Filmek a hangulatodra szabva

Valerian és az ezer bolygó városa

12+ karika
Valerian and the City of a Thousand Planets

Mesterszám

6.710 - 6.7
50 vélemény alapján

Szerintem

Valerian és Laureline az emberi területek kormányának különleges ügynökei, akiknek feladata a rend fenntartása szerte a galaxisban. Valerian kapcsolata partnerével több, mint szakmai, akit lépten nyomon nyílt romantikus ajánlatokkal üldöz. Viszont nőkkel kapcsolatos múltja és társa hagyományokhoz való kötődése miatt Laureline kénytelen őt elutasítani.

Parancsnokuk utasítására, Valerian és Laureline új küldetésre indulnak az Alpha nevű lélegzetelállító csillagközi városba, egy vég nélkül terjeszkedő metropoliszba, ami az univerzum több ezer fajának otthona. Alpha tizenhétmillió lakója az idők során megtanult együtt dolgozni, egyesítve tehetségüket, technológiáikat és erőforrásaikat a közösség javáért. Sajnos az Alphán nem mindenki osztozik ezekben a célokban; láthatatlan erők dolgoznak a háttérben, melyek óriási veszélybe sodorhatják fajunkat.

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Clive Owen

Clive Owen (Egyesült Királyság, Anglia, Coventry, 1964. október 3. –) Golden Globe- és BAFTA-nyertes angol színész. Hároméves volt, amikor a countryénekes apa otthagyta a családot. 13 évesen került kapcsolatba a színházzal. Érettségi után három évig a Royal Academy of Dramatic Arthoz kerül, ahol többek között Shakespeare-művekben is játszott. A film világában 1988-ban mutatkozott be a Vroom című romantikus drámában David Thewlis és Jim Broadbent társaságában. 1991-ben szintén drámai produkcióban szerepelt Alan Rickman társaként a Takard el a szememben (Close My Eyes). A következő években Owen főként tévéfilmekben szerepelt, de 1996-ban A gazdagság ára (The Rich Man's Wife) című amerikai thrillerben bukkant fel egy mellékszerepben. 1998-ban A krupié (Croupier) című kisköltségvetésű filmben már főszerepet kapott. 2000-ben Owen komikus oldalát is megmutatta a Kertészek rabruhában (Greenfingers) című vígjátékban Helen Mirren oldalán. 2002-ben Matt Damon ellenfeleként egy profi bérgyilkost alakított A Bourne-rejtélyben (The Bourne Identity). 2003-ban egy kőkemény brit bűnügyi filmben, Az űzött vadban (I'll Sleep When I'm Dead) ismét főszerepet játszott, majd Angelina Jolie oldalán tűnt fel a Határok nélkülben (Beyond Borders). 2004 jó év volt Owen számára, ráosztották az Artúr király (King Arthur) című amerikai szuperprodukcióban a főszerepet, majd Jude Law, Julia Roberts és Natalie Portman mellett játszhatott a Patrick Marber színművéből adaptált nagy sikerű Közelebben (Closer). Az alakítását a kritikusok is nagyra értékelték, mert mint legjobb férfi mellékszereplőt Golden Globe-al és BAFTA-val honorálták, továbbá Oscar-díjra is jelölték. 2005-ben a Sin City – A bűn városa hatalmas sikerének köszönhetően Owen tovább fokozta hírnevét, már Hollywoodban is jól csengő névnek számított. Ugyanabban az évben Vincent Cassel és Jennifer Aniston mellett játszott a Kisiklottak (Derailed) című thrillerben is. 2006-ban A belső emberben (Inside Man) fogott ki Denzel Washingtonon, majd következett Az ember gyermeke (Children of Men) című sötét hangvételű utópisztikus sci-fi, amelyben Julianne Moore és Michael Caine volt a partnere.

