolds Gunsmoke című tévésorozata után kapta) apját sohasem ismerte, mivel az születése után elhagyta anyját. Gyermekéveit Los Angelesben töltötte, iskoláit nem fejezte be. 1987-ben megírta a Tiszta románc forgatókönyvét és a Született gyilkosokat. Az előbbit Tony Scott rendezte meg 1993-ban, az utóbbit pedig Oliver Stone 1994-ben. Tarantino később maximálisan elhatárolódott Stone verziójától, mert szerinte a film irányvonala nem az ő forgatókönyvét tükrözte, és egyenesen förtelmesnek nevezte azt, amit Stone „összefércelt” az írásából. A Tiszta románc forgatókönyve végül ötvenezer dollárért kelt el, és az addig évi 8000 dollárt kereső filmes megírhatta a Kutyaszorítóbant. Kutyaszorítóban[szerkesztés] Elszerződött segédírónak egy kis hollywoodi produkciós társasághoz, a CineTelhez, Lawrence Benderhez. 1992-ben készítette első nagyjátékfilmjét Harvey Keitel támogatásával. Tarantino 28 évesen írta a Kutyaszorítóban forgatókönyvét. A film egy balul sikerült gyémántrablás következményeit meséli el. Tele van később sokat idézett aranyköpésekkel és kiváló színészi alakításokkal. A videotékában ismerkedett még későbbi társával, Roger Avaryvel, aki íróként besegített neki forgatókönyvei megírásába. Quentin a Kutyaszorítóban-t ekkor még csak alacsony költségvetésű, fekete-fehér filmként képzelte el. Bender látott fantáziát a dologban: a forgatókönyvet Harvey Keitelhez juttatta el, aki a remek szkripten felbuzdulva a szereplők összeszedése mellett saját 400 000 dollárjával szállt be a finanszírozásba. Miközben a szereplők toborzása folyt, Tarantino és Bender közösen megalapították A Band Apart Productionst (Tarantino ezt a nevet Jean-Luc Godard A Bande á Part (1964) című filmje után adta cégének). Tarantino karrierje innentől szárnyra kap: Tony Scott rendezésében a mozikba kerül a Tiszta románc (1993). A rendező Oliver Stone-nal ellentétben nem formálja saját ízlésének megfelelően Tarantino írását. Az üdítően stílusos párbeszédek megragadnak a nézőben; Dennis Hopper és Christopher Walken zseniális dialógusát a mórokról az év öt legjobb jelenete közé választották. A film érdekessége még néhány óriási sztár minimális szerepe, így Samuel L. Jackson vagy Brad Pitt kétsoros szerepe is. Mások filmjeiben[szerkesztés] Tarantino - 2007 Scream Awards A csúcsra jutott Tarantino a legnagyobb stúdióktól kapott felkérést többek között a Men in Black – Sötét zsaruk megrendezésére, valamint a Féktelenülre. Ezeket az ajánlatokat visszautasította, és inkább egy tévésorozat epizódját rendezte (Vészhelyzet: Anyaság című epizód) a Warner Brothers megbízásából, valamint szabadidejében kissé csorba forgatókönyvek éleit csiszolhatta élesre (A szikla). 1995-ben elvállalt egy kisebb cameo szerepet Robert Rodríguez Desperadójában, majd részt vállalt másik három független filmes, nevezetesen Alexandre Rockwell, Allison Anders és Robert Rodriguez projektjében, a Négy szobában. Ebben a négyesben az utolsó szobáért, a Hollywoodi ember című kis szkeccsért felelt. Quentin jó szokásához híven megint a régmúlt nagyjait hívta segítségül, amikor megírta ezt az epizódot: a hírhedt fogadás nem titkoltan a Man from the South-ból jött, amely az „Alfred Hitchcock bemutatja” című sorozatban ment le 1960-ban Peter Lorre és Steve McQueen főszereplésével. Alkonyattól pirkadatig[szerkesztés] Miután elutasította a Directors Guild of America tagsági ajánlatát Rodriguezzel közösen elkészített egy több műfaji elemből – western, road movie, vámpírfilmek – táplálkozó filmet, az Alkonyattól pirkadatigot. Jackie Brown[szerkesztés] Tarantino rendezői visszatéréséhez egy gyerekkorában bálványozott író, Elmore Leonard Rum Punch című könyvét vette alapul. A Jackie Brown ismét a hetvenes évek hangulatában tobzódik, és Quentin megint a régmúlt sztárjait vonultatja fel. A szereposztás most sem hagy kívánnivalót maga után, hisz a kisebb szerepekben is a rendező gyermekkorának olyan bálványai szerepelnek, mint Robert De Niro, Robert Forster, és Pam Grier. Tarantino itt sem hazudtolja meg önmagát filmes utalásaival: Ms. Brown a táskacserét követően abban a ruhában rohangál, amit a Mrs. Mia Wallace a Ponyvaregényből viselt a túladagolásának estéjén, vagy említésre érdemes még a film kezdőjelenete, melyet a Diploma előtt c. film ihletett. A film egyaránt megosztotta a kritikusokat és a nézőket. Mindenki újra a Ponyvaregényt várta. A Jackie Brown filmesztétikai szempontból azonban sokkal érettebb alkotás.

