Filmek a hangulatodra szabva

Párizsból szeretettel

16+ karika
From Paris With Love

Mesterszám

6.910 6.5 8.7
94 421 vélemény alapján

Szerintem

James az amerikai nagykövet személyi titkára Párizsban. Másodvonalbeli hírszerzőként CIA bevetésekről és izgalmas küldetésekről ábrándozik. Nagy álma teljesül, amikor megbízást kap, hogy kísérő tolmácsként segítse a kommandós-szuperügynök Charlie Wax munkáját, akinek egy készülő terrortámadást kell megakadályoznia. A meglehetősen agresszív és különös humorú gyilkológép és egyre kétségbeesettebb kísérője elmerül a párizsi alvilágban. Veszélyes kalandokba sodródó párosuknak sikerül kideríteni, hogy a merényletig csupán két nap van hátra…

amerikai-francia film 2010,
színes akcióvígjáték
Hossz: 88 perc
Korhatár: 16 év
Premier: 2011. 02. 03., csütörtök

Szereplők

Stáb

Kritika


Párizsból szeretettel

Hangos, pörgős, közepesen jó akciófilm kopasz Travoltával, egy korsó kokainnal, aknavetővel és terroristákkal.

Vetítések (tv)

Szerda
  • AMC - 05.29. 17:05
Szombat
  • Film Mánia - 06.01. 21:00
Vasárnap
  • Film Mánia - 06.02. 17:25
Péntek
  • Film Mánia - 06.07. 23:05
Extra tartalmak

Louvre

A Louvre Párizs központi részén, a Szajna jobb partján található nemzeti múzeum, a világ egyik legismertebb és 1793 óta Párizs legnagyobb múzeuma. Az európai képzőművészetek gyűjteménye mellett egyiptomi, iszlám, keleti, görög, római és etruszk emlékek is megtekinthetők. 1204-ben II. Fülöp Ágost királyi kastélynak építtette. A Capetingek korában királyi vadászház és vár volt. 1364 és 1380 között V. Károly király gót stílusban átépíttette. I. Ferenc és II. Henrik pedig Pierre Lescot által gyönyörű reneszánsz királyi várat emeltetett belőle. Medici Katalin királyné a székhelyéül választotta és kibővítette, IV. Henrik pedig közbeeső épületekkel, a Tuileriákkal is összekötötte. Ez a régi Louvre, melyhez XIV. Lajos az új Louvre-t csatolta, úgy hogy az épület négy szárnya a palota udvarát négyzet alakban zárja be. Midőn a királyok a versailles-i kastélyba költöztek, a Louvre-ban a király hivatalnokai, majd tudósok és művészek laktak. I. Napóleon császár 1805-ben megbízta Pierre Percier és Pierre François Léonard Fontaine építészeket, hogy a Louvre-t kijavítsák és kiépítsék; a restaurációt Lajos Fülöp („Louis-Philippe”) korában azonban elhanyagolták és csak III. Napóleon császár (1852) fogott hozzá az újraépítéséhez, amellyel Visconti és Leufel építészek el is készültek, úgyhogy a Louvre és a Tuileriák egyetlen óriási palotává tömörültek, amelyben az udvartartás, a minisztériumok, a múzeum, a képtár, kertek, katonai dísztér, lovaglóiskola is elfértek. A Tuileriák palotájának felégetése (1871) óta ma már a pénzügyminisztériumon kívül csak a múzeum van a Louvre-ban. .mw-parser-output .wideimage{width:100%}.mw-parser-output .wideimage .noresize{overflow-x:auto;overflow-y:visible} Nagyítás Panorámakép a Louvre-ról 1908-ból Nagyítás Panorámakép a Louvre-ról 2006-ból (a Carrousel tértől kezdve)