Luc Besson

Luc Besson (Párizs, 1959. március 18. –) francia filmrendező, forgatókönyvíró és producer. Tartalomjegyzék 1 Élete 1.1 Nagy kékség 1.2 A csúcson: Az ötödik elem 1.3 Orléans-i szűz Élete[szerkesztés] A rendező rögtön első játékfilmjével berobbant a köztudatba. 24 évesen mintegy húsz nemzetközi díjat vihetett haza Élethalálharc (Le dernier combat, 1983) című filmjéért. A fekete-fehérben forgatott baljós hangulatú némafilm a jövőben játszódik, a harmadik világháború után.[1] A sci-fi alacsony költségvetése ellenére ötletes megoldásokban bővelkedő, hatásos alkotás, mely az emberi társadalom lealacsonyodását fogalmazza meg. Besson már itt szerepelteti későbbi filmjeinek emblematikus alakját, Jean Renót. Hasonlóan Beineix-höz, Besson is rögtön az első filmje után kivívta a szakma és a közönség elismerését, s következő alkotását, a Metrót (Subway, 1985) már magas költségvetéssel, ismert sztárokkal forgathatta. Köztük volt Isabelle Adjani, Michel Galabru, Richard Bohringer, s az akkor még ismeretlen Christopher Lambert. Maga a történet egyfajta romantikus melodráma, mely végig egy metropolisz metróállomásain és alagútjaiban játszódik. Sokan túldíszítettnek, giccsesnek titulálták a filmet, nem véve észre a képek mögött megbúvó humort, fiatalos lendületet. „A mesterkélt neo-apacstörténet kalandjai mögött mesterkéletlenül szabad, pimaszul fiatalos humor süvít, s az idézőjelekbe mókásan cicomázott könnyes melodrámán szivárványosan nevethetünk” – írja róla Bikácsy Gergely. Nagy kékség[szerkesztés] Ezt követően Besson megrendezte egyik legismertebb s legtöbbet méltatott filmjét, A nagy kékséget (1988). A filmre még a Metróénál is nagyobb költségvetés állt Besson rendelkezésére, és bemutatásakor minden francia kasszarekordot megdöntött. Ehhez persze hozzájárult az is, hogy az alkotást minden lehetséges eszközzel reklámozták már jóval a bemutató előtt. Képregényt, fotóregényt, naplóregényt adtak ki belőle, ami már sejteti, hogy Bessonnak célja a nagy anyagi siker is. A film szabadmerülő búvárokról, szerelemről és mindenekelőtt a tenger, a „nagy kékség” iránti tiszteletről, szeretetről szól, s ismét csak egy nemzedék kultuszmozija lett. Annak a nemzedéknek, akinek a francia film már mást jelentett: a Betty Blue, A Pont-Neuf szerelmesei és A nagy kékség „arról a fiatal nemzedékről szól, amely nem találja helyét a világban, mert az is értetlenül áll fiatalos lendületével és másságával szemben”. S az említett három film közül Besson találta meg a hangot leginkább a fiatalokkal és vágyaikkal. Sokan úgy tartják, ő teremtette meg a modern francia kultuszfilmet. Azt, hogy Luc Besson számára a filmkészítés nem puszta „művészi megnyilatkozás”, hanem tudatos alkotói munka, melyben a gazdasági haszon sem másodlagos kérdés, már a kezdetekkor egyértelmű volt. Azt azonban nem lehetett előre látni, hogy a művész- vagy a kommersz filmeknél kötelezi-e el magát. Az 1991-ben készült Nikitával (Little Nikita, 1989) s a három évvel később készült Léon, a profival (Léon, 1994) egyre inkább úgy tűnt, hogy a kommerszebb filmkészítés felé veszi az irányt; s bár ezek az alkotások sem semmitmondóak, már jóval kevesebb a figyelemre méltó, filmművészileg értékes vonásuk. S már a Léon, a profiban angol nyelven forgat, Natalie Portmannel és Gary Oldmannel. Igaz, itt még Reno a főszereplő, s az ő színészi játékára épül a film. A csúcson: Az ötödik elem[szerkesztés] Aztán végképp bekövetkezik a nagy váltás: 1997-ben Besson leforgatja Az ötödik elem (The Fifth Element, 1997) című filmet, immár amerikai színészekkel, de francia produkcióban. A stáb tehát a régi, de a főszereplők már amerikaiak, ami egyfelől azt jelenti, hogy lényegesen könnyebben eljut a tengerentúlra, illetve elég valószínű, hogy Hollywoodnak nem „kell” újraforgatnia ahhoz, hogy az amerikai közönség is megnézze. Milla Jovovich 1997-ben még nem befutott sztár, de Bruce Willis tulajdonképpen az amerikai akcióhős megtestesítője, s a nézők szemszögéből Az ötödik elem éppen annyira Willis filmje, mint Bessoné. Az sem tagadható, hogy a közönség