Filmek a hangulatodra szabva

Csak lazán!

12+ karika
Be Cool

Mesterszám

5.010 5.6 -
58 185 vélemény alapján

Szerintem

A gengszterből producerré lett Chili Palmer egyszer már bebizonyította, hogy a határozott stílus, a sajátos tárgyalási módszer és a gyors ész meg ököl nemcsak a bűn, hanem a showbusiness világában is elég a sikerhez. Most azonban még a moziiparnál is nehezebb terepre téved: a könnyűzenéére.

Az ifjú popdívákat legalább olyan strapás kordában tartani, mint felfegyverzett férfiaktól adósságot behajtani. Zene, maffiózók, a reflektorfénybe vágyó testőrök, és persze, rámenős nők között igyekszik Chili Palmer keresztülvágni magát – vagy, ha végképp felsül, inkább visszatérni a szolid, régimódi gyilkosságokhoz.

A Szóljatok a köpcösnek! folytatásában a régi szereplők, a régi stílusban szállítják az új poénokat.

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Danny DeVito

Danny DeVito, teljes nevén Daniel Michael DeVito (Neptune Township, New Jersey, 1944. november 17. –) olasz származású amerikai filmszínész, producer, rendező, komikus. Danny Michael DeVito 1944. november 17-én született a New Jersey állambeli Neptune-ban, olasz származású családban. A feltűnően mély növésű (mindössze 150 cm magas) fiút még a katolikus iskolában is folyton piszkálták osztálytársai. DeVito ezen úgy segített, hogy az osztály bohócává lépett elő. Paródiáinak célpontjai általában a nővérek és a papok voltak. Bár már ekkor ráébredt színészi képességeire, mégis kozmetikusnak tanult a Wilfred Academy of Hair and Beauty Culture-ön, és nővére szépségszalonjában kapott munkát. Később felvételizett az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiájára, és elhatározta, hogy mégis a színészi pályát választja élethivatásául. A színiiskolában egyik csoporttársnőjével, Rhea Perlmannal egymásba szerettek és összeházasodtak. Színház vagy film?[szerkesztés] Első filmszerepét 1970-ben kapta a Dreams of Glass című moziban, de a fogadtatás meglehetősen vegyes volt, és Danny DeVito – főként ennek hatására – még sokáig ingadozott a színpad és a nagyvászon lehetőségei között. Feleségével egyszemélyes színházat szerveztek New Yorkban, ahol DeVito A férfi, akinek virág van a szájában című egyszemélyes show-műsorával sikert is aratott. Mozis karrierje azonban még ingatag cölöpökön állt: ugyan olyan színésznagyságokkal szerepelt együtt, mint Sophia Loren (Mortadella), Woody Allen (Banánköztársaság) vagy Kirk Douglas (Scalawag), azonban még nem kapott kellő figyelmet. Ehhez az kellett, hogy épp Kirk Douglas fia, Michael Douglas (aki mellesleg DeVito szobatársa volt az Amerikai Drámai Művészetek Akadémiáján) producerként szerepet ajánljon neki Miloš Forman filmjében, amelynek címe: Száll a kakukk fészkére, melyben DeVito Jack Nicholson partnereként egy csendes őrültet játszott. Az 1975-ben készült filmnek – melynek Michael Douglas volt a producere – óriási sikere volt: a film öt Oscar-díjat nyert a következő évben (bár Danny DeVito nem volt a film díjazottjai között). Taxi, rózsák és becéző szavak[szerkesztés] DeVito végül a Taxi című sitcom (szituációs komédia) szereplőjeként vált országosan ismert sztárrá. A közkedvelt sorozatban DeVito egy ellenszenves diszpécser szerepét oldotta meg kitűnően. A szóbeszéd szerint úgy lett az övé a szerep, hogy amikor a forgatókönyvvel a kezében besétált a meghallgatásra, rögtön megkérdezte: Ki írta ezt a szart? És ekkor az alkotók már tudták, hogy De Vito képes életre kelteni az általuk kívánt kekec fazont, s azóta Dannyt minden idők legsikeresebb tévés karakterszínészeként emlegetik. Ezt követően Danny még sokáig nem tudott kibújni a simlis másodhegedűs skatulyájából, és temérdek hasonló felépítésű filmszerep következett: játszott simlis nőimádót a Becéző szavakban (és másodszor is "asszisztált" egy Jack Nicholsonnak Oscar-díjat hozó produkcióban) 1983-ban, majd 1984-ben A smaragd románca c. kalandfilm következett, régi barátjával, Michael Douglasszel és Kathleen Turnerrel. A sikeres mozi filmfolyammá nőtte ki magát, később a Nílus gyöngye (1985) és A rózsák háborúja (1989) c. darabokkal folytatódott. DeVito-nak a mozik erkölcsi és anyagi sikert egyaránt hoztak - főként, hogy A rózsák háborúját rendezőként is jegyezte. A nagyokos bádogember[szerkesztés] Brian De Palma Nagyokosok című gengszter-paródiájában a kisstílű bűnözőt, Harry Valentinit mintázza meg sajátos humorérzékkel, emlékezetesen. Következett a Dobjuk ki anyut a vonatból!, amely Alfred Hitchcock Idegenek a vonaton című filmjének modern - és természetesen vígjátéki szellemű - újraértelmezése (1987). DeVito ezután a Bádogemberek (1987) szerepében gátlástalan üzletember, majd egyik legemlékezetesebb komédiázása, az