Eiffel-torony

Az Eiffel-torony (ejtsd: ejfel-torony; franciául La Tour Eiffel, ejtsd /lá tuʀ ɛfɛl/) Párizs egyik jelképe, ami a tervezőcég tulajdonosáról, Gustave Eiffel mérnökről kapta a nevét. Az 1889. évi világkiállításra készült, az eredeti tervek szerint a kiállítás után lebontották volna. A torony összmagassága 324 m, ebből maga a torony 300 m, rászerelve 24 m-re magasodik egy tévé-adóantenna.[1] Első emelete 58, második emelete 116, a harmadik 276 m magasban van.[2] Négyzetalapú, 1,6 ha alapterületű, 10 100 tonna tömegű, 12 000 acéldarabból, szegecseléssel állították össze, átmeneti jelleggel. Évente kb. 10 tonna festék kell felülete karbantartásához. A legmagasabb épület volt a világon a New York-i Chrysler Building 1930-as felépítéséig (319 m).

John Travolta

John Joseph Travolta (Englewood, New Jersey, 1954. február 18. –) amerikai színész, producer, rendező. Travolta hatéves korától már táncórákat vett Gene Kelly testvérétől, Fred Kellytõl, tizenhat évesen otthagyta az iskolát, hogy ideje nagy részét a színészetre fordítsa. Filmszínészi karrierje egy véletlennek köszönhetően indult be. Allan Carr producer már régebb óta sikertelenül kereste a tökéletes férfi főszereplőt tervezett Grease filmje számára, míg egy napon szállodai szobájának a tévéjében meg nem látta az akkor még szinte ismeretlen John Travoltát egy tévésorozatban (Welcome Back, Kotter). Azonnal felhívta a szobából a film másik producerét, Robert Stigwoodot, hogy kapcsoljon az adott csatornára. A személyes találkozó során Travolta olyan mély benyomást gyakorolt rájuk, hogy három filmre szóló szerződést kötöttek vele, melynek első darabja az 1977-es Szombat esti láz volt. Az egy egész generáció életérzését megragadó film hisztérikus sikert aratott, John Travolta egyik napról a másikra az ismeretlenségből Oscar-díj jelölt szupersztárrá vált. Második filmje, a Grease 1978 nyarán került bemutatásra. A rock and roll korszak húsz évvel korábbi aranykorának tisztelgő film minden idők legsikeresebb filmmusicalje lett. Noha a diszkó-korszak 1980 utáni hanyatlásával a Szombat esti láz életérzése gyorsan divatjamúlttá vált, a Grease népszerűsége évtizedek alatt sem csökkent. John Travolta 1981-ben még feltűnt a Halál a hídon című krimiben, utána következett Sylvester Stallone táncfilmje, a Szombat esti láz folytatása, az Életben maradni, amely azonban csak papírízű ismétlése a „táncolj a sikerért” formulájának. A film hatalmasat bukott, akárcsak az 1983-ban készült Két fél egy egész, melyben a Grease után másodszor játszott Olivia Newton-John partnereként. A két film bukását karrierje is súlyosan megsínylette, a nyolcvanas években csak tévéfilmekben és mindössze három mozifilmben szerepelt. A részleges visszatérést a Ni csak, ki beszél! sorozata jelentette, de ez még mindig csak Travolta képességeinek töredékét hasznosítja. Sztársága a Ponyvaregény 1994-es cannes-i sikerével alapozódott meg újra, amikor végre ismét egy kultfilmben tündökölhetett. A rendező régi Travolta-rajongó volt, s Vincent Vega szerepét egyenesen kedvenc színészének írta, aki ezért egy újabb Oscar-jelölést érdemelt. Plusz ráadás volt számára, hogy a rákövetkező évben nemcsak jelölték, a Golden Globe-on hanem meg is kapta méghozzá a Szóljatok a köpcösnek! című vígjátékért. Azóta csupa izgalmas alkotásba hívják, a legváltozatosabb műfajokban. Ma a legjobban kereső filmsztárok egyike, úgy húszmillió dollár körül kap filmenként. 1997-ben az angol Empire magazin minden idők 100 legnagyobb sztárja közé választotta. 2008-ban ismét jelölték Golden Globe-ra, mint a legjobb vígjáték vagy musical kategóriában a Hajlakk című filmben. 2012-ben pályája során először karácsonyi albumot ad ki régi barátja és művészeti kollégája, Olivia Newton-John társaságában. A This Christmas album november közepén jelent meg. Kettejük közreműködésével az album I Think You Might Like It című John Farrar dalából videoklip is készült.