körében sikereit elsősorban speciális effektjeinek, elképesztő díszleteinek és jelmezeinek köszönheti, mely utóbbiakat a híres divattervező, Jean-Paul Gaultier alkotta. A történet váza jellegzetesen „Bruce Willis-es”: a világot meg kell védelmezni a gonosztól, a hős versenyt fut az idővel, társa egy szépséges lány, aki tulajdonképpen a hiányzó „ötödik elem” (a szeretet megtestesítője - a tűz, víz, föld, levegő mellett), melynek segítségével a világ (melyet itt most a jövőbeli New York képvisel) megmenekülhet. A hősnek segítői is akadnak, de a végső csatát neki, s az immár szerelmévé előlépett „űrlánynak”, Leeloo-nak kell megvívnia, melyben a gonosz Zorg (akit Gary Oldman kiválóan alakít, bár az őrült gonosz neki rutin szerepkör; sőt, már Bessonnál is játszott hasonló figurát) akadályozza őket. Végül természetesen minden megoldódik, s a világ, immár ki tudja hányadszor, ismét megmenekül. A film akkoriban óriási (megközelítőleg 90 millió dolláros) költségvetéssel készült, s csak az amerikai bemutatásból 63,8 millió dolláros haszonra tettek szert a gyártók. Tehát messze meghozta az árát, s az utóbbi idők egyik legsikeresebb európai filmje lett. Ritka, hogy egy európai filmet az Egyesült Államokban is ilyen sikerrel vetítsenek, s hogy mind az európai, mind az amerikai közönség a szívébe zárja. Ennek az lehet az oka, hogy Besson felhasználja a hollywoodi akciófilmek legtipikusabb elemeit a történetben, s a cselekmény váza szinte teljesen hagyományos, viszont mellőzi a hollywoodi filmekre jellemző, hosszabbra nyúló érzelmes közjátékot, a ritmus ezáltal végig feszes, „odaszegezi a nézőt a székhez”. S Besson ezt a történetet spékeli meg az elképesztő díszletekkel, jelmezekkel, az egzotikus képi világgal, a szinte állandóan lüktető zenével, s nem kevés iróniával, mely parodisztikus hangvételt kölcsönöz a filmnek. Willis két okból is jó választás a főszerepre. Egyfelől a már említett akcióhős hagyományok miatt, másfelől pedig azért, mert Willis nem sokkal Az ötödik elem előtt lopta be magát a „művészlelkű” közönség szívébe az 1994-ben készült nagy sikerű Ponyvaregénybeli szerepével. Így Bessonnak már cseppet sem volt veszélyes rábízni a főszerepet egy francia filmben. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban a film korántsem lehetett volna ennyire nagyszabású, ha a gyártási költségekbe nem száll be a Columbia TriStar stúdió is. Könnyen lehet, hogy ők a színészválasztásba is beleszóltak, ám Az ötödik elem még mindig francia film. Orléans-i szűz[szerkesztés] A film sikere megnyitotta Besson útját Hollywood felé, s következő filmje, a Jeanne d’Arc – Az orléans-i szűz (The Messenger: The Story of Joan of Arc, 1999) gyártási költségeiben már nagyobb részt vállalt a Columbia Pictures, mint a Gaumont, s a film már „francia-amerikai” megjelöléssel került a mozikba. Egyes híresztelések szerint eredetileg Kathryn Bigelow akarta megrendezni a filmet, melynek előkészületeiben Besson is segített, ám a főszereplő személyét illetően nem tudtak dűlőre jutni – miután Bessonnak csak egyetlen ajánlata volt: Milla Jovovich – és Besson végül, pár évvel később előállt saját Jeanne d’Arc-jával, Bigelow pedig beperelte ötletlopásért. Mindenesetre Luc Besson 1999-ben jelentkezett legújabb filmjével, mely az orléans-i szűz életét dolgozza föl. A történet kulcselemét, a vallást, Besson sokkal kevésbé tartja fontosnak, mint a harcokat, a jelenetekben sem a ridegség a leghangsúlyosabb elem. Ez rendben is volna, hiszen minden rendező elkészítheti a saját verzióját egy történelmi témánál; jelen esetben Besson a harcos szüzet akarta ábrázolni, és nem az önmagával viaskodó Johannát. A Jeanne d'Arc akciójelenetekben bővelkedő, gyors ritmusú film, mely még a történet feldolgozásában is kísértetiesen hasonlít a hollywoodi filmekre, azaz sokkal nagyobb hangsúly van a képi világon, a csatajeleneteken, a korhű jelmezeken, mint a belső mondanivalón. Bár félig európai filmhez mérten 14 millió dolláros amerikai bevétele magasnak számít, mégis messze alatta marad Az ötödik elem óriási bevételének.