Ikrek következik a sorban 1988-ban, amelyben Arnold Schwarzenegger ikertestvérét játszotta. Az eszement vígjátékot kedves humora és DeVito izgő-mozgó karaktere ellenállhatatlanná tette. Napjainkig[szerkesztés] A '90-es évek első felében ismét a komoly témák felé orientálódott. A kevés hasznot hozó A furfangos részvényes után ugyanis a Hoffa című produkció következett, melyet ő rendezett, és Jack Nicholson mellett ő játszotta az egyik központi maffiózó szerepet. A film a '30-as évek Amerikájának szakszervezeteibe és a munkásosztály sanyarú sorsába ad betekintést. DeVito egy törtető gengszter, Bobby Ciaro bőrébe bújt. Ugyanebben az évben "megörökölte" Nicholson barátjától Batman ügyeletes ellenlábasának posztját: a Batman visszatérben a kanálisban nevelkedett torzszülött, Pingvinember figuráját kínálták fel neki, és remekül formálta meg a hálás szerepet. Sőt, egyes pletykák szerint annyira belemélyedt a karakter tanulmányozásába és átélésébe, hogy a stáb pszichiátert hívott ki, aki megfigyelte DeVitót - de a Dr. Hannibal Lectert alakító Anthony Hopkinsról is szárnyra keltek hasonló híresztelések. DeVito mindenesetre ismét visszatért a könnyed műfajhoz: a Nicsak, ki beszél most! (1993) című családi mozi után leforgatta a szívmelengető Reneszánsz embert (1994; az ebben szereplő Mark Wahlberg később példaképéül választotta az alacsony színészt), majd a Juniorban ismét Schwarzeneggerrel bolondoztak együtt Ivan Reitman filmrendező kezei alatt. Ezúttal tudósokat játszottak, akik azon fáradoznak, hogy a férfi nem képviselői is képesek legyenek emberi magzat kihordására. Mindazonáltal a történetnek nem volt olyan sodrása, mint az Ikreknek, de DeVito előadása ezúttal is utánozhatatlanul mulattató volt. Nagy szerepet vállalt a következő év egyik bombasikerében, a Szóljatok a köpcösnek! című egyedi hangvételű vígjátékban, amely a "hollywoodiaskodás" szokásrendszerét veszi górcső alá meglehetősen gunyoros stílusban. A Támad a Mars!-ban DeVito csupán villanásnyi epizód erejéig tűnt fel egy szerencsejátékos ügyvédet életre keltve - egy tucat sztár, Jack Nicholson, Glenn Close, Pierce Brosnan, Tom Jones oldalán -, majd mellékszerepelt a Szigorúan bizalmas (1997) c. sikerfilmben, amelyet máig minden idők egyik legnagyobb hatású krimijének tartanak. DeVito ez utóbbiban a minden hájjal megkent újságírót, Sid Hudgeonst alakította. 1997-ben a Herkules c. Disney-rajzfilm egyik szereplőjének kölcsönözte szinkronhangját, majd 1998-ban Francis Ford Coppola filmjében, Az esőcsináló-ban vállalta el egy kétbalkezes ügyvéd szerepét. Következő falrengető sikere az Ember a Holdon című életrajzi dráma volt, amelyben Jim Carrey alakította minden idők egyik legnagyszerűbb televíziós nevettetőjét, Andy Kaufmant, aki mellesleg DeVito-nak valóban kollégája volt a Taxiban. A színész George Shapiro-t, Andy legközelebbi barátját játszotta a különleges hangulatú, édesbús tragikomédiában. Ezután ismét váltakozó színvonalú és műfajú munkák következtek: a 2001-es Négybalkéz – amelyet Martin Lawrence partnereként készített, és ami arcpirító bukásnak bizonyult, Az arany markában, amelyet a színészveterán Gene Hackman oldalán készített - tovább gyakorolva a simlis gazember szerepkört -, majd a szintén kevés sikert hozó Dögölj meg, Smaci! (2002) következett Edward Nortonnal és Robin Williamsszel. Ezután a Nagy hal (2003), a Csak lazán (2005) c. filmek kisebb szerepeiben tűnt fel, majd a Kiskarácsony mindenáron (2006) című vígjátékot forgatta. 2006-tól a népszerű Felhőtlen Philadelphia című szituációs komédia egyik főszereplője. Rendezőként[szerkesztés] Danny DeVito igen korán elkezdett foglalkozni a rendezéssel, először A férfi, akinek virág van a szájában című saját szórakoztató műsorát állította össze. Később rendezett egy epizódot a Taxiból (1978), majd a Dobjuk ki anyut a vonatból! és A rózsák háborúja következett, utóbbiért a Berlini Nemzetközi Filmfesztivál Arany Medve-díjra terjesztette fel a művészt. Legtöbb rendezésében színészként is szerepet vállalt (Hoffa, Matilda, a kiskorú boszorkány, Dögölj meg, Smaci!), de akadt kivétel is (Jószomszédi iszony). Producerként[szerkesztés] DeVito mintegy 32 filmben vállalt produceri feladatot - producer és executive producer minőségben egyaránt. A színész mellesleg 1992-ben megalapította a Jersey Films-et, amely Hollywood egyik legbátrabb, kísérletező kedvű, független produkciós cége lett. Első munkájuk a Hoffa volt, DeVito ebben vállalt először producerkedést, majd olyan filmekkel folytatta, mint a Ponyvaregény, a Szóljatok a köpcösnek!, a Matilda, a kiskorú boszorkány, az Ember a Holdon, az Erin Brockovich – Zűrös természet, a SImOne, A régi környék, a Derült égből Polly, vagy a Csak lazán!.

