Filmek a hangulatodra szabva

A futurológiai kongresszus

16+ karika
The Congress

Mesterszám

6.910 6.5 4.5
11 467 vélemény alapján

Szerintem

A saját magát alakító Robin Wright ajánlatot kap egy nagy stúdiótól, hogy adja el nekik a filmes személyazonosságát: minden mérhető adatát felveszik és lemásolják, hogy megkötések nélkül használhassák az alakját mindenféle hollywoodi filmben - még azokban a reklámkampány-szerű filmekben is, amiket korábban elutasított. Cserébe rengeteg pénzt kap, de ami ennél is fontosabb: a stúdió beleegyezik, hogy a számítógépes karakterét örökké fiatalon hagyják, az összes filmjükben.

A szerződés 20 évig érvényes.

A Kongresszus onnantól követi nyomon Robin életét, hogy a szerződése lejárt, és visszatér a jövőbeli fantáziamozi világába.

belga-francia-izraeli-lengyel-német-luxemburgi film 2013,
színes animációs kalandfilm
Hossz: 122 perc
Korhatár: 16 év
Premier: 2014. 01. 23., csütörtök Forgalmazó: Cirko Film - Másképp Alapítvány

Szereplők

Stáb

Kritika


Utazás a koponyád körül - A futurológiai kongresszus kritika

Robin Wright színésznő filmes személyazonosságát megveszi egy stúdió. Élőszereplős és animációs film a jövő fantáziamozijának világában, ami odacsap a sztárkultusznak is.

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Paul Giamatti

Paul Edward Valentine Giamatti (1967. június 6. –) Golden Globe- és Emmy-díjas amerikai színész és komikus. Az 1990-es években olyan filmekben volt látható, mint a Sabrina, Intim részek, Fedőneve: Donnie Brasco, Ryan közlegény megmentése, míg a 2000-es évek után a Gagyi mami, Sikersztori, Kerülőutak, A remény bajnoka és a John Adams című filmek fűződnek a nevéhez. Giamatti a connecticut, New Havenben született 1967. június 6-án. Apja Bartlett Giamatti, a Yale Egyetemen volt egyetemi tanár, akiből később a Major League Baseball elnöke lett, míg anyja Toni Smith (ír-amerikai), a Hopkins School egyik tanára, testvére pedig Marcus, szintén színész. Giamatti a The Foote Schoolra járt, azután az elit bentlakásos Choate Rosemary Hall iratkozott be. Ezután a Yale University színházban ment, ahol Ron Livingston és Edward Norton is dolgozott. 1989-ben diplomázott le a Yale-en. A Fine Arts Drama Yale Schoolban folytatta, hogy keressen magának egyetemi diplomát. 1990-ben már szerepelhetett is egy TV-filmben a She'll Take Romance-ben. 1997. október 13-án feleségül vette Elizabeth Giamattit, akivel máig boldog házasságban élnek és akitől lett egy gyereke, Samuel Giamatti.[1]