Quentin Tarantino

Quentin Jerome Tarantino was born in Knoxville, Tennessee. His father, 'Tony Tarantino' (qv), is an Italian-American actor and musician from New York, and his mother, Connie (McHugh), is a nurse from Tennessee. Quentin moved with his mother to Torrance, California, when he was four years old. In January of 1992, first-time writer-director Tarantino's _Reservoir Dogs (1992)_ (qv) appeared at the Sundance Film Festival. The film garnered critical acclaim and the director became a legend immediately. Two years later, he followed up Dogs success with _Pulp Fiction (1994)_ (qv) which premiered at the Cannes film festival, winning the coveted Palme D'Or Award. At the 1995 Academy Awards, it was nominated for the best picture, best director and best original screenplay. Tarantino and writing partner 'Roger Avary' (qv) came away with the award only for best original screenplay. In 1995, Tarantino directed one fourth of the anthology _Four Rooms (1995)_ (qv) with friends and fellow auteurs 'Alexandre Rockwell' (qv), 'Robert Rodriguez (I)' (qv) and 'Allison Anders' (qv). The film opened December 25 in the United States to very weak reviews. Tarantino's next film was _From Dusk Till Dawn (1996)_ (qv), a vampire/crime story which he wrote and co-starred with 'George Clooney' (qv). The film did fairly well theatrically. Since then, Tarantino has helmed several critically and financially successful films, including _Jackie Brown (1997)_ (qv), _Kill Bill: Vol. 1 (2003)_ (qv), _Kill Bill: Vol. 2 (2004)_ (qv), _Inglourious Basterds (2009)_ (qv), and _Django Unchained (2012)_ (qv).

Samuel L. Jackson

Samuel Leroy Jackson (Washington, 1948. december 21. –) Oscar-díjra jelölt amerikai színész. Hírnevet az 1990-es évek elején szerzett néhány kritikai sikert aratott alakításával, s azóta élvonalbeli filmsztárrá és kulturális ikonná nőtte ki magát; számos sikerfilmben tűnt fel, főként akciófilmekben és thrillerekben. Jackson felesége Latanya Richardson, akitől egy lánya született. Nagy sportrajongó hírében áll, megszállott golfozó. Számtalan díjat nyert alakításaival, s több ízben jelenítették meg a média különböző formáiban, köztük filmekben, tévésorozatokban és dalokban. Jackson több mint hatvan filmben szerepelt karrierje során. Jackson elmondta, hogy azokat a szerepeket vállalja el, amiket „izgalmas nézni” és amelyeknél „érdekes karakter rejlik a sztoriban,” illetve hogy szerepeiben olyan dolgokat akar csinálni, amiket korábban még nem, amiket gyermekként látott és meg akart tenni, s most alkalma nyílik rá.[1]