Cedric the Entertainer

Cedric Antonio Kyles (born April 24, 1964), better known by his stage name Cedric the Entertainer, is an American actor, comedian, and game show host. He hosted BET's ComicView during the 1993–94 season and Def Comedy Jam in 1995. He is best known for co-starring with Steve Harvey on The WB sitcom The Steve Harvey Show, as one of The Original Kings of Comedy, and for starring as Eddie Walker in Barbershop. He hosted the 12th season of the daytime version of Who Wants to Be a Millionaire in 2013–14 and starred in the TV Land original series The Soul Man, which aired from 2012 until 2016. He has also done voice work for Ice Age, the Madagascar film series, Charlotte's Web and the Planes franchise. In 2019, he will receive a Hollywood walk of fame star.[1]

Harvey Keitel

Harvey Keitel (USA, New York, Brooklyn, 1939. május 13. –) Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölt amerikai színész. Harvey Keitel 1939. május 13-án született, harmadik gyerekként. A család Brooklynban élt, ahol a környékbeliek olaszok, írek és zsidók voltak. Keitelék az utóbbi kisebbséghez tartoztak. A papa lengyel volt, aki kalapkészítőként dolgozott, a mama egy gyorsétkezdében volt felszolgáló. Harvey ebben a környezetben nőtt fel, ahol a hithű askenázi zsidók életet élte. Gyerekkorában James Dean vagy Marlon Brando egyfajta ideállá váltak számára, a szülők legnagyobb megbotránkozására. Az ő világuk szűkebb volt, amiből Harvey ki akart törni. A szakközépiskolában igen népszerű volt, osztályelnökké választották, de elégedetlen tanárnője új szavazást rendelt el, ami persze az ő szája íze szerint alakult. Keitel egy ideig dühöngött, aztán az iskolát is kerülte, amiből végül az következett, hogy kirúgták. 16 évesen belépett a haditengerészethez. Korai évei[szerkesztés] Leszerelés után Harvey többféle munkával próbálkozott. Éveken át bírósági rajzoló volt (mivel az amerikai tárgyalótermekben tilos fényképezni), de megpróbálkozott a női cipők eladásával, míg végül beiratkozott az Actor’s Studióba. Stella Adler és Lee Strasberg láthatott valamit benne, hiszen nem akárkit szoktak a szárnyaik alá venni. Harvey 1965-ben észrevett egy újsághirdetést, amelyben egy New York-i filmrendező keresett szereplőket a Ki kopog az ajtómon? (1967) című produkcióhoz (mellesleg a rendező Martin Scorsese volt). Ez volt a kezdete a Keitel-Scorsese hosszútávú együttműködésének (Aljas utcák (1973), Alice már nem lakik itt (1974), Taxisofőr (1976), Zuhanás a szerelembe (1984), Krisztus utolsó megkísértése (1988)). Közben persze meg kellett szereznie a színészi gyakorlatot. Off-off-off-Broadway kávéházban és kisebb színpadokon lépett fel. Scorsesével harmadik közös filmjük, az Aljas utcák (1973) volt, ami ismertté tette Keitelt és Robert De Nirót (akivel megintcsak több filmben játszott). '70-es évek[szerkesztés] Robert De Niróval a Taxisofőrből Folytatta Scorsesével a filmeket, az Alice már nem lakik itt és a Taxisofőr szintén Harvey tehetségét demonstrálására, hiszen megkapta a New York-i Filmkritikusok legjobb mellékszereplőjének második helyezett díját. Kezdett sikeres lenni, de ez nem azt jelentette, hogy mindent megengedhet magának. Ugyan Francis Ford Coppola őt szemelte ki az Apokalipszis most (1979) főszerepére, de Keitel ellenkezett a rendezővel, aki a forgatás kezdete előtt elzavarta őt a Fülöp-szigetekről, ezért Martin Sheen vette át a szerepet. Harvey nem vette szívére a dolgot, ezért inkább Ridley Scott produkciójában, a Joseph Conrad regényéből készült Párbajhősök (1977) című filmben nyújtott jelentős alakítást. A '70-es évek végén még játszott, Richard Pryorral a Jó barátokban (1978) és Martin Sheennel a Sasszárnyban (1979). A '70-es évek végére Keitel, rendesen belecsöppent Hollywood világába, és most már a közönség is kezdte felismerni. '80-as évek[szerkesztés] A '80-as évek mégse úgy indult, a hogy Harvey szerette volna, rendre elkerülték a főszerepek és mintegy tíz éven át nem sikerült megint reflektorfénybe kerülnie. Több mint húsz filmben játszott, mint például Jack Nicholsonnal