John Travolta

John Travolta first gained fame as the swaggering Vinnie Barbarino on the television series _"Welcome Back, Kotter" (1975)_ (qv). In 1977, he parlayed his teeny-bopper fame into a big-screen career with the disco blockbuster _Saturday Night Fever (1977)_ (qv). He languished in light dramas and television movies in the 1980s, but started a comeback in 1989 with _Look Who's Talking (1989)_ (qv). He further resuscitated his career with an Oscar nomination for his role as a heavyset sympathetic hitman in _Pulp Fiction (1994)_ (qv) in 1994. One of six children born to 'Helen Travolta' (qv) and Salvatore Travolta, John Travolta grew up in Englewood, New Jersey. His father owned a tire repair shop in Englewood. Travolta appeared in a local production of "Who'll Save the Plowboy?". His mother enrolled him in a drama school in New York, where he studied voice, dancing and acting. He decided to combine all three of these skills and become a musical comedy performer. At 16 he landed his first professional job in a summer stock production of the musical "Bye Bye Birdie". He quit school at 16 and moved to New York, and worked regularly in summer stock and on television commercials. When work became scarce in New York, he went to Hollywood and appeared in minor roles in several series. A role in the national touring company of the hit 1950s musical "Grease" brought him back to New York. An opening in the New York production of "Grease" gave him his first Broadway role at age 18. After "Grease", he became a member of the company of the Broadway show "Over Here", which starred 'The Andrews Sisters' (qv). After ten months in "Over Here", he decided to try Hollywood once again. Once back in Hollywood, he had little trouble getting roles in numerous television shows. He was seen on _"The Rookies" (1972)_ (qv), _"Emergency!" (1972)_ (qv) and _"Medical Center" (1969)_ (qv) and also made a movie, _The Devil's Rain (1975)_ (qv), which was shot in New Mexico. The day he returned to Hollywood from New Mexico, he was called to an audition for a new situation comedy series ABC was planning to produce called _"Welcome Back, Kotter" (1975)_ (qv). He got the part of Vinnie Barbarino and the series went on the air during the 1975 fall season. The rest, as they say, is history.

Jonathan Rhys Meyers

Jonathan Michael Francis O’Keeffe (Dublin, 1977. július 27. –) ír színész és modell. Először az Elvis Presley életéről szóló televíziós minisorozatban nyújtott alakításáért kapta meg a legjobb férfiszereplőnek járó Golden Globe-díjat. A Tudorok című történelmi drámasorozatban VIII. Henrik angol király megformálásáért számos jelöléssel büszkélkedhet.[1][2] A Velvet Goldmine-ban és az August Rush-ban énekes szerepeket is kapott. Több Hugo Boss parfümreklám arca.[3]

La Défense

A La Défense Párizs egyik fontos, a történelmi városmagtól nyugatra elterülő üzleti központja, közigazgatásilag azonban nem része. A francia főváros Neuilly-sur-Seine negyedével határos területen a Hauts-de-Seine megyében elhelyezkedő Nanterre, Courbevoie és Puteaux osztozik. A negyed a legnyugatibb pontja Párizs 10 km hosszú történelmi, kiemelkedő jelentőségű épületekkel, és emlékművekkel jelölt útvonalának, az Axe historique-nak. Az útvonal a történelmi városmagtól, a Louvre-tól indul, majd a Champs-Élysées-n végighaladva éri el a Défense negyedet, a Diadalív érintésével. Az útvonal végében található, mintegy 100 m magas Grande Arche, hatalmas előtere körül elterülő épületek közül számos Párizs legmagasabbjai közé tartozik. A 31,4 hektáros területen fekvő 72 üveg-acél épület - köztük 14 db 150 méternél magasabb - 3,5 millió négyzetméternyi irodájában naponta mintegy 150 000 ember dolgozik, ezzel a La Défense Európa legnagyobb üzleti negyedének számít.