Harvey Keitel

Harvey Keitel (USA, New York, Brooklyn, 1939. május 13. –) Oscar-díjra és Golden Globe-díjra jelölt amerikai színész. Harvey Keitel 1939. május 13-án született, harmadik gyerekként. A család Brooklynban élt, ahol a környékbeliek olaszok, írek és zsidók voltak. Keitelék az utóbbi kisebbséghez tartoztak. A papa lengyel volt, aki kalapkészítőként dolgozott, a mama egy gyorsétkezdében volt felszolgáló. Harvey ebben a környezetben nőtt fel, ahol a hithű askenázi zsidók életet élte. Gyerekkorában James Dean vagy Marlon Brando egyfajta ideállá váltak számára, a szülők legnagyobb megbotránkozására. Az ő világuk szűkebb volt, amiből Harvey ki akart törni. A szakközépiskolában igen népszerű volt, osztályelnökké választották, de elégedetlen tanárnője új szavazást rendelt el, ami persze az ő szája íze szerint alakult. Keitel egy ideig dühöngött, aztán az iskolát is kerülte, amiből végül az következett, hogy kirúgták. 16 évesen belépett a haditengerészethez. Korai évei[szerkesztés] Leszerelés után Harvey többféle munkával próbálkozott. Éveken át bírósági rajzoló volt (mivel az amerikai tárgyalótermekben tilos fényképezni), de megpróbálkozott a női cipők eladásával, míg végül beiratkozott az Actor’s Studióba. Stella Adler és Lee Strasberg láthatott valamit benne, hiszen nem akárkit szoktak a szárnyaik alá venni. Harvey 1965-ben észrevett egy újsághirdetést, amelyben egy New York-i filmrendező keresett szereplőket a Ki kopog az ajtómon? (1967) című produkcióhoz (mellesleg a rendező Martin Scorsese volt). Ez volt a kezdete a Keitel-Scorsese hosszútávú együttműködésének (Aljas utcák (1973), Alice már nem lakik itt (1974), Taxisofőr (1976), Zuhanás a szerelembe (1984), Krisztus utolsó megkísértése (1988)). Közben persze meg kellett szereznie a színészi gyakorlatot. Off-off-off-Broadway kávéházban és kisebb színpadokon lépett fel. Scorsesével harmadik közös filmjük, az Aljas utcák (1973) volt, ami ismertté tette Keitelt és Robert De Nirót (akivel megintcsak több filmben játszott). '70-es évek[szerkesztés] Robert De Niróval a Taxisofőrből Folytatta Scorsesével a filmeket, az Alice már nem lakik itt és a Taxisofőr szintén Harvey tehetségét demonstrálására, hiszen megkapta a New York-i Filmkritikusok legjobb mellékszereplőjének második helyezett díját. Kezdett sikeres lenni, de ez nem azt jelentette, hogy mindent megengedhet magának. Ugyan Francis Ford Coppola őt szemelte ki az Apokalipszis most (1979) főszerepére, de Keitel ellenkezett a rendezővel, aki a forgatás kezdete előtt elzavarta őt a Fülöp-szigetekről, ezért Martin Sheen vette át a szerepet. Harvey nem vette szívére a dolgot, ezért inkább Ridley Scott produkciójában, a Joseph Conrad regényéből készült Párbajhősök (1977) című filmben nyújtott jelentős alakítást. A '70-es évek végén még játszott, Richard Pryorral a Jó barátokban (1978) és Martin Sheennel a Sasszárnyban (1979). A '70-es évek végére Keitel, rendesen belecsöppent Hollywood világába, és most már a közönség is kezdte felismerni. '80-as évek[szerkesztés] A '80-as évek mégse úgy indult, a hogy Harvey szerette volna, rendre elkerülték a főszerepek és mintegy tíz éven át nem sikerült megint reflektorfénybe kerülnie. Több mint húsz filmben játszott, mint például Jack Nicholsonnal az Állj, Határban (1982), harmadjára Robert De Niróval a Zuhanás a szerelembe (1984) vagy Danny DeVitóval a Nagyokosokban (1986) mégis mind jelentéktelen volt Harvey karrierjébe. Ráadásul megint jött Scorsese rendezésében, mint Júdás szerepében a Krisztus utolsó megkísértése (1988) című filmjében. A mozi nagy botrányt kavart, a Jézust alakító Willem Dafoe és Keitel egyaránt értetlenül álltak a