az Állj, Határban (1982), harmadjára Robert De Niróval a Zuhanás a szerelembe (1984) vagy Danny DeVitóval a Nagyokosokban (1986) mégis mind jelentéktelen volt Harvey karrierjébe. Ráadásul megint jött Scorsese rendezésében, mint Júdás szerepében a Krisztus utolsó megkísértése (1988) című filmjében. A mozi nagy botrányt kavart, a Jézust alakító Willem Dafoe és Keitel egyaránt értetlenül álltak a kritikusok által támadások kereszttüzében. Keitel kezdett nem hinni magában, de következett számára a '90-es évek... Thelma és Louis, Bugsy és a Kutyaszorítóban[szerkesztés] Harvey "szerencséjére"" megint felhívta magára a figyelmet, amelyet a Thelma és Louise (1991) köszönheti, melyben remekül formálta meg Hal-t, Susan Sarandon és Geena Davis mellett. Még ugyanebben az évben játszott Barry Levinson Bugsy (1991) című filmjében, amelyért Keitel megkapta élete első Oscar-díj jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Harvey számára nem is indulhatott volna jobban a '90-es évek. Aztán megint egy elsőfilmes direktorral működött együtt, Quentin Tarantino (aki már az elején Keitelt szemelte ki Mr. Fehér szerepére, mert ő volt az egyik nagy kedvence) Kutyaszorítóban (1992) című filmjében nemcsak játszott, hanem társproducer is volt, s Tarantino neki köszönheti, hogy a mozi költségvetése 35 ezer dollárról 400 ezerre emelkedett. A film nagy siker lett, Keitelnek megtérült a pénze, ráadásul Tarantinoval még két filmjében kapott szerepet. Ezután Abel Ferrara Mocskos zsaru (1992) megbotránkozott című filmjében nyújtott alakítása megint kiváltotta a kritikusok elismerését. A Zongoralecke (1993) című filmben megmutatta romantikus oldalát is, melyben egy Új-Zélandon élő skót telepest játszik, aki beleszeret egy néma asszonyba. Aztán megint karakter váltott, Tarantino Ponyvaregény (film)ében (1994), a hűvös machót Winston Wolfot alakította. '95-től napjainkig[szerkesztés] A színész nem rajong a főszerepekért, számos független filmben is szerepet vállalt, melyek nem hoztak annyi pénzt a konyhára, viszont művészi kihívást jelentettek számára, mint például Wayne Wang Füstjének (1995) trafiktulajdonosa. Spike Lee Nepperekjében (1995) ugyan főszereplő volt, ám a forgatókönyv kevés lehetőséget nyújtott számára, így improvizálással egészítette ki a figurát. Szerepelt még Robert Rodriguez és Quentin Tarantino rendezésében az Alkonyattól pirkadatig (1996) című filmben George Clooneyval. 2000 után Szabó Istvánnal dolgozott együtt, a Szembesítésben (2001), amelyben amerikai tisztet alakít, aki a híres német karmester, Wilhelm Furtwängler ügyét vizsgálja a II. világháború utáni Berlinben. A Balhé (2003) című krimi-vígjátékban chicagói maffiózó szerep jutott számára, Gérard Depardieu-vel. Szerepelt Nicolas Cage-val A nemzet aranyában, majd három évvel később a folytatásban is részt vett. 2008-ban Keitel rá szánta magát, hogy szerepeljen egy televíziós-sorozatban, a Life on Marsban (2008), amely "csak egy év évadig jutott". Mellékszereplőként tűnt az Apádra ütök és a Vejedre ütök című nagy sikerű filmek folytatásában, az Utódomra ütök című vígjátékban. Készülőben lévő filmjei a Moonrise Kingdom, Gandhi of the Month és a The Enigma of Benito Cereno. Magánélete[szerkesztés] Keitel magánélete egy ideig jól alakult. 1982-ben összeköltözött Lorraine Bracco színésznővel, a kapcsolat 1993 tartott, de nem házasodtak össze. A szakítás nem volt barátságosnak nevezhető, ugyanis nagy harc folyt a lányukért. Harvey azt állította, hogy Bracco barátja, Edward James Olmos színész molesztálta Stellát (lányukat), s végül Harvey "nyert", mert a bíróság döntése szerint Olmos csak egy másik felnőtt társaságában lehetett együtt a gyerekkel. Keitel ezután Andie McDowell-lel randevúzgatott, majd került közelebbi kapcsolatba Lisa Karmazin keramikussal, akitől 2001 nyarán fiuk született. 2001 szeptemberében a Torontói Filmfesztiválon összetalálkozott Daphne Kastnerrel, s ez szerelem volt az első látásra. A pár három héttel később Jeruzsálemben egy titkos szertartás keretében kötött házasságot és máig boldog házasságban élnek.