Montparnasse

Párizsban a Szajna bal partján a Montparnasse körúton, a Rennes utca és a Raspail körút metszéspontján található a Montparnasse nevű városrész, amely már 1860-ban beleolvadt a 6. és 14. kerületbe. Párizsban az északi Montmartre déli ellenpontja a Montparnasse. A Montparnasse, azaz a Parnasszosz-hegy elnevezés a reneszánsz időből származik, amikor a közeli diáknegyed (Quartier Latin) fiataljai elkeresztelték azt a kis dombot, amely a mai Montparnasse és Raspail körút kereszteződésénél emelkedett „emlékeztetve” a Parnasszosz-hegyre, mely Közép-Görögországban a múzsák lakhelye. A Montparnasse-on lakó és alkotó művésztársaság neve: Les Parnassiens, azaz a Parnasszosz hegyi múzsák követői. (Itt lakott Bölöni György, Tihanyi Lajos, s gyakran megfordult Ady Endre). A 19-20. század fordulóján egyszerű bérházak, olcsó kocsmák és bisztrók álltak itt, amelyeket még a vékonypénzű költők, írók, grafikusok és festők is meg tudtak fizetni, ha nem volt pénzük, akkor festménnyel fizettek, azt is elfogadták a vendéglősök, és díszítették velük fogadóikat. A kis kávéházakból, bisztrókból kinőtt a világhírű Le Dome kávéház, Closerie des Lilas kávézó, étterem és söröző vagy a La Rotonde kávéház. 1914-től a második világháborúig volt itt igazán nagy élet az írók, költők, festők számára, kik már menekültek a Montmartre-ról, mert azt már elözönlötték a turisták. Általában a La Rotonde kávéház valamelyik asztalánál festette Amedeo Modigliani kortársai arcképét. Baudelaire, Verlaine, Manet és az École de Paris köréhez tartozó avantgárd művészek mind itt találkoztak vagy itt is éltek, nagyon sokan befutottak, világhírnévre tettek szert, köztük Amedeo Modigliani, Pablo Picasso, Marcel Duchamp, Jean Cocteau, Robert Desnos, Louis Aragon. A faji vagy politikai üldöztetés elől menekülők is gyakran otthonra vagy menedékre leltek a Montparnasse negyedben, például Marc Chagall, Lenin, Trockij.

Párizs

Párizs (franciául: Paris, latinul: Lutetia, vagy a későbbi neolatin Lutetia Parisiorum) Franciaország fővárosa. Az ország északi részén, a Szajna folyó partján terül el, az Île-de-France régió (vagy Région Parisienne) szívében. Párizs Európa egyik legnépesebb városa. Becsült népessége elővárosait nem számítva 2006 januárjában 2 167 944 fő volt, ám agglomerációival a Párizsi „unité urbaine” (városi terület) populációja 2005-ben több volt mint 9 millió fő, míg a Párizs „aire urbaine” (fővárosi terület) 12 millió lakost számlált. A két évezreden keresztül fontos szerepet játszó Párizs ma is a világ egyik vezető gazdasági és kulturális központja, befolyása a politikára, az oktatásra, a szórakoztatóiparra, a sajtóra, a divatra, a tudományra és a művészetekre a világ négy legjelentősebb városa közé emelte. A Région Parisienne Franciaország legfejlettebb területe, gazdaságának központja: 2006-ban 500,8 milliárd euróval a francia bruttó hazai termék egynegyedét adta. A világ 500 legjelentősebb vállalatából 38 székel Párizs számos üzleti negyedének egyikében. Jelentős nemzetközi szervezetek, mint az UNESCO, az OECD, az ESA és az ICC is párizsi központú. A világban Párizs a legnépszerűbb úticél a turisták körében, évi több mint 30 millió látogatóval. Az Economist Intelligence Unit 2011-es rangsora szerint a világ 16. legélhetőbb városa.[3]