kritikusok által támadások kereszttüzében. Keitel kezdett nem hinni magában, de következett számára a '90-es évek... Thelma és Louis, Bugsy és a Kutyaszorítóban[szerkesztés] Harvey "szerencséjére"" megint felhívta magára a figyelmet, amelyet a Thelma és Louise (1991) köszönheti, melyben remekül formálta meg Hal-t, Susan Sarandon és Geena Davis mellett. Még ugyanebben az évben játszott Barry Levinson Bugsy (1991) című filmjében, amelyért Keitel megkapta élete első Oscar-díj jelölését a legjobb férfi mellékszereplő kategóriában. Harvey számára nem is indulhatott volna jobban a '90-es évek. Aztán megint egy elsőfilmes direktorral működött együtt, Quentin Tarantino (aki már az elején Keitelt szemelte ki Mr. Fehér szerepére, mert ő volt az egyik nagy kedvence) Kutyaszorítóban (1992) című filmjében nemcsak játszott, hanem társproducer is volt, s Tarantino neki köszönheti, hogy a mozi költségvetése 35 ezer dollárról 400 ezerre emelkedett. A film nagy siker lett, Keitelnek megtérült a pénze, ráadásul Tarantinoval még két filmjében kapott szerepet. Ezután Abel Ferrara Mocskos zsaru (1992) megbotránkozott című filmjében nyújtott alakítása megint kiváltotta a kritikusok elismerését. A Zongoralecke (1993) című filmben megmutatta romantikus oldalát is, melyben egy Új-Zélandon élő skót telepest játszik, aki beleszeret egy néma asszonyba. Aztán megint karakter váltott, Tarantino Ponyvaregény (film)ében (1994), a hűvös machót Winston Wolfot alakította. '95-től napjainkig[szerkesztés] A színész nem rajong a főszerepekért, számos független filmben is szerepet vállalt, melyek nem hoztak annyi pénzt a konyhára, viszont művészi kihívást jelentettek számára, mint például Wayne Wang Füstjének (1995) trafiktulajdonosa. Spike Lee Nepperekjében (1995) ugyan főszereplő volt, ám a forgatókönyv kevés lehetőséget nyújtott számára, így improvizálással egészítette ki a figurát. Szerepelt még Robert Rodriguez és Quentin Tarantino rendezésében az Alkonyattól pirkadatig (1996) című filmben George Clooneyval. 2000 után Szabó Istvánnal dolgozott együtt, a Szembesítésben (2001), amelyben amerikai tisztet alakít, aki a híres német karmester, Wilhelm Furtwängler ügyét vizsgálja a II. világháború utáni Berlinben. A Balhé (2003) című krimi-vígjátékban chicagói maffiózó szerep jutott számára, Gérard Depardieu-vel. Szerepelt Nicolas Cage-val A nemzet aranyában, majd három évvel később a folytatásban is részt vett. 2008-ban Keitel rá szánta magát, hogy szerepeljen egy televíziós-sorozatban, a Life on Marsban (2008), amely "csak egy év évadig jutott". Mellékszereplőként tűnt az Apádra ütök és a Vejedre ütök című nagy sikerű filmek folytatásában, az Utódomra ütök című vígjátékban. Készülőben lévő filmjei a Moonrise Kingdom, Gandhi of the Month és a The Enigma of Benito Cereno. Magánélete[szerkesztés] Keitel magánélete egy ideig jól alakult. 1982-ben összeköltözött Lorraine Bracco színésznővel, a kapcsolat 1993 tartott, de nem házasodtak össze. A szakítás nem volt barátságosnak nevezhető, ugyanis nagy harc folyt a lányukért. Harvey azt állította, hogy Bracco barátja, Edward James Olmos színész molesztálta Stellát (lányukat), s végül Harvey "nyert", mert a bíróság döntése szerint Olmos csak egy másik felnőtt társaságában lehetett együtt a gyerekkel. Keitel ezután Andie McDowell-lel randevúzgatott, majd került közelebbi kapcsolatba Lisa Karmazin keramikussal, akitől 2001 nyarán fiuk született. 2001 szeptemberében a Torontói Filmfesztiválon összetalálkozott Daphne Kastnerrel, s ez szerelem volt az első látásra. A pár három héttel később Jeruzsálemben egy titkos szertartás keretében kötött házasságot és máig boldog házasságban élnek.