Harvey Keitel (I)

Came to prominence in the early films of 'Martin Scorsese' (qv) after working in theatre for around a decade, particularly _Mean Streets (1973)_ (qv) and _Taxi Driver (1976)_ (qv). Faded into anonymity in the 1980s even though he turned in some impressive performances in films by some of America's leading directors. He reemergered into star status with his role as Mr. White in 'Quentin Tarantino' (qv)'s _Reservoir Dogs (1992)_ (qv), 'Abel Ferrara' (qv)'s _Bad Lieutenant (1992)_ (qv), _The Piano (1993)_ (qv) 0110912.

John Travolta

John Joseph Travolta (Englewood, New Jersey, 1954. február 18. –) amerikai színész, producer, rendező. Travolta hatéves korától már táncórákat vett Gene Kelly testvérétől, Fred Kellytõl, tizenhat évesen otthagyta az iskolát, hogy ideje nagy részét a színészetre fordítsa. Filmszínészi karrierje egy véletlennek köszönhetően indult be. Allan Carr producer már régebb óta sikertelenül kereste a tökéletes férfi főszereplőt tervezett Grease filmje számára, míg egy napon szállodai szobájának a tévéjében meg nem látta az akkor még szinte ismeretlen John Travoltát egy tévésorozatban (Welcome Back, Kotter). Azonnal felhívta a szobából a film másik producerét, Robert Stigwoodot, hogy kapcsoljon az adott csatornára. A személyes találkozó során Travolta olyan mély benyomást gyakorolt rájuk, hogy három filmre szóló szerződést kötöttek vele, melynek első darabja az 1977-es Szombat esti láz volt. Az egy egész generáció életérzését megragadó film hisztérikus sikert aratott, John Travolta egyik napról a másikra az ismeretlenségből Oscar-díj jelölt szupersztárrá vált. Második filmje, a Grease 1978 nyarán került bemutatásra. A rock and roll korszak húsz évvel korábbi aranykorának tisztelgő film minden idők legsikeresebb filmmusicalje lett. Noha a diszkó-korszak 1980 utáni hanyatlásával a Szombat esti láz életérzése gyorsan divatjamúlttá vált, a Grease népszerűsége évtizedek alatt sem csökkent. John Travolta 1981-ben még feltűnt a Halál a hídon című krimiben, utána következett Sylvester Stallone táncfilmje, a Szombat esti láz folytatása, az Életben maradni, amely azonban csak papírízű ismétlése a „táncolj a sikerért” formulájának. A film hatalmasat bukott, akárcsak az 1983-ban készült Két fél egy egész, melyben a Grease után másodszor játszott Olivia Newton-John partnereként. A két film bukását karrierje is súlyosan megsínylette, a nyolcvanas években csak tévéfilmekben és mindössze három mozifilmben szerepelt. A részleges visszatérést a Ni csak, ki beszél! sorozata jelentette, de ez még mindig csak Travolta képességeinek töredékét hasznosítja. Sztársága a Ponyvaregény 1994-es cannes-i sikerével alapozódott meg újra, amikor végre ismét egy kultfilmben tündökölhetett. A rendező régi Travolta-rajongó volt, s Vincent Vega szerepét egyenesen kedvenc színészének írta, aki ezért egy újabb Oscar-jelölést érdemelt. Plusz ráadás volt számára, hogy a rákövetkező évben nemcsak jelölték, a Golden Globe-on hanem meg is kapta méghozzá a Szóljatok a köpcösnek! című vígjátékért. Azóta csupa izgalmas alkotásba hívják, a legváltozatosabb műfajokban. Ma a legjobban kereső filmsztárok egyike, úgy húszmillió dollár körül kap filmenként. 1997-ben az angol Empire magazin minden idők 100 legnagyobb sztárja közé választotta. 2008-ban ismét jelölték Golden Globe-ra, mint a legjobb vígjáték vagy musical kategóriában a Hajlakk című filmben. 2012-ben pályája során először karácsonyi albumot ad ki régi barátja és művészeti kollégája, Olivia Newton-John társaságában. A This Christmas album november közepén jelent meg. Kettejük közreműködésével az album I Think You Might Like It című John Farrar dalából videoklip is készült.