Versailles-i kastély

A versailles-i kastély (franciául: Château de Versailles) 1682-től egészen a forradalomig, azaz 1789-ig a francia királyok lakhelye volt; XIV. Lajos, a Napkirály rezidenciája, az európai kastélyépítészet csúcspontja, az abszolút hatalom szimbóluma. Már az ókori uralkodók és a Római Birodalom császárai közül is sokan hasonlították magukat a Naphoz. A középkori keresztény világ azonban nem fogadta el, hogy a királyokat vagy a császárokat istennek tekintsék. Mindezek ellenére XIV. Lajos földöntúli eredetű hatalmát akarta szimbolizálni, ezért újjáélesztette a napkultuszt. Jól illett egy abszolutisztikus uralkodóhoz ez a titulus, a király úgy ad fényt és meleget a birodalmának, ahogyan a Nap a Földnek. Ez lett Versailles, a pompa, a fény, a ragyogás, a hatalom szimbóluma, és 1682-től 1789-ig a francia királyok lakhelye.[1] XIV Lajos kora[szerkesztés] Lásd még: XIV. Lajos francia király XIV. Lajos, a „Napkirály” szobra a palota udvarán Mindaddig nem volt semmiféle hagyománya a királyi jelenlétnek Versailles-ban, amíg XIII. Lajos 1624-ben meg nem vásárolta a területet, és itt 1631-ben Philibert Le Roy építész tervei alapján meg nem építtette a kastély elődjét, azt a vadászkastélyt, amelyet a nagy épülettömb középső része napjainkig magába foglal. Ezt kezdte el átépíteni és bővíteni 1688-ban fia, XIV. Lajos megbízásából három művész, Louis Le Vau, Charles Le Brun és André Le Nötre. 1661-ben Lajos nevelőjének, Mazarin bíboros halálát követően kezdődött a kastély kibővítése. Ebben az időben Versailles-ban még csak ünnepségeket tartottak a kastély kertjében, az udvar hivatalosan a Louvre-ban székelt. Az ötletet, hogy a „Napkirály” vadászkastélyából egy nagyszabású palotát építsenek, sokan kritizálták, főleg Colbert pénzügyminiszter, aki úgy vélte Lajos túl sokat költ Versailles-ra, miközben a Louvre épületét elhanyagolja. Az első nagyszabású ünnepséget 1664. május 7. és 14. között tartották a kastély parkjában, hivatalosan XIV. Lajos anyjának, Anna anyakirálynénak és feleségének, Mária Terézia királynénak, de titokban a király kegyencnőjének, Louise de la Vallière kisasszony tiszteletére. André Le Nôtre, XIV. Lajos kertépítésze 1664 és 1666 között a kastély alapterületét megháromszorozták, belsejét rendkívül gazdagon díszítették. A díszítés fő témája a Nap volt. A kertet megnagyobbították, Girardon és Le Hongre szobraival díszítették. A szoborcsoportokból napjainkra csak az Apollón és a nimfák, valamint a Nap lovai maradtak. 1667-re elkészült a nagy csatorna. A második nagyszabású ünnepségsorozatot 1668-ban tartották a kertben. Az ünnepségek során kerültek felszínre a kastély hiányosságai, legfőképpen a kis mérete, így a király további bővítéseket határozott el. XIV. Lajos király Louis Le Vau, Charles Le Brun és Le Nôtre építészeket bízta meg a munkálatok irányításával. Az új tervet főként a természettel való kapcsolat, az udvar és a kert egymás közötti viszonya határozta meg. Először körbeépítették az épület magját, amely így nagy terasszal nyílt a kertre, azután létrehozták az új, óriási épületszárnyakat, végül a hatalmas parkot. 1668 és 1670 között Le Vau elkezdte egy második épület építését, amely körbevette az első kastélyt. Az északi oldalon a király, a déli oldalon a királyné lakosztályát szimmetrikusan alakították ki. A régi, kőből és téglából épült kastélyt kidíszítették, homlokzatát márványoszlopokkal egészítették ki, ezenkívül aranyozott kovácsoltvas rácsokat és szobrokat helyeztek el rajta. A középső udvart márvánnyal borították (innen a név, Márványudvar), a Királyi udvart aranyozott kerítéssel zárták el. A kiegészítések ismét megháromszorozták a kastély alapterületét. A nyugati homlokzatot egy nagy terasz foglalta el, ami összekötötte de egyúttal el is választotta egymástól a király és a királyné lakosztályát. A Márványudvar 1678-ban, a nijmegeni békeszerződés után (amely elismerte a francia–holland háborúban győztes Franciaország európai vezető szerepét), a király elhatározta, hogy udvarát a Louvre-ból Versailles-ba helyezi át. Ez új, átfogó terveket tett szükségessé, mert a kastély nem volt alkalmas arra, hogy az egész udvar odaköltözzön. A kivitelezéssel Jules Hardouin-Mansart-t bízták meg, aki harminc éven keresztül vezette az építkezést sokszor több, mint harmincezer ember munkáját irányítva.