Filmek a hangulatodra szabva

A közös szenvedély

12+ karika
United Passions

Mesterszám

3.810 2.0 5.5
2 945 vélemény alapján

Szerintem

Néhány, a labdarúgást szenvedélyesen szerető eltökélt szakember a 20. század elején összefog egy közös cél érdekében: hogy létrehozzák a Nemzetközi Labdarúgó szövetséget, amely összefogja, képviseli az érdekeit az akkor még formálódó labdarúgó sportágnak. Az ambícióik mellett a kezdeti nehézségek ellenére is kitartva, a legendás Jules Rimet vezetésével megalakul a Fédération Internationale de Football Association, ma ismert nevén a FIFA. Az alapítók erőfeszítései nyomán 1930-ban megrendezésre kerül az első Labdarúgó Világbajnokság Uruguayban, és útjára indul egy olyan sikertörténet, amely mára a világ legismertebb sportjává tette a labdarúgást, melynek világbajnokságai az olimpiák népszerűségével vetekszenek.

A krimiszerűen izgalmas és fordulatos film a nézőt a szövetség három meghatározó elnöke Jules Rimet, Joao Havelange és Joseph S. Blatter munkásságán keresztül avatja be a a FIFA történetébe. Bemutatja miként alakult ki a világméretű szervezet, és milyen áldozatok árán kerültek négyévente – 1942-őt és 1946-ot leszámítva – megrendezésre a labdarúgó világbajnokságok. A mozi tisztelgés azon sportvezetők előtt, akik munkássága nyomán a labdarúgás nem pusztán a világ legelterjedtebb sportága lett, hanem nagyon sokak számára remény a jobb életre, valamint az egység és a nemzeti összetartozás szimbóluma.

A film számos egzotikus helyszínt felvonultatva mutatja be a FIFA alapításának körülményeit, a szövetség formálódásának és világméretűvé válásának eddig el nem mondott titkait. A világbajnokságok archív felvételeivel gazdagon illusztrált nagyszabású történet nem csak a labdarúgás szerelmesei számára jelent felejthetetlen moziélményt.

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Nemzetközi Labdarúgó-szövetség

A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség vagy közhasználatú rövidítésével a FIFA)[3], a nemzetközi labdarúgást irányító nemzetközi szervezet. Székhelye Zürichben van. Jelenleg 211 tagszervezete van. Elnöke 1998-tól a svájci Sepp Blatter, akit legutóbb 2015. május 29-én, a FIFA 65. kongresszusán választottak meg, újabb négy évre. Bár ő 2015. június 2-án lemondott,[4][5] az utódját megválasztó kongresszusig a FIFA elnöke maradt. 2016. február 26-án a FIFA tisztújító közgyűlésén Gianni Infantino kapta a legtöbb szavazatot[6] és ezzel 3 évre elnökké választották.[7][8]