John Travolta

John Travolta first gained fame as the swaggering Vinnie Barbarino on the television series _"Welcome Back, Kotter" (1975)_ (qv). In 1977, he parlayed his teeny-bopper fame into a big-screen career with the disco blockbuster _Saturday Night Fever (1977)_ (qv). He languished in light dramas and television movies in the 1980s, but started a comeback in 1989 with _Look Who's Talking (1989)_ (qv). He further resuscitated his career with an Oscar nomination for his role as a heavyset sympathetic hitman in _Pulp Fiction (1994)_ (qv) in 1994. One of six children born to 'Helen Travolta' (qv) and Salvatore Travolta, John Travolta grew up in Englewood, New Jersey. His father owned a tire repair shop in Englewood. Travolta appeared in a local production of "Who'll Save the Plowboy?". His mother enrolled him in a drama school in New York, where he studied voice, dancing and acting. He decided to combine all three of these skills and become a musical comedy performer. At 16 he landed his first professional job in a summer stock production of the musical "Bye Bye Birdie". He quit school at 16 and moved to New York, and worked regularly in summer stock and on television commercials. When work became scarce in New York, he went to Hollywood and appeared in minor roles in several series. A role in the national touring company of the hit 1950s musical "Grease" brought him back to New York. An opening in the New York production of "Grease" gave him his first Broadway role at age 18. After "Grease", he became a member of the company of the Broadway show "Over Here", which starred 'The Andrews Sisters' (qv). After ten months in "Over Here", he decided to try Hollywood once again. Once back in Hollywood, he had little trouble getting roles in numerous television shows. He was seen on _"The Rookies" (1972)_ (qv), _"Emergency!" (1972)_ (qv) and _"Medical Center" (1969)_ (qv) and also made a movie, _The Devil's Rain (1975)_ (qv), which was shot in New Mexico. The day he returned to Hollywood from New Mexico, he was called to an audition for a new situation comedy series ABC was planning to produce called _"Welcome Back, Kotter" (1975)_ (qv). He got the part of Vinnie Barbarino and the series went on the air during the 1975 fall season. The rest, as they say, is history.

Uma Thurman

Uma Karuna Thurman (Boston, Massachusetts, 1970. április 29. –) Golden Globe-díjas és Oscar-díjra jelölt amerikai színésznő. Anyja pszichoterapeuta, apja tibeti buddhista szerzetes és egyetemi tanár. Uma otthagyta a gimnáziumot, hogy New Yorkba költözhessen. Modellként dolgozott, első filmszerepe egy vámpír volt a Kiss Daddy Goodnight-ban. Az 1988-as Veszedelmes viszonyok után vált erotikus karaktereket megformáló színésznővé. A következő években több főszerep kísérte karrierjét, de igazán ismert a Ponyvaregényben lett. A drogos Mia Wallace megformálásáért a legjobb női mellékszereplőnek járó Oscar-díj-ra is jelölték. Később vígjátékokban is játszott. Magánélete[szerkesztés] A Woody Allen rendezte A világ második legjobb gitárosa c. film után Uma visszatért modellkarrierjéhez, a Lancome cég reklámarca volt. Az Empire Magazine a filmtörténelem 100 legszexisebb sztárja közé sorolta. Uma Gary Oldman színész felesége volt 1990-től 1992-ig, s kapcsolata volt még Timothy Huttonnal és Robert De Niróval is. Később férjhez ment Ethan Hawke-hoz, aki filmbéli partnere volt a Gattacaban is, ennek forgatásán ismerkedtek meg. Két gyermekük született: lánya Maya Ray 1998-ban, fia Levon Roan 2002-ben. 2005-ben elváltak. Harmadik gyermeke (kislány) Arpad Busson-nal való kapcsolatából született 2012-ben.[1]