[2] Első lépésként lezárta a kerti homlokzatot, a teraszt a Tükörgalériával váltotta fel. A XIII. Lajos idejében épült egykori kastély lett fia lakosztálya, középpontjában a kelet-nyugati tengelyben a hálószobával, mivel a király napirendje megfelelt a Nap járásának. Versailles központja a Márványudvar, amelyet a királyi lakosztály vesz körül. Már annak az épületegyüttesnek is a központja volt, amelyet XIII. Lajos számára építettek. 1682. május 6-án 44 éves korában a „Napkirály” hivatalosan is Versailles-t tette meg a francia királyság központjának, bár az építkezések még javában folytak. A legnagyobb problémát az udvaroncok elszállásolása jelentette, amit igazából sosem tudtak kielégítően megoldani. 1682 és 1789 között Versailles volt az abszolút monarchia központja, minden hatalom a király kezében összpontosult. Miután a mindig harcra kész és lázongó nemeseket a király állandóan maga mellett tartotta, így a királyt és a királyságot támogató udvaroncokat faraghatott belőlük. Gyermekkorában a Fronde idején megtapasztalta, mekkora veszélyt jelenthet számára a főrendek önállósulása, így hozzálátott, hogy különböző módszerekkel letörje hatalmukat és büszkeségüket. A nemesség, amelyet kizártak a hatalomból, szükségét érezte, hogy megjelenjen az udvarban, mert ez volt az egyetlen hely, ahol a király kegyéből hivatalokat, földbirtokokat, címeket kaphattak. XIV. Lajos így szilárdan kezében tartotta udvaroncait. Pierre-Denis Martin festménye a kastélyról 1722-ből A kastélyban lakó nemesek és a kiszolgáló személyzet száma időnként elérhette a tízezret is. E hatalmas tömeg életét szabályozni kellett. Pontosan meg kellett határozni, ki juthat be a király magánlakosztályába, ki ülhet le a jelenlétében, ki milyen rangban áll stb. A király szigorú, mindenre kiterjedő udvari etikettet vezetett be, amely az élet minden területét szabályozta és alapvető szerepe volt az udvar életében. A kozmosz tükörképeként értelmezett udvarában a király, mint Nap uralkodott. Napirendjét a Nap állásával egyeztették össze, a rituális „lever”-től, azaz felkeléstől a „coucher”-ig, a lefekvésig. Az étkezések, a fogadások a kerti séták is szimbolikus tevékenységgé váltak. A legfontosabb ceremónia a „lever”, a királynak a napkeltével azonosított felkelése és felöltöztetése lett. Minden lépést, mozdulatot szigorúan szabályoztak, a szertartás órákig zajlott. A kastély egész berendezése a szertartások igényeit szolgálta. A palotának egyik legfontosabb eleme a Követek lépcsője volt, a barokk kor első díszlépcsője. A lépcsőn meg lehetett rendezni, ahogy a követek felemelkednek az uralkodóhoz, aki a maga részéről leereszkedik hozzájuk. Később a díszlépcsők lettek a barokk palotaépítészet legfontosabb elemei. Versailles 1789-ben 1683-ban az építészek szobák és kisebb szalonok sorát alakították ki, itt helyezték el a „Napkirály” ritkaság- és festménygyűjteményét. A gyűjteményben a festmények mellett helyet kaptak drágakövekkel és arannyal díszített vázák, mellszobrok, egy gyémántokkal és rubinnal díszített hajómodell, kínai porcelántárgyak, féldrágakőből készített vázák, tükrök, állatszobrok. E gyűjtemény egy részét később XV. Lajos király Párizsba szállíttatta, többi része szétszóródott a forradalom idején. Lassan Lajos szenvedélyévé vált a kastély. Rengeteg híres festőt hívott, ám úgy tűnt Versailles túl költséges az ország kincstárának, ám a király hajthatatlan volt, pedig a költségek 1684-ben közel nyolcmillió frankra rúgtak. Hogy népét ezért az óriási és sokak szemében esztelen pazarlásnak tűnő építkezésért kárpótolja, építtetett a Szajnán egy hidat, a Pont Royal királyi hidat, mely engesztelő ajándék lett a nép számára. 1685 és 1689 között tovább folytak a nagyszabású építkezések az épület északi és déli szárnyán. A homlokzat ekkor érte el mai 670 méteres hosszát. 