Gérard Depardieu

Gérard Xavier Marcel Depardieu  kiejtés (Châteauroux, 1948. december 27. –) francia színész, filmrendező és producer. Egyike a legfoglalkoztatottabb francia színészeknek, beleértve az angol nyelvterületet is. Apja, René Depardieu karosszérialakatos volt, anyja, Lilette háztartásbeli. A fiatal Gérard – öt testvérével együtt – szerény anyagi körülmények között nevelkedett. Nehezen kezelhető serdülő volt: 13 évesen kimaradt az iskolából, ideje nagy részét csavargással töltötte. Rettentő nagy fizikai erejét verekedésre, lopásra és más nemtelen cselekedetekre használta – sokszor akadt dolga a rendőrséggel. Önéletrajzában azt írja ezekről az időkről, hogy homoszexuális férfiaknak prostituálta magát és hullákat ásott ki, hogy az így megszerzett ékszerekkel jusson pénzhez.[1] Színészi pályájának kezdete sok tekintetben tipikus. Véletlenül fedezte fel a színházat: egy szociális munkás ajánlotta neki a színjátszást, hogy megmentse a teljes elzülléstől. Az ifjú azonnal átadta magát ennek az új passziónak. Jean-Laurent Cochet színitanodájában folytatott tanulmányokat. Itt találkozott későbbi feleségével, Élisabeth Depardieu színésznővel is, akivel 1971. február 19-én kötött házasságot. Magánélete sem alakult felhőtlenül. Feleségétől húszévi házasság után, 1992-ben különköltözött, majd 1996-ban elvált. Két gyerekük született: Guillaume (1971–2008) és Julie, mindketten színészi pályára léptek. Depardieu-nek 1992-ben házasságon kívül született Karine Sylla modell-színésznőtől egy kislánya: Roxane. Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Coluche, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. A többiekhez hasonlóan ő is gyors népszerűségre tett szert, a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez. 1970-ben Michel Audiard egy kisebb szerepet bízott rá a Le cri du cormoran le soir au-dessus des jonques című filmben. Az igazi áttörést 1974-ben Bertrand Blier rendező filmje, a Herék, avagy a tojástánc hozta meg számára, amelyben a nagyközönség Miou-Miou és Patrick Dewaere oldalán fedezhette fel. 1975-ben sikerült megszabadulnia a huligán-csirkefogó szerepkörtől, miután sikert aratott Jacques Rouffio Sept morts sur ordonnance című filmjében. Ezt követően nagy olasz rendezőkkel dolgozott: Bernardo Bertolucci (Huszadik század), illetve Marco Ferreri (Szia, majom!). Depardieu mindenkit lenyűgözött azzal, hogy rendkívüli könnyedséggel váltott az egymástól olyannyira különböző világoktól, mint amilyenek Marguerite Duras A kamion (1977), vagy Claude Zidi Fürkész felügyelő (1980) című filmjeiben találhatók. Miközben hű marad Bertrand Blier rendezőhöz (Estélyi ruha), (Túl szép hozzád)), Gérard Depardieu – vigyázva arra, nehogy beskatulyázzák – más francia művészfilm-rendezőkkel is szélesítette repertoárját: Maurice Pialat négy filmet forgatott vele, közülük a legjelentősebbek a Zsaruszerelem és a A Sátán árnyékában, mely utóbbiért 1985-ben megkapta a legjobb színésznek járó Volpi Kupát a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon; Alain Resnais, kísérletező rendező kísérleti nyúlnak használja az Amerikai nagybácsim című filmben; François Truffaut ez idő tájt a szenvedélyes szerelmes szerepét osztotta rá: a Szomszéd szeretők és Az utolsó metró filmjeiben, amely utóbbi hatalmas kasszasikert hozott, Depardieu pedig 1981-ben elnyerte vele a legjobb színésznek járó César-díjat; Francis Veber ugyanekkor francia buddy movie típusú komédiákban szerepelteti, tandemben Pierre Richard-ral: Balfácán (1981), Balekok (1983) és Négybalkezes (1986). Miután hírneve nőttön-nőtt, Hollywood is szerepeket ajánlott neki, például 1990-ben Peter Weir Zöld kártya című filmjében Andie MacDowell-lel az oldalán. Gérard Depardieu-t egy sor kosztümös filmekben is láthatjuk, melyekben történelmi, vagy a francia irodalomból ismert személyeket alakít: Daniel Vigne Martin Guerre visszatér (1982) című filmjének főszerepe kétségkívül ízlésére való volt; Jean de Florette szerepe Claude Berri A paradicsom… című filmjében, melyben együtt játszott feleségével, Élisabeth-tel; Rodin szerepe Bruno Nuytten Camille Claudel című filmjében; Jean-Paul Rappeneau Cyrano de Bergerac (1990) című filmjének főszerepe, melyért ismételten César-díjat kapott, a film pedig – meghódítva mind a kritikusokat, mind a nagyközönséget – Arany Pálmát nyert Cannes-ban, majd Oscar-díjra jelölték; Kolumbusz Kristóf Ridley Scott 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmjében; Porthos a Vasálarcos című filmben (1998). Martin Marais szerepe, melyet fiával, Guillaume-mal az oldalán játszott Alain Corneau Minden áldott reggel című filmjében, 1991-ben. 1993-ban, Jean-Luc Godard ajándékozta meg a Balszerencsémre című filmmel. Sikerét olyan nagyszerű alkotásokkal növelte, mint Claude Zidi-től az Astérix és Obélix, Francis Vebertől az Addig jár a korsó a kútra… vagy a Pofa be!. Mivel a nagyjátékfilmek egyre kevesebb kihívást jelentettek számára, tévéfilmekben kezdett játszani. 2004-ben a kritika nagyra értékelte a megfáradt zsaruként nyújtott alakítását a 36 – Harminchat című filmben. A francia filmjátszás oszlopos tagja, olyan rendkívüli színésznők mellé hívják játszani, mint Isabelle Adjani (Bon voyage 2003-ban), vagy Catherine Deneuve (Változó idők 2004-ben). 1999-ben, az Astérix és Obélix forgatása közben elszenvedett motorbaleset miatt kórházba került. Komoly vitát kavart, amikor a baleset után fülvédővel lépett színpadra. 1992-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének elnöke volt. Kiváló borszakértő, ő maga is termel a Loire-menti szőlészetében. Fogyasztani is szereti a bort: többször kapták ittas vezetésen, 1990-ben 2 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Két étterem tulajdonosa Párizsban. Egy alkalommal, mikor értesítették róla, hogy Medgyessy Péter - aki akkor Magyarország miniszterelnöke volt - éppen egyik éttermének vendége, mindent félrerakva sietett oda, hogy személyesen üdvözölje Medgyessyt. Gérard Depardieu erősen vallásos, különösen csodálja Hippói Szent Ágostont. 2000-ben, a művészek jubileuma során találkozott II. János Pál pápával, amikor éppen a hippoi püspök emlékét idézték fel. Paul Poupard bíboros javasolta, készítsen filmet e szent életéről. Az egykori Chanel-modellből színésznővé avanzsált Carole Bouquet-vel folytatott hét évnyi románc után, 2004-től Clémentine Igou-val, egy Harvardon végzett fiatal amerikai regényírónővel él együtt, aki egyben egy toszkánai szőlészet marketingfelelőse. A francia Le Figaro napilap éves besorolása szerint 2005-ben Gérard Depardieu volt a legjobban fizetett színész: összesen 3,2 millió euró, azaz filmenként mintegy 800 000 euró bevételt könyvelhetett el. 2004-ben, nagyjából hasonló bevétel (3,35 millió) mellett, ugyanezen rangsorban harmadik volt. Fia, Guillaume 2008. október 13-án meghalt, a hivatalos jelentés szerint hirtelen fellépő, vírusos tüdőgyulladás következtében [1] [2]. Állandó magyar szinkronja Helyey László volt.

