Filmek a hangulatodra szabva

Jöjj el napfény!

16+ karika
Un beau soleil intérieur

Mesterszám

5.510 - 5.5
8 vélemény alapján

Szerintem

Isabelle egy Párizsban élő vonzó, erős szexuális aurával rendelkező nő, aki elvált festőművészként kezd új életet és igyekszik megtalálni az igaz szerelmet.
Ez nem mindig könnyű, így először egy lehengerlőstílusú bankárral kerül kapcsolatba, később egy csinos, ám de zavaros lelkületű színésszel, majd egy érzékeny és szelíd művész lesz partnere, végül pedig egy igazán csábító férfi.

De vajon ki az igazi? Megtalálja-e Isabelle azt, amire minden nő vágyik?

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Gérard Depardieu

Gérard Xavier Marcel Depardieu  kiejtés (Châteauroux, 1948. december 27. –) francia színész, filmrendező és producer. Egyike a legfoglalkoztatottabb francia színészeknek, beleértve az angol nyelvterületet is. Apja, René Depardieu karosszérialakatos volt, anyja, Lilette háztartásbeli. A fiatal Gérard – öt testvérével együtt – szerény anyagi körülmények között nevelkedett. Nehezen kezelhető serdülő volt: 13 évesen kimaradt az iskolából, ideje nagy részét csavargással töltötte. Rettentő nagy fizikai erejét verekedésre, lopásra és más nemtelen cselekedetekre használta – sokszor akadt dolga a rendőrséggel. Önéletrajzában azt írja ezekről az időkről, hogy homoszexuális férfiaknak prostituálta magát és hullákat ásott ki, hogy az így megszerzett ékszerekkel jusson pénzhez.[1] Színészi pályájának kezdete sok tekintetben tipikus. Véletlenül fedezte fel a színházat: egy szociális munkás ajánlotta neki a színjátszást, hogy megmentse a teljes elzülléstől. Az ifjú azonnal átadta magát ennek az új passziónak. Jean-Laurent Cochet színitanodájában folytatott tanulmányokat. Itt találkozott későbbi feleségével, Élisabeth Depardieu színésznővel is, akivel 1971. február 19-én kötött házasságot. Magánélete sem alakult felhőtlenül. Feleségétől húszévi házasság után, 1992-ben különköltözött, majd 1996-ban elvált. Két gyerekük született: Guillaume (1971–2008) és Julie, mindketten színészi pályára léptek. Depardieu-nek 1992-ben házasságon kívül született Karine Sylla modell-színésznőtől egy kislánya: Roxane. Tagja volt Romain Bouteille 1969-ben alapított társulatának, a Café de la Gare-nak; ide tartozott többek között Coluche, Patrick Dewaere és Miou-Miou is. A többiekhez hasonlóan ő is gyors népszerűségre tett szert, a kabaréból egyenes út vezetett a filmezéshez. 1970-ben Michel Audiard egy kisebb szerepet bízott rá a Le cri du cormoran le soir au-dessus des jonques című filmben. Az igazi áttörést 1974-ben Bertrand Blier rendező filmje, a Herék, avagy a tojástánc hozta meg számára, amelyben a nagyközönség Miou-Miou és Patrick Dewaere oldalán fedezhette fel. 1975-ben sikerült megszabadulnia a huligán-csirkefogó szerepkörtől, miután sikert aratott Jacques Rouffio Sept morts sur ordonnance című filmjében. Ezt követően nagy olasz rendezőkkel dolgozott: Bernardo Bertolucci (Huszadik század), illetve Marco Ferreri (Szia, majom!). Depardieu mindenkit lenyűgözött azzal, hogy rendkívüli könnyedséggel váltott az egymástól olyannyira különböző világoktól, mint amilyenek Marguerite Duras A kamion (1977), vagy Claude Zidi Fürkész felügyelő (1980) című filmjeiben találhatók. Miközben hű marad Bertrand Blier rendezőhöz (Estélyi ruha), (Túl szép hozzád)), Gérard Depardieu – vigyázva arra, nehogy beskatulyázzák – más francia művészfilm-rendezőkkel is szélesítette repertoárját: Maurice Pialat négy filmet forgatott vele, közülük a legjelentősebbek a Zsaruszerelem és a A Sátán árnyékában, mely utóbbiért 1985-ben megkapta a legjobb színésznek járó Volpi Kupát a Velencei Nemzetközi Filmfesztiválon; Alain Resnais, kísérletező rendező kísérleti nyúlnak használja az Amerikai nagybácsim című filmben; François Truffaut ez idő tájt a szenvedélyes szerelmes szerepét osztotta rá: a Szomszéd szeretők és Az utolsó metró filmjeiben, amely utóbbi hatalmas kasszasikert hozott, Depardieu pedig 1981-ben elnyerte vele a legjobb színésznek járó César-díjat; Francis Veber ugyanekkor francia buddy movie típusú komédiákban szerepelteti, tandemben Pierre Richard-ral: Balfácán (1981), Balekok (1983) és Négybalkezes (1986). Miután hírneve nőttön-nőtt, Hollywood is szerepeket ajánlott neki, például 1990-ben Peter Weir Zöld kártya című filmjében Andie MacDowell-lel az oldalán. Gérard Depardieu-t egy sor kosztümös filmekben is láthatjuk, melyekben történelmi, vagy a francia irodalomból ismert személyeket alakít: Daniel Vigne Martin Guerre visszatér (1982) című filmjének főszerepe kétségkívül ízlésére való volt; Jean de Florette szerepe Claude Berri A paradicsom… című filmjében, melyben együtt játszott feleségével, Élisabeth-tel; Rodin szerepe Bruno Nuytten Camille Claudel című filmjében; Jean-Paul Rappeneau Cyrano de Bergerac (1990) című filmjének főszerepe, melyért ismételten César-díjat kapott, a film pedig – meghódítva mind a kritikusokat, mind a nagyközönséget – Arany Pálmát nyert Cannes-ban, majd Oscar-díjra jelölték; Kolumbusz Kristóf Ridley Scott 1492 – A Paradicsom meghódítása című filmjében; Porthos a Vasálarcos című filmben (1998). Martin Marais szerepe, melyet fiával, Guillaume-mal az oldalán játszott Alain Corneau Minden áldott reggel című filmjében, 1991-ben. 1993-ban, Jean-Luc Godard ajándékozta meg a Balszerencsémre című filmmel. Sikerét olyan nagyszerű alkotásokkal növelte, mint Claude Zidi-től az Astérix és Obélix, Francis Vebertől az Addig jár a korsó a kútra… vagy a Pofa be!. Mivel a nagyjátékfilmek egyre kevesebb kihívást jelentettek számára, tévéfilmekben kezdett játszani. 2004-ben a kritika nagyra értékelte a megfáradt zsaruként nyújtott alakítását a 36 – Harminchat című filmben. A francia filmjátszás oszlopos tagja, olyan rendkívüli színésznők mellé hívják játszani, mint Isabelle Adjani (Bon voyage 2003-ban), vagy Catherine Deneuve (Változó idők 2004-ben). 1999-ben, az Astérix és Obélix forgatása közben elszenvedett motorbaleset miatt kórházba került. Komoly vitát kavart, amikor a baleset után fülvédővel lépett színpadra. 1992-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál zsűrijének elnöke volt. Kiváló borszakértő, ő maga is termel a Loire-menti szőlészetében. Fogyasztani is szereti a bort: többször kapták ittas vezetésen, 1990-ben 2 hónap felfüggesztett börtönbüntetésre ítélték. Két étterem tulajdonosa Párizsban. Egy alkalommal, mikor értesítették róla, hogy Medgyessy Péter - aki akkor Magyarország miniszterelnöke volt - éppen egyik éttermének vendége, mindent félrerakva sietett oda, hogy személyesen üdvözölje Medgyessyt. Gérard Depardieu erősen vallásos, különösen csodálja Hippói Szent Ágostont. 2000-ben, a művészek jubileuma során találkozott II. János Pál pápával, amikor éppen a hippoi püspök emlékét idézték fel. Paul Poupard bíboros javasolta, készítsen filmet e szent életéről. Az egykori Chanel-modellből színésznővé avanzsált Carole Bouquet-vel folytatott hét évnyi románc után, 2004-től Clémentine Igou-val, egy Harvardon végzett fiatal amerikai regényírónővel él együtt, aki egyben egy toszkánai szőlészet marketingfelelőse. A francia Le Figaro napilap éves besorolása szerint 2005-ben Gérard Depardieu volt a legjobban fizetett színész: összesen 3,2 millió euró, azaz filmenként mintegy 800 000 euró bevételt könyvelhetett el. 2004-ben, nagyjából hasonló bevétel (3,35 millió) mellett, ugyanezen rangsorban harmadik volt. Fia, Guillaume 2008. október 13-án meghalt, a hivatalos jelentés szerint hirtelen fellépő, vírusos tüdőgyulladás következtében [1] [2]. Állandó magyar szinkronja Helyey László volt.