Samuel L. Jackson

Samuel L. Jackson was born in Washington, D.C., to Elizabeth (Montgomery) and Roy Henry Jackson. He was raised by his mother, a factory worker. Jackson was active in the black student movement. In the seventies, he joined the Negro Ensemble Company (together with 'Morgan Freeman (I)' (qv)). In the eighties, he became well known after three movies made by 'Spike Lee' (qv) - _Do the Right Thing (1989)_ (qv), _Mo' Better Blues (1990)_ (qv) and _Jungle Fever (1991)_ (qv). Going from character player to leading man, his performance in _Pulp Fiction (1994)_ (qv) gave him an Oscar nomination for his character Jules Winnfield. Samuel usually played bad guys and drug addicts before becoming an action hero, co-starring with 'Bruce Willis' (qv) in _Die Hard: With a Vengeance (1995)_ (qv) and 'Geena Davis' (qv) in _The Long Kiss Goodnight (1996)_ (qv). Jackson received a Silver Berlin Bear for his part in the movie _Jackie Brown (1997)_ (qv) as Ordell Robbi.

Steve Buscemi

Steven Vincent Buscemi (1957. december 13. –) amerikai színész, rendező, producer és (forgatókönyv)író. A brooklyni születésű Busceminek már a gimnázium utolsó évében felkeltette érdeklődését a színjátszás, ezért iratkozott be John Strasberg stúdiójába. Ott a színészeten kívül drámaírással is kezdett foglalkozni. Magánélet[szerkesztés] Buscemi New York Brooklyn nevű városrészében született, olasz származású apa (a koreai veterán John Buscemi) és ír származású anya gyermekeként. Nős, felesége Jo Andres, aki szintén művész (performer, koreográfus és filmrendező). Közös fiú gyermekük Lucian Buscemi 1980-ban született. Buscemi ma is Brooklynban él családjával. Színészet és filmipar[szerkesztés] Első főszerepét a "Parting Glances" c. Bill Sherwood-darabban kapta. Azóta számos híres rendező meghívta már egy-egy munkájához, így egyebek mellett dolgozott Jim Jarmusch-sal a Mistery Trainben, Alexander Rockwellel A levesben (In The Soup) c. filmben, Martin Scorsesevel a New York-i történetekben (New York Stories), a Coen fivérekkel a Hollywoodi lidércnyomás, a Halál keresztútján, a Fargo és A nagy Lebowski című alkotásokban, és John Carpenterrel a Menekülés Los Angeles-ből c. filmben. A fentieken kívül a Con Air - Fegyencjárat c. akciófilmben John Malkovich és Nicolas Cage partnereként, és Jerry Bruckheimer Armageddonjában Bruce Willisszel, Billy Bob Thortonnal és Ben Affleckkel láthattuk. Buscemit színészete és rendezői munkája elismeréséül többször kitüntette a szakma és a közönség, így az Emmy- és a Golden Globe-díjakkal is.

Steve Buscemi

Steve Buscemi was born in Brooklyn, New York, to Dorothy (Wilson), a restaurant hostess, and John Buscemi, a sanitation worker. He is of Italian (father) and English, Dutch, and Irish (mother) descent. He became interested in acting during his last year of high school. After graduating, he moved to Manhattan to study acting with John Strasberg. He began writing and performing original theatre pieces with fellow actor/writer 'Mark Boone Junior' (qv). This led to his being cast in his first lead role in _Parting Glances (1986)_ (qv). Since then, he has worked with many of the top filmmakers in Hollywood, including 'Quentin Tarantino' (qv), 'Jerry Bruckheimer' (qv), and The Coen Brothers. He is a highly respected actor.