Gérard Depardieu

Gérard Depardieu was born in Châteauroux, Indre, France, to Anne Jeanne Josčphe (Marillier) and René Maxime Lionel Depardieu, who was a metal worker and fireman. Young delinquent and wanderer in the past, Depardieu started his acting career at the small traveling theatre "Cafe de la Gare", along with 'Patrick Dewaere' (qv) and 'Miou-Miou' (qv). After minor roles in cinema, at last, he got his chance in 'Bertrand Blier' (qv)'s _Les valseuses (1974)_ (qv). That film established a new type of hero in the French cinema and the actor's popularity grew enormously. Later, he diversified his screen image and became the leading French actor of the 80s and 90s. He was twice awarded a César as Best Actor for _Le dernier métro (1980)_ (qv) and _Cyrano de Bergerac (1990)_ (qv), also received an Oscar nomination for "Cyrano" and a number of awards at international film festivals. In 1996, he was distinguished by the highest French title of "Chevalier du Légion d'Honneur". He married 'Elisabeth Depardieu' (qv) in 1971, and they divorced in 1996; she appeared with him in _Jean de Florette (1986)_ (qv) and _Manon des sources (1986)_ (qv); their children 'Guillaume Depardieu' (qv) and 'Julie Depardieu' (qv) are both actors.