Gérard Depardieu

Gérard Depardieu was born in Châteauroux, Indre, France, to Anne Jeanne Josčphe (Marillier) and René Maxime Lionel Depardieu, who was a metal worker and fireman. Young delinquent and wanderer in the past, Depardieu started his acting career at the small traveling theatre "Cafe de la Gare", along with 'Patrick Dewaere' (qv) and 'Miou-Miou' (qv). After minor roles in cinema, at last, he got his chance in 'Bertrand Blier' (qv)'s _Les valseuses (1974)_ (qv). That film established a new type of hero in the French cinema and the actor's popularity grew enormously. Later, he diversified his screen image and became the leading French actor of the 80s and 90s. He was twice awarded a César as Best Actor for _Le dernier métro (1980)_ (qv) and _Cyrano de Bergerac (1990)_ (qv), also received an Oscar nomination for "Cyrano" and a number of awards at international film festivals. In 1996, he was distinguished by the highest French title of "Chevalier du Légion d'Honneur". He married 'Elisabeth Depardieu' (qv) in 1971, and they divorced in 1996; she appeared with him in _Jean de Florette (1986)_ (qv) and _Manon des sources (1986)_ (qv); their children 'Guillaume Depardieu' (qv) and 'Julie Depardieu' (qv) are both actors.