1687-ben a király parancsára megépül a Nagy Trianon-palota, egy régebbi épület a Porcelán Trianon helyére. XIV. Lajos olyan közelről felügyeli az építkezést, hogy gyakorlatilag a palota építészének tekinthető. 1689-ben megépítik a királyné lakosztályához vezető Királyné lépcsőjét. 1710-ben felszentelik az újonnan épült kápolnát. Öt évre rá, 1715-ben meghal a „Napkirály”. A régens az udvar székhelyét a párizsi Palais-Royalba helyezi át. Noailles hercege a Versailles-i kastély lebontását is javasolja. XV. Lajos kora[szerkesztés] Az 1768-ban elkészült Kis-trianoni palota Lásd még: XV. Lajos francia király A „Napkirály” 1715-ben bekövetkezett halála után a kastélyban az életforma nem változott egészen 1789-ig. Bár nyilvánvaló volt, hogy a régi rendszer egyre inkább elavult és túl költséges, mégsem lehetett nagy reformokat bevezetni anélkül, hogy túl sok érdek sérüljön. Csak annyi változott, hogy XIV. Lajos utódai már nem élték egész életüket a nyilvánosság előtt, hanem időről időre visszavonultak privát lakosztályaikba. 1722-ben az akkor tizenkét éves uralkodó, XV. Lajos, visszaköltöztette az udvart Versailles-ba, és újabb átalakításokra adott utasítást. 1729 és 1760 között a királyi lakosztályok folyamatos átalakításnak voltak kitéve, a kor divatjának megfelelően. A munkák felügyeletével Ange-Jacques Gabrielt bízták meg. 1736-ban elkészül a Herkules szalon mennyezetfestménye. 1762 és 1768 között Ange-Jacques Gabriel felépítette a Kis-trianoni palotát. 1770-ben Lajos Ágost trónörökös és Mária Antónia főhercegnő esküvője alkalmából felavatják az Operát. 1774-ben XV. Lajos meghal. XVI. Lajos kora[szerkesztés] Lásd még: XVI. Lajos francia király XV. Lajos unokája, XVI. Lajos uralkodása alatt az udvari élet egyre inkább kiüresedett, és egyre zavaróbbá váltak az épület hiányosságai. Az uralkodó kísérletet tett a palota modernizálására, de pénzhiány miatt csak kisebb átalakításokat tudtak elvégezni, például új bútorokat, függönyöket készítettek. A királyné, Mária Antónia részére a Kis-Trianon mellett felépítettek egy falut, ahova visszavonulhatott gyermekeivel az udvari szigorú etikett elől. 1777-ben Lajos sógora, II. József osztrák császár és magyar király a kastélyba látogatott. XVI. Lajos és III. György meghatalmazott küldöttei itt írták alá 1783. szeptember 3-án a gyarmataikra vonatkozó Versailles-i szerződést, ami az 1763-as Párizsi békeszerződés függeléke lett.[3] 1789 októberében a forradalom fejleményei következtében az udvar végleg elhagyni kényszerül Versailles-t. A forradalomtól napjainkig[szerkesztés] A Tükörgaléria a versailles-i békeszerződés aláírásakor 1919. június 28-án Lásd még: francia forradalom 1792-ben a kastély berendezését széthordták, árveréseken értékesítették, de az épületet megkímélték. Később a berendezés egy részének sikerült nyomára akadni, ezek visszakerültek a kastélyba. Évekig elhagyottan állt, majd Napóleon császár idejében elkezdték rendbe hozni. A helyreállítást XVIII. Lajos és X. Károly idejében szintén folytatták. Egyikük sem tette meg uralma központjául, tartva a lakosság reakciójától. Egy ideig nem volt pontos elképzelés mit kezdjenek a kastéllyal, az is szóba került, hogy lebontják, de végül Lajos Fülöp király megmentette és „Franciaország dicsőséges történelmének múzeumává” (Musée de toutes les Gloires de la France) alakíttatta át. 1837-ben Lajos Fülöp felavatta a múzeummá átalakított épületet. 1870-ben a francia–porosz háborúban elszenvedett francia vereség nyomán a kastély a megszálló porosz hadsereg főhadiszállása lett, majd 1871. január 18-án a Tükörgalériában a német fejedelmek ünnepélyes keretek közt bejelentették a Német Birodalom megszületését. 1919-ben a kastélyban kötötték meg az első világháborút lezáró Versailles-i békét. Napjainkban a kastély amellett, hogy kedvelt turistalátványosság, a köztársasági elnök rendelkezésére áll. Itt fogadták többek között 1972-ben a brit uralkodónőt, II. Erzsébet királynőt, 1974-ben az utolsó perzsiai uralkodót, Mohammad Reza Pahlavi sahot, 1985-ben az utolsó szovjet elnököt, Mihail Gorbacsovot és 1992-ben az első választott orosz elnököt, Borisz Jelcint.