Tim Roth

Timothy Simon "Tim" Roth (London, 1961. május 14.–) Oscar-díjra jelölt angol színész, rendező. Színészként a Made in Britain című tévéfilmmel debütált 1982-ben. Az áruló (1984) című filmmel kritikai sikert aratott és BAFTA-díjra jelölték. A Brit Pack nevű brit színészcsoport tagjaként további elismeréseket szerzett A szakács, a tolvaj, a feleség és a szeretője (1989), a Vincent és Theo (1990) és a Rosencrantz és Guildenstern halott (1990) című művekben. Az 1990-es években Quentin Tarantino Kutyaszorítóban (1992), Ponyvaregény (1994) és Négy szoba című rendezéseiben vált ismert színésszé. 2015-ben szerepelt Tarantino Aljas nyolcas című filmjében is. Az 1995-ben bemutatott Rob Roy című történelmi drámában nyújtott alakítását a legjobb férfi mellékszereplőnek járó BAFTA-díjjal honorálták, továbbá Oscar-jelölést is kapott hasonló kategóriában. Rendezőként 1999-ben jelent meg első filmje Hadszíntér címmel, mellyel szintén több filmes díjat és jelölést neki ítéltek oda. Egyéb, fontosabb filmjei közt található A szerelem börtönében (1994), a Kis Odessza – A bűn fészke (1994), A varázsige: I Love You (1996), Az utolsó belövés (1997), A hazug (1997) és Az óceánjáró zongorista legendája (1998). A 2000-es és 2010-es évek során feltűnt A majmok bolygója (2001), A legyőzhetetlen (2001), A hihetetlen Hulk (2008), a Végzetes hazugságok (2012), az Ébredés (2012), a Selma (2014) és a 600 mérföld (2016) című filmekben. Televíziós munkái közé tartoznak a Fox Hazudj, ha tudsz!, valamint a Sky Atlantic A bosszú csillaga című sorozatának főszerepei.

Tim Roth (I)

Often mistaken for an American because of his skill at imitating accents, actor Tim Roth was born Simon Timothy Roth on May 14, 1961 in Lambeth, London, England. His mother, Ann, was a teacher and landscape painter. His father, Ernie, was a journalist who had changed the family name from "Smith" to "Roth"; Ernie was in Brooklyn, New York, to an immigrant family of Irish ancestry. Tim grew up in Dulwich, a middle-class area in the south of London. He demonstrated his talent for picking up accents at an early age when he attended school in Brixton, where he faced persecution from classmates for his comfortable background and quickly perfected a cockney accent to blend in. He attended Camberwell Art College and studied sculpture before he dropped out and pursued acting. The blonde actor's first big break was the British TV movie _Made in Britain (1982) (TV)_ (qv). Roth made a huge splash in that film as a young skinhead named Trevor. He next worked with director 'Mike Leigh (I)' (qv) on _Meantime (1984) (TV)_ (qv), which he has counted among his favorite projects. He debuted on the big screen when he filled in for 'Joe Strummer' (qv) in the 'Stephen Frears' (qv) neo-noir _The Hit (1984)_ (qv). Roth gained more attention for his turn as Vincent Van Gogh in _Vincent & Theo (1990)_ (qv) and his work opposite 'Gary Oldman' (qv) in _Rosencrantz & Guildenstern Are Dead (1990)_ (qv). He moved to Los Angeles in search of work and caught the eye of young director 'Quentin Tarantino' (qv). Tarantino had envisioned Roth as a possible Mr. Blonde or Mr. Pink in his heist flick _Reservoir Dogs (1992)_ (qv), but Roth campaigned for the role of Mr. Orange instead, and ultimately won the part. It proved to be a huge breakthrough for Roth, as audiences found it difficult to forget his performance as a member of a group of jewelry store robbers who is slowly bleeding to death. Tarantino cast Roth again in the landmark film _Pulp Fiction (1994)_ (qv). Roth and actress 'Amanda Plummer (I)' (qv) played a pair of robbers who hold up a restaurant. 1995 saw the third of Roth's collaborations with Tarantino, a surprisingly slapstick performance in the anthology film _Four Rooms (1995)_ (qv). That same year Roth picked up an Academy Award nomination for his campy turn as a villain in the period piece _Rob Roy (1995)_ (qv). Continuing to take on disparate roles, Roth did his own singing (with an American accent to boot) in the lightweight 'Woody Allen' (qv) musical _Everyone Says I Love You (1996)_ (qv). He starred opposite 'Tupac Shakur' (qv) in Shakur's last film, the twisted comedy _Gridlock'd (1997)_ (qv). The pair received positive critical notices for their comic chemistry. Standing in contrast to the criminals and baddies that crowd his CV, Roth's work as the innocent, seafaring pianist in the 'Giuseppe Tornatore' (qv) film _La leggenda del pianista sull'oceano (1998)_ (qv) became something of a fan favorite. Grittier fare followed when Roth made his directorial debut with _The War Zone (1999)_ (qv), a frank, critically acclaimed drama about a family torn apart by incest. He made his next high-profile appearance as an actor as General Thade, an evil simian in the 'Tim Burton (I)' (qv) remake of _Planet of the Apes (2001)_ (qv). Roth was, of course, all but unrecognizable in his primate make-up. Roth has continued to enjoy a mix of art house and mainstream work, including everything from the lead role in 'Francis Ford Coppola' (qv)'s esoteric _Youth Without Youth (2007)_ (qv) to becoming "The Abomination" in the special effects-heavy blockbuster _The Incredible Hulk (2008)_ (qv). Roth took his first major American television role when he signed on to the Fox-TV series _"Lie to Me" (2009)_ (qv)