Harvey Keitel (I)

Came to prominence in the early films of 'Martin Scorsese' (qv) after working in theatre for around a decade, particularly _Mean Streets (1973)_ (qv) and _Taxi Driver (1976)_ (qv). Faded into anonymity in the 1980s even though he turned in some impressive performances in films by some of America's leading directors. He reemergered into star status with his role as Mr. White in 'Quentin Tarantino' (qv)'s _Reservoir Dogs (1992)_ (qv), 'Abel Ferrara' (qv)'s _Bad Lieutenant (1992)_ (qv), _The Piano (1993)_ (qv) 0110912.

Jon Hamm

Jonathan Daniel Hamm[2] (born March 10, 1971)[3][2] is an American actor best known for playing advertising executive Don Draper for the AMC television drama series Mad Men (2007–2015). For much of the mid-1990s, he lived in Los Angeles, making appearances in television series Providence, The Division, What About Brian, and Related. In 2000, he made his feature film debut in the space adventure film Space Cowboys. The next year, he had a minor role in the independent comedy Kissing Jessica Stein (2001). He gained wide recognition when Mad Men began in July 2007. His performance earned him the Golden Globe Award for Best Actor in a Television Series – Drama in 2008 and again in 2016, and the Primetime Emmy Award for Outstanding Lead Actor in a Drama Series in 2015. He also directed two episodes of the show. In 2008, Hamm appeared in a remake of the science fiction film The Day the Earth Stood Still. His first leading film role was in the 2010 independent thriller Stolen. He then had leading roles in Million Dollar Arm (2014), Keeping Up with the Joneses (2016), and Beirut (2018), and supporting roles in The Town (2010), Sucker Punch (2011), Bridesmaids (2011), Baby Driver (2017), Tag (2018), and Bad Times at the El Royale (2018). Hamm has received 16 Primetime Emmy Award nominations for his performances in or production of Mad Men, 30 Rock (2006–2013), and Unbreakable Kimmy Schmidt (2015–2019). His other television credits include featuring in the Sky Arts series A Young Doctor's Notebook and guest roles in Black Mirror, Parks and Recreation and Wet Hot American Summer: First Day of Camp. He has also provided his voice for the animated films Shrek Forever After (2010) and Minions (2015).

Robin Wright

Robin Wright (született: Robin Gayle Wright, Dallas, Texas, 1966. április 8.) Golden Globe-díj és Satellite-díjas amerikai színésznő és filmrendező. Első ismertebb szerepét az NBC Daytime Santa Barbara című szappanoperájában kapta. Kelly Capwell szerepét 1984 és 1988 között alakította a sorozatban. A televíziózás után a filmekben is kipróbálta magát, ahol első jelentősebb szerepe Boglárka volt az 1987-es A herceg menyasszonya című filmben. Ennek a szerepnek köszönhetően további szerepeket is kapott filmekben, köztük Jenny Curran szerepét az 1994-es Forrest Gump című filmben, majd az 1999-es Üzenet a palackban című alkotásban. 2000-ben ő játszhatta az egyik főszerepet a A sebezhetetlen című filmben, majd szerepet kapott Robert Redford A cinkos című 2010-es rendezésében. 2011-ben szerepelt a Pénzcsinálóban, majd a A tetovált lányban is. 2015-ben szerepelt az Everestben, majd 2017-ben szerepet kapott a Wonder Woman című filmben és a Szárnyas fejvadász 2049-ben is. Wright alakította Claire Underwood karakterét a Netflix 2013 és 2018 között futó Kártyavár című drámasorozatában. Az alakításáért 2013-ban elnyerte a legjobb színésznőnek járó Golden Globe-díjat, ezzel ő vált az első színésznővé, aki websorozatban való alakításért nyerhette el a díjat. Minden évben jelölték alakítását Primetime Emmy-díjra, valamint 2016-ban és 2017-ben, mint a sorozat producere jelölést kapott a legjobb drámasorozat kategóriában. A sorozatban rendezőként, producerként és színészként is szerepet vállalt. Robin Wright az egyik legjobban fizetett színésznő napjainkban. A Kártyavár című sorozatban epizódonként hozzávetőlegesen ötszázezer dollárt keres.

Tudtad?

A futurológiai kongresszus c. filmben az operatőri munka a nem animált betéteknél Michael Englert lengyel operatőr érdeme, aki a nemrégiben megnyerte a Sundance Fesztiválon a Legjobb operatőr díjat.

Tudtad?

Kezdetben Cate Blanchett-et szánták A futurológiai kongresszus főszerepére.

Kommentek