Tudtad?

Hogy megelőzzék a kiszivárgó titkokat és spoilereket, az Amerika kapitány - A tél katonája cím helyett "Freezer Burn" álnevet használták a film forgatásánál.

Tudtad?

Christopher Nolan, miután befejezte a A sötét lovag: Felemelkedés című filmjét, szemmel tartotta a Transcendens forgatását, ugyanis meggyőződése volt, hogy ez a produkció lesz Wally Pfister's debütálása rendezőként.

Tudtad?

A csodálatos Pókember 2. főszereplője, Andrew Garfield úgy döntött, nem szeretne többet Pókember lenni, így a harmadik részben még igen, a negyedikben már nem ő szerepel.

Tudtad?

Belgium az Alabama és Monroe című filmmel nevezett hivatalosan A legjobb külföldi film (Foreign Language Film) kategóriában a 2014-es Oscar-díjra.

Tudtad?

Ágh István Huszárik Zoltán filmjeinek titkáról: "Stílusa egységes, mert mindig a halálba futó életről szól. Cselekménytelen, mert a lélek történetét kutatja, akár a költészet, képzőművészet és a zene. A motívumok eltűnnek és felbukkannak egyre tragikusabban; megunhatatlanok, mint a tenger, zöld rét és élet."

Kommentek