Uma Thurman

Uma Karuna Thurman (Boston, Massachusetts, 1970. április 29. –) Golden Globe-díjas és Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő. Anyja pszichoterapeuta, apja tibeti buddhista szerzetes és egyetemi tanár. Uma otthagyta a gimnáziumot, hogy New Yorkba költözhessen. Modellként dolgozott, első filmszerepe egy vámpír volt a Kiss Daddy Goodnight-ban. Az 1988-as Veszedelmes viszonyok után vált erotikus karaktereket megformáló színésznővé. A következő években több főszerep kísérte karrierjét, de igazán ismert a Ponyvaregényben lett. A drogos Mia Wallace megformálásáért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díj-ra is jelölték. Később vígjátékokban is játszott. Magánélete[szerkesztés] A Woody Allen rendezte A világ második legjobb gitárosa c. film után Uma visszatért modellkarrierjéhez, a Lancome cég reklámarca volt. Az Empire Magazine a filmtörténelem 100 legszexisebb sztárja közé sorolta. Uma Gary Oldman színész felesége volt 1990-től 1992-ig, s kapcsolata volt még Timothy Huttonnal és Robert De Niróval is. Később férjhez ment Ethan Hawke-hoz, aki filmbéli partnere volt a Gattacaban is, ennek forgatásán ismerkedtek meg. Két gyermekük született: lánya Maya Ray 1998-ban, fia Levon Roan 2002-ben. 2005-ben elváltak. Harmadik gyermeke (kislány) Arpad Busson-nal való kapcsolatából született 2012-ben.[1]