Uma Thurman

Uma Karuna Thurman was born in Boston, Massachusetts, into a highly unorthodox and Eurocentric family. She is the daughter of 'Nena Thurman' (qv) (née Birgitte Caroline von Schlebrügge), a fashion model and socialite who now runs a mountain retreat, and of 'Robert Thurman (I)' (qv) (Robert Alexander Farrar Thurman), a professor and academic who is one of the nation's foremost Buddhist scholars. Uma's mother was born in Mexico City, Mexico, to a German father and a Swedish mother (who herself was of Swedish, Danish, and German descent). Uma's father, a New Yorker, has English, Scots-Irish, Scottish, and German ancestry. Uma grew up in Amherst, Massachusetts, where her father worked at Amherst College. Thurman's household was one in which the 'The Dalai Lama' (qv) was an occasional guest; she and her siblings all have names deriving from Buddhist mythology; and Middle American behavior was little understood, much less pursued. And so it was that the young Thurman confronted childhood with an odd name and eccentric home life -- and nature seemingly conspired against her as well. She is six feet tall, and from an early age towered over everyone else in class. Her famously large feet would soon sprout to size 11 -- and even beyond that -- and although they would eventually be lovingly filmed by director 'Quentin Tarantino' (qv), as a child she generally wore the biggest shoes in class, which only provided another subject of ridicule. Even her long nose moved one of her mother's friends to helpfully suggest rhinoplasty -- to the ten-year-old Thurman. To make matters worse yet, the family constantly relocated, making the gangly, socially inept Thurman perpetually the new kid in class. The result was an exceptionally awkward, self-conscious, lonely and alienated childhood. Unsurprisingly, the young Thurman enjoyed making believe she was someone other than herself, and so thrived at acting in school plays -- her sole successful extracurricular activity. This interest, and her lanky frame, perfect for modeling, led the 15-year-old Thurman to New York City for high school and modeling work (including a layout in Glamour Magazine) as she sought acting roles. The roles soon came, starting with a few formulaic and forgettable Hollywood products, but immediately followed by 'Terry Gilliam' (qv)'s _The Adventures of Baron Munchausen (1988)_ (qv) and 'Stephen Frears' (qv)' _Dangerous Liaisons (1988)_ (qv), both of which brought much attention to her unorthodox sensuality and performances that intriguingly combined innocence and worldliness. The weird, gangly girl became a sex symbol virtually overnight. Thurman continued to be offered good roles in Hollywood pictures into the early '90s, the least commercially successful but probably best-known of which was her smoldering, astonishingly-adult performance as June, 'Henry Miller (I)' (qv)'s wife, in _Henry & June (1990)_ (qv), the first movie to actually receive the dreaded NC-17 rating in the USA. After a celebrated start, Thurman's career stalled in the early '90s with movies such as the mediocre _Mad Dog and Glory (1993)_ (qv). Worse, her first starring role was in _Even Cowgirls Get the Blues (1993)_ (qv), which had endured a tortured journey from cult-favorite book to big-budget movie, and was a critical and financial debacle. Fortunately, Uma bounced back with a brilliant performance as Mia Wallace, that most unorthodox of all gangster's molls, in Tarantino's lauded, hugely successful _Pulp Fiction (1994)_ (qv), a role for which Thurman received an Academy Award nomination. Since then, Thurman has had periods of flirting with roles in arty independents such as _A Month by the Lake (1995)_ (qv), and supporting roles in which she has lent some glamorous presence to a mixed batch of movies, such as _Beautiful Girls (1996)_ (qv) and _The Truth About Cats & Dogs (1996)_ (qv). Thurman returned to smaller films after playing the villainess Poison Ivy in the reviled 'Joel Schumacher' (qv) effort _Batman & Robin (1997)_ (qv) and Emma Peel in a remake of _The Avengers (1998)_ (qv). She worked with 'Woody Allen' (qv) and 'Sean Penn (I)' (qv) on _Sweet and Lowdown (1999)_ (qv), and starred in 'Richard Linklater' (qv)'s drama _Tape (2001)_ (qv) opposite Hawke. Thurman also won a Golden Globe award for her turn in the made-for-television film _Hysterical Blindness (2002) (TV)_ (qv), directed by 'Mira Nair' (qv). A return to the mainstream spotlight came when Thurman redeemed with 'Quentin Tarantino' (qv) for _Kill Bill: Vol. 1 (2003)_ (qv), a revenge flick the two had dreamed up on the set of _Pulp Fiction (1994)_ (qv). She also turned up in the 'John Woo (I)' (qv) cautioner _Paycheck (2003)_ (qv) that same year. The renewed attention was not altogether welcome because Thurman was dealing with the break-up of her marriage with Hawke at about this time. Thurman handled the situation with grace, however, and took her surging popularity in stride. She garnered critical acclaim for her work in _Kill Bill: Vol. 2 (2004)_ (qv) and was hailed as Tarantino's muse. Thurman reunited with _Pulp Fiction (1994)_ (qv) dance partner 'John Travolta (I)' (qv) for the _Get Shorty (1995)_ (qv) sequel _Be Cool (2005)_ (qv) and played Ulla in _The Producers (2005)_ (qv). Thurman had been briefly married to 'Gary Oldman' (qv), from 1990 to 1992. In 1998, she married 'Ethan Hawke' (qv), her co-star in the offbeat futuristic thriller _Gattaca (1997)_ (qv). The couple had two children, Levon and Maya. Hawke and Thurman filed for divorce in 2004.