Luc Besson

'Luc Besson' (qv) spent the first years of his life following his parents, scuba diving instructors, around the world. His early life was entirely aquatic. He already showed amazing creativity as a youth, writing early drafts of _Le grand bleu (1988)_ (qv) and _The Fifth Element (1997)_ (qv), as an adolescent bored in school. He planned on becoming a marine biologist specializing in dolphins until a diving accident at age 17 which rendered him unable to dive any longer. He moved back to Paris, where he was born, and only at age 18 did he first have an urban life or television. He realized that film was a medium which he could combine all his interests in various arts together, so he began taking odd jobs on various films. He moved to America for three years, then returned to France and formed Les Films de Loups - his own production company, which later changed its name to Les Films de Dauphins. He is now able to dive again.

Rihanna

Robyn Rihanna Fenty, vagy egyszerűen csak Rihanna, (Saint Michael, Barbados, 1988. február 20. –) nyolcszoros Grammy-díjas barbadosi énekesnő, előadó, dalszövegíró, executive producer, modell, divattervező, színésznő, üzletasszony, filantróp, Barbados tiszteletbeli kulturális nagykövete és hivatalos turisztikai arca. Napjaink egyik legnépszerűbb, legsikeresebb és legnagyobb hatású zenei előadója. Az Amerikai Piackutató Intézet, az NPD egy 2016-os felmérése szerint a világ legpiacképesebb és legnagyobb reklámértékkel bíró sztárja. Eddigi karrierje során 8 albumot adott ki és számtalan világszerte ismert és közkedvelt sláger fűződik a nevéhez. Mindezek mellett, az állandóan változó rendkívül eklektikus imidzséről, illetve stílusáról ismert. Munkásságával alapvetően reformálta meg a kortárs, egyetemes könnyűzenét. Leginkább diktálja, mintsem követi a trendeket. Zenéjére leginkább Beyoncé, Mariah Carey, Whitney Houston, Alicia Keys, és a Karib-térség (elsősorban Bob Marley életműve, valamint a Kis-Antillák szigetvilágának) zenéje van hatással. Korunk egyik vezető globális ikonja, mind a zenében, mind pedig a divatban. Eddig összesen 14 dallal (SOS, Umbrella, Take A Bow, Disturbia, Live Your Life, Rude Boy, Love The Way You Lie, Only Girl (In the