Juliette Binoche

Juliette Binoche (Párizs, 1964. március 9. –) francia színésznő. Művészcsaládból származik: édesapja szobrász és színházi rendező, édesanyja irodalomtanár és színésznő volt. 15 évesen egy párizsi középiskola színészi tagozatára, majd a Nemzeti Színművészeti Iskolába járt. 1982-ben 18 évesen epizódszerepet kapott egy független filmben, a Liberty Belle-ben. Az elkövetkező öt évben, míg karrierjét próbálta építeni, eladóként egy párizsi áruházban és festménymodellként keresett némi pluszpénzt. Első nagy áttörést hozó szerepét 24 évesen, Philip Kaufman filmjében A lét elviselhetetlen könnyűségében kapta, mely Milan Kundera regényének filmes változata. Az elismertséget számára a lengyel rendező Krzysztof Kieslowski Három szín filmtrilógiája hozta meg számára, a Három szín: kékben nyújtott alakításáért César-díjat, Európai Film-díjat, és a Velencei Filmfesztiválon a legjobb női főszereplőnek járó díjat kapott. Pályája csúcsát 1996-ban Az angol beteg című film jelentette, ahol egy Hana nevű ápolónőt alakít a második világháború idején játszódó, Almásy László életét feldolgozó alkotásban. A film 12 Oscar-jelölésből 9 díjat söpört be, Juliette Binoche mint a legjobb női mellékszereplő kapott díjat. 2000-ben szintén Oscarra jelölték, Joanne Harris regényének filmváltozatában a Csokoládéban nyújtott alakításáért. Londonban színpadon is játszott 1999-től a Naked című darabban, majd innen került át a Broadway-re. Ő a francia filmtörténet legjobban fizetett színésznője.

Párizs

Párizs (franciául: Paris, latinul: Lutetia, vagy a későbbi neolatin Lutetia Parisiorum) Franciaország fővárosa. Az ország északi részén, a Szajna folyó partján terül el, az Île-de-France régió (vagy Région Parisienne) szívében. Párizs Európa egyik legnépesebb városa. Becsült népessége elővárosait nem számítva 2006 januárjában 2 167 944 fő volt, ám agglomerációival a Párizsi „unité urbaine” (városi terület) populációja 2005-ben több volt mint 9 millió fő, míg a Párizs „aire urbaine” (fővárosi terület) 12 millió lakost számlált. A két évezreden keresztül fontos szerepet játszó Párizs ma is a világ egyik vezető gazdasági és kulturális központja, befolyása a politikára, az oktatásra, a szórakoztatóiparra, a sajtóra, a divatra, a tudományra és a művészetekre a világ négy legjelentősebb városa közé emelte. A Région Parisienne Franciaország legfejlettebb területe, gazdaságának központja: 2006-ban 500,8 milliárd euróval a francia bruttó hazai termék egynegyedét adta. A világ 500 legjelentősebb vállalatából 38 székel Párizs számos üzleti negyedének egyikében. Jelentős nemzetközi szervezetek, mint az UNESCO, az OECD, az ESA és az ICC is párizsi központú. A világban Párizs a legnépszerűbb úticél a turisták körében, évi több mint 30 millió látogatóval. Az Economist Intelligence Unit 2011-es rangsora szerint a világ 16. legélhetőbb városa.[2]

Tudtad?

Marcus Luttrell, A túlélő című könyv írója a filmben rövid időre feltűnik mellékszereplőként. Ő az, aki kiönti a kávét, majd megkér valakit hogy takarítsa fel, később pedig a helikopteren, amit a csapat megmentésére küldtek.

Tudtad?

Az apáca az 1966-os azonos nevű filmet vette alapul történetéhez.

Tudtad?

A Szörny mentőakcióban ahol Scorch ráírja a nevét a padlóra, rajta kívül rengeteg kitalált karakter autogramja volt látható, pl. : ALF (1986), Bender, E.T., EVA, Godzilla (1954), Goku, Kal-El, Mulder, Tinkey Winkey, Venom, Wall-E és Zaphod Beeblebrox.

Tudtad?

A Transformers: A kihalás kora a harmadik rész gigantikus chicago-i csatája után 4 évvel játszódik.

Tudtad?

Az olasz Oscar-nak hívott David di Donatello-díjon 12 kategóriában – köztük a legjobb film – jelölték a Éljen a szabadság!-ot, amely egyszerre pezsdítő és rendkívül aktuális vígjáték 2014-ben.

Kommentek