Vince Vaughn

Vince Anthony Vaughn (Minneapolis, Minnesota, 1970. március 28. –) amerikai színész. Szülei 1991-ben elváltak. A Lake Forest középiskolába járt, ahol 1988-ban végzett. Még ugyanebben az évben egy Chevrolet reklámban kapott szerepet. Ez megtetszett neki, így Hollywoodba ment. 1996-ban játszott a Bárbarátok című filmben, amiben meglátta Steven Spielberg, és megkereste, hogy vállaljon szerepet a Jurassic Park 2 (1997) című filmben. Ezzel a filmmel indult el karrierje.

Vince Vaughn

Vincent Anthony Vaughn was born on March 28, 1970, in Minneapolis, Minnesota, USA and raised in Lake Forest, Illinois, USA. His parents were 'Vernon Vaughn' (qv), a salesman, and 'Sharon Vaughn (II)' (qv), a real-estate agent and stockbroker. They later divorced in 1991. He also has two older sisters named 'Victoria Vaughn (I)' (qv) and 'Valeri Vaughn' (qv). Vince was interested in theater early on and grabbed a spot in a Chevy commercial. In 1988 he moved to Hollywood. He managed to hit a few spots on television, but his real goal was to make it to the big screen. He made his first credited role in the film _Rudy (1993)_ (qv) where he met his friend 'Jon Favreau (I)' (qv), who was writing a script detailing his life as an out-of-work actor. Vince was written into _Swingers (1996)_ (qv) by Jon to play the character of "Trent". He signed on just as a favor to his buddy, not realizing it would be a career changing role. Though not a commercial success, it was a critical success in which 'Steven Spielberg' (qv) saw him and cast him in the big budget sequel _The Lost World: Jurassic Park (1997)_ (qv). This role gave Vince the exposure he needed to become a movie star and, for the first time, choose the roles he wanted to take. _A Cool, Dry Place (1998)_ (qv) put him as a loving father, _Return to Paradise (1998)_ (qv) cast him as a man having to make a life or death decision to save a friend, and _Clay Pigeons (1998)_ (qv) cast him as an interesting serial killer. Since then his roles have been primarily in comedies such as _Old School (2003)_ (qv), _Dodgeball: A True Underdog Story (2004)_ (qv), _Wedding Crashers (2005)_ (qv), and _Couples Retreat (2009)_ (qv).

Tudtad?

A nimfomániás a harmadik része Lars Von Trier "Depresszió-trilógiájának", melynek első része az Antikrisztus, második a Melankólia (2011). Mindhárom film Charlotte Gainsbourg főszereplésével készült.

Tudtad?

Az Országúti bosszú című poszt-apokaliptikus bosszúfilmet a kultikus ausztrál Mad Max ihlette.

Tudtad?

A Llewyn Davis világa rendezői, a négyszeres Oscar-díjas Joel és Ethan Coen napjaink legelismertebb amerikai alkotópárosa, akiknek mostani remeklése tavaly a cannes-i versenyprogramban volt először látható, és a Steven Spielberg vezette zsűri a zsűri nagydíját ítélte oda a filmnek.

Tudtad?

A Lego-kaland című filmben minden, amit látunk, LEGO-ból van. Beleértve a tüzet, vizet, füstöt, a robbantásokat és a lézerkardot is.

Tudtad?

A Már megint lakótársat keresünk trilógiájának lezárásaként visszatérnek a vígjáték főhősei Xavier – Romain Duris, Martine – Audrey Tatou, Isabelle – Cécile De France és Wendy – Kelly Reilly.

Kommentek