Tim Roth

Tim Roth (London, 1961. május 14.) Oscar-díjra jelölt angol színész, rendező. Tim Roth 1961. május 14-én született Timothy Simon Smith néven Dulwich-ban, a Londoni kisvárosban, Anne (festő, tanár), valamint Ernie Smith (újságíró) gyermekeként.[1][2][3] Édesapja, aki New Yorkban született, a második világháború után vette fel a Roth nevet, hogy elrejtse állampolgárságát.[3][4] Tim Dulwichban nőtt fel, egy középosztálybeli területen, London déli részén. Brixtonban járt iskolába, ahol tökéletesítette a londoni kiejtést. A Camberwell Művészi Kollégiumban tanult, ahol sokszor kimaradt és helyette a színjátszást kereste. A szőke színész első nagy áttörése az 1982-es brit tévéfilm volt, a Made in Britain. Roth hatalmasat alakított, mint a fiatal bőrfejű Trevor. Aztán Mike Leigh rendezővel dolgozott az Időközben című 1984-es tévéfilmben, amely saját bevallása szerint az egyik kedvenc szerepe volt.[forrás?] Debütált a nagy képernyőn is, amikor Stephen Frears felkérte Az áruló (1984) című filmbe John Hurt és Terence Stamp mellé. Alakítását BAFTA-díjra jelölték, mint a legjobb elsőfilmes. Roth nagy figyelmet kapott, amikor Vincent van Goghként tűnt fel a Vincent és Theóban (1990) és a humoros Shakespeare-adaptációban, Gary Oldman-nel a Rosencrantz és Guildenstern halottban (1990). Elköltözött Los Angelesbe, hogy munkát találjon. Itt figyelt fel rá Quentin Tarantino, aki felkérte a Kutyaszorítóban című filmre. Tarantino elsőnek arra gondolt, hogy ő legyen Mr. Drapp vagy Mr. Pink, de Tim "kampányolt" Mr. Narancs szerepéért, és végül sikerült meggyőznie a rendezőt. Ezután Rothnak meg kellett „küzdenie” Johnny Depp-pel és Christian Slaterrel, hogy bekerüljön Tarantino új filmjébe, a Ponyvaregénybe (1994). Végül Roth kapta meg a szerepet, így Amanda Plummerrel, egy rablópárt alakított, akik kirabolnak egy éttermet. Roth igencsak meglepődött, amikor Tarantino már harmadjára is felkérte, ráadásul a főszerepet kellett eljátszania a Négy szoba című filmben (1995). Még ugyanebben az évben szerepelt Michael Caton-Jones filmjében, a Rob Roy (1995) című kosztümös filmben. Roth annyira zseniálisan hozta a karakterét, hogy 1996-ban jelölték a Golden Globe-ra, sőt az Oscar-díjra is, bár végül mindkettőről lemaradt. Miközben tovább játszotta az összeegyeztethetetlen szerepeket, Roth dalra fakadt Woody Allen, A varázsige: I Love You című "könnyűsúlyú" musicaljében (1996). Majd főszerepben játszott Tupac Shakur mellett a csavart vígjátékú filmben, Az utolsó belövés-ben (1997). Roth következő filmjében egy ártatlan, hajós zongoristaként játszott, Giuseppe Tornatore filmjében, Az óceánjáró zongorista legendája című filmben (1998). Roth a Hadszíntér-rel (1999) először ült a rendezői székbe. A kritikusok által lelkesen fogadott dráma egy apáról szól, aki molesztálja gyerekeit, végül vérfertőzésért kapják el. 2001-ben Thade tábornokként volt látható A majmok bolygója-ban. Ezután Roth ismét gonosz szerepben volt látható A hihetetlen Hulk-ban (2008), ahol Edward Norton volt a címszereplő. Roth rávette magát az első jelentős amerikai televíziós szerepére, amikor leszerződött a Fox-TV produkciójú Hazudj, ha tudsz!-ba (2009). A sorozat három évig "bírta", így Roth-nak vissza kellett térnie a filmekhez: ezt az Arbitrage című filmmel kezdte, mely 2012-ben jelent meg (A filmben Susan Sarandon és Richard Gere is látható lesz. Magánélete[szerkesztés] A színésznek van egy fia, Jack Lori Baker színésznőtől. 1993-ban vette feleségül Nikki Butlert, akitől 2 fia született: Timothy Hunter (1995) és Cormac (1996).