Uma Thurman

Uma Karuna Thurman was born in Boston, Massachusetts, into a highly unorthodox and Eurocentric family. She is the daughter of 'Nena Thurman' (qv) (née Birgitte Caroline von Schlebrügge), a fashion model and socialite who now runs a mountain retreat, and of 'Robert Thurman (I)' (qv) (Robert Alexander Farrar Thurman), a professor and academic who is one of the nation's foremost Buddhist scholars. Uma's mother was born in Mexico City, Mexico, to a German father and a Swedish mother (who herself was of Swedish, Danish, and German descent). Uma's father, a New Yorker, has English, Scots-Irish, Scottish, and German ancestry. Uma grew up in Amherst, Massachusetts, where her father worked at Amherst College. Thurman's household was one in which the 'The Dalai Lama' (qv) was an occasional guest; she and her siblings all have names deriving from Buddhist mythology; and Middle American behavior was little understood, much less pursued. And so it was that the young Thurman confronted childhood with an odd name and eccentric home life -- and nature seemingly conspired against her as well. She is six feet tall, and from an early age towered over everyone else in class. Her famously large feet would soon sprout to size 11 -- and even beyond that -- and although they would eventually be lovingly filmed by director 'Quentin Tarantino' (qv), as a child she generally wore the biggest shoes in class, which only provided another subject of ridicule. Even her long nose moved one of her mother's friends to helpfully suggest rhinoplasty -- to the ten-year-old Thurman. To make matters worse yet, the family constantly relocated, making the gangly, socially inept Thurman perpetually the new kid in class. The result was an exceptionally awkward, self-conscious, lonely and alienated childhood. Unsurprisingly, the young Thurman enjoyed making believe she was someone other than herself, and so thrived at acting in school plays -- her sole successful extracurricular activity. This interest, and her lanky frame, perfect for modeling, led the 15-year-old Thurman to New York City for high school and modeling work (including a layout in Glamour Magazine) as she sought acting roles. The roles soon came, starting with a few formulaic and forgettable Hollywood products, but immediately followed by 'Terry Gilliam' (qv)'s _The Adventures of Baron Munchausen (1988)_ (qv) and 'Stephen Frears' (qv)' _Dangerous Liaisons (1988)_ (qv), both of which brought much attention to her unorthodox sensuality and performances that intriguingly combined innocence and worldliness. The weird, gangly girl became a sex symbol virtually overnight. Thurman continued to be offered good roles in Hollywood pictures into the early '90s, the least commercially successful but probably best-known of which was her smoldering, astonishingly-adult performance as June, 'Henry Miller (I)' (qv)'s wife, in _Henry & June (1990)_ (qv), the first movie to actually receive the dreaded NC-17 rating in the USA. After a celebrated start, Thurman's career stalled in the early '90s with movies such as the mediocre _Mad Dog and Glory (1993)_ (qv). Worse, her first starring role was in _Even Cowgirls Get the Blues (1993)_ (qv), which had endured a tortured journey from cult-favorite book to big-budget movie, and was a critical and financial debacle. Fortunately, Uma bounced back with a brilliant performance as Mia Wallace, that most unorthodox of all gangster's molls, in Tarantino's lauded, hugely successful _Pulp Fiction (1994)_ (qv), a role for which Thurman received an Academy Award nomination. Since then, Thurman has had periods of flirting with roles in arty independents such as _A Month by the Lake (1995)_ (qv), and supporting roles in which she has lent some glamorous presence to a mixed batch of movies, such as _Beautiful Girls (1996)_ (qv) and _The Truth About Cats & Dogs (1996)_ (qv). Thurman returned to smaller films after playing the villainess Poison Ivy in the reviled 'Joel Schumacher' (qv) effort _Batman & Robin (1997)_ (qv) and Emma Peel in a remake of _The Avengers (1998)_ (qv). She worked with 'Woody Allen' (qv) and 'Sean Penn (I)' (qv) on _Sweet and Lowdown (1999)_ (qv), and starred in 'Richard Linklater' (qv)'s drama _Tape (2001)_ (qv) opposite Hawke. Thurman also won a Golden Globe award for her turn in the made-for-television film _Hysterical Blindness (2002) (TV)_ (qv), directed by 'Mira Nair' (qv). A return to the mainstream spotlight came when Thurman redeemed with 'Quentin Tarantino' (qv) for _Kill Bill: Vol. 1 (2003)_ (qv), a revenge flick the two had dreamed up on the set of _Pulp Fiction (1994)_ (qv). She also turned up in the 'John Woo (I)' (qv) cautioner _Paycheck (2003)_ (qv) that same year. The renewed attention was not altogether welcome because Thurman was dealing with the break-up of her marriage with Hawke at about this time. Thurman handled the situation with grace, however, and took her surging popularity in stride. She garnered critical acclaim for her work in _Kill Bill: Vol. 2 (2004)_ (qv) and was hailed as Tarantino's muse. Thurman reunited with _Pulp Fiction (1994)_ (qv) dance partner 'John Travolta (I)' (qv) for the _Get Shorty (1995)_ (qv) sequel _Be Cool (2005)_ (qv) and played Ulla in _The Producers (2005)_ (qv). Thurman had been briefly married to 'Gary Oldman' (qv), from 1990 to 1992. In 1998, she married 'Ethan Hawke' (qv), her co-star in the offbeat futuristic thriller _Gattaca (1997)_ (qv). The couple had two children, Levon and Maya. Hawke and Thurman filed for divorce in 2004.