Tim Roth (I)

Often mistaken for an American because of his skill at imitating accents, actor Tim Roth was born Simon Timothy Roth on May 14, 1961 in Lambeth, London, England. His mother, Ann, was a teacher and landscape painter. His father, Ernie, was a journalist who had changed the family name from "Smith" to "Roth"; Ernie was in Brooklyn, New York, to an immigrant family of Irish ancestry. Tim grew up in Dulwich, a middle-class area in the south of London. He demonstrated his talent for picking up accents at an early age when he attended school in Brixton, where he faced persecution from classmates for his comfortable background and quickly perfected a cockney accent to blend in. He attended Camberwell Art College and studied sculpture before he dropped out and pursued acting. The blonde actor's first big break was the British TV movie _Made in Britain (1982) (TV)_ (qv). Roth made a huge splash in that film as a young skinhead named Trevor. He next worked with director 'Mike Leigh (I)' (qv) on _Meantime (1984) (TV)_ (qv), which he has counted among his favorite projects. He debuted on the big screen when he filled in for 'Joe Strummer' (qv) in the 'Stephen Frears' (qv) neo-noir _The Hit (1984)_ (qv). Roth gained more attention for his turn as Vincent Van Gogh in _Vincent & Theo (1990)_ (qv) and his work opposite 'Gary Oldman' (qv) in _Rosencrantz & Guildenstern Are Dead (1990)_ (qv). He moved to Los Angeles in search of work and caught the eye of young director 'Quentin Tarantino' (qv). Tarantino had envisioned Roth as a possible Mr. Blonde or Mr. Pink in his heist flick _Reservoir Dogs (1992)_ (qv), but Roth campaigned for the role of Mr. Orange instead, and ultimately won the part. It proved to be a huge breakthrough for Roth, as audiences found it difficult to forget his performance as a member of a group of jewelry store robbers who is slowly bleeding to death. Tarantino cast Roth again in the landmark film _Pulp Fiction (1994)_ (qv). Roth and actress 'Amanda Plummer (I)' (qv) played a pair of robbers who hold up a restaurant. 1995 saw the third of Roth's collaborations with Tarantino, a surprisingly slapstick performance in the anthology film _Four Rooms (1995)_ (qv). That same year Roth picked up an Academy Award nomination for his campy turn as a villain in the period piece _Rob Roy (1995)_ (qv). Continuing to take on disparate roles, Roth did his own singing (with an American accent to boot) in the lightweight 'Woody Allen' (qv) musical _Everyone Says I Love You (1996)_ (qv). He starred opposite 'Tupac Shakur' (qv) in Shakur's last film, the twisted comedy _Gridlock'd (1997)_ (qv). The pair received positive critical notices for their comic chemistry. Standing in contrast to the criminals and baddies that crowd his CV, Roth's work as the innocent, seafaring pianist in the 'Giuseppe Tornatore' (qv) film _La leggenda del pianista sull'oceano (1998)_ (qv) became something of a fan favorite. Grittier fare followed when Roth made his directorial debut with _The War Zone (1999)_ (qv), a frank, critically acclaimed drama about a family torn apart by incest. He made his next high-profile appearance as an actor as General Thade, an evil simian in the 'Tim Burton (I)' (qv) remake of _Planet of the Apes (2001)_ (qv). Roth was, of course, all but unrecognizable in his primate make-up. Roth has continued to enjoy a mix of art house and mainstream work, including everything from the lead role in 'Francis Ford Coppola' (qv)'s esoteric _Youth Without Youth (2007)_ (qv) to becoming "The Abomination" in the special effects-heavy blockbuster _The Incredible Hulk (2008)_ (qv). Roth took his first major American television role when he signed on to the Fox-TV series _"Lie to Me" (2009)_ (qv)

Tudtad?

A közös szenvedély 19 millió fontba került, ebből 16 milliót a FIFA finanszírozott.

Kommentek