Ving Rhames

Irving Rameses Rhames (New York, 1959. május 12.) amerikai színész.

Ving Rhames

Strikingly featured and muscular American actor Ving Rames was born Irving Rameses Rhames in Harlem, New York, to Reather, a homemaker, and Ernest Rhames, an auto mechanic. A good student, Ving entered the New York High School of Performing Arts, where he discovered his love of acting. He studied at the Juilliard School of Drama, and began his career in New York theater and in Shakespeare in the Park productions. He first appeared on Broadway in the play "The Winter Boys", in 1984. Also that year, he appeared in front of the cameras for the first time in the TV movie _"American Playhouse" (1981) {Go Tell It on the Mountain (#4.5)}_ (qv), and was then quickly cast in minor roles in several popular TV shows, including _"Miami Vice" (1984)_ (qv), _"Tour of Duty" (1987)_ (qv) and _"Crime Story" (1986)_ (qv). Ving continued his rise to fame through his work in soap operas. His big break came in 1994 when director 'Quentin Tarantino' (qv) cast him as the merciless drug dealer Marsellus Wallace in the mega hit _Pulp Fiction (1994)_ (qv). Not long after, director 'Brian De Palma' (qv) cast Rhames alongside 'Tom Cruise' (qv) as the ace computer hacker, Luther Stickell in _Mission: Impossible (1996)_ (qv). With solid performances in both these highly popular productions, his face was now well known to movie goers, and the work offers began rolling in more frequently. The next career highlight was playing the lead role in the HBO production of _Don King: Only in America (1997) (TV)_ (qv). Rhames' performance as the world's most infamous boxing promoter was nothing short of brilliant, and at the 1998 Golden Globe Awards he picked up the award for Best Actor in a MiniSeries. However, in an incredible display of compassion, he handed over the award to fellow nominee 'Jack Lemmon' (qv), as he felt Lemmon was a more deserving winner! The talented actor then contributed attention grabbing performances in _Bringing Out the Dead (1999)_ (qv), returned as Luther Stickell in _Mission: Impossible II (2000)_ (qv), contributed his deep bass voice for the character of Cobra Bubbles in _Lilo & Stitch (2002)_ (qv), and played a burly cop fighting cannibal zombie hordes in _Dawn of the Dead (2004)_ (qv). A keen fitness & weight lifting enthusiast, Rhames is also well known for his strong spiritual beliefs and benevolent attitude towards other people. In a remarkable turn of events, whilst filming _The Saint of Fort Washington (1993)_ (qv) in New York, he was introduced to a homeless man, who turned out to be his long lost, older brother, Junior, who had lost contact with the family after serving in Vietnam. The thrilled Rhames immediately assisted his disheveled brother in getting proper food & clothing, and moving him into his own apartment.

Tudtad?

Don Diego szerepét Árpa Attila (magyar színész, producer, gyártásvezető, a VV ötletgazdája) alakítja a holland Keanu című kosztümös, történelmi filmben, ami sokszínű munkásságát tekintve is igen meglepő tőle.

Tudtad?

Eredetileg Angelina Jolie játszotta volna a Lucy című film főszerepét de végül Scarlett Johansson kapta meg azt.

Tudtad?

Wally Pfister ragaszkodott hozzá, hogy digitális kamera nélkül, analóg formában vegyék fel a filmet, így még a kidolgozásnál sem használtak digitális eszközöket.

Tudtad?

A Bűbáj és kéjelgés című filmben szerepel Santiago Segura, akit legtöbben úgy ismernek: Torrente. A spanyol átváltozóművész itt egészen más arcát mutatja.

Tudtad?

Az olasz Oscar-nak hívott David di Donatello-díjon 12 kategóriában – köztük a legjobb film – jelölték a Éljen a szabadság!-ot, amely egyszerre pezsdítő és rendkívül aktuális vígjáték 2014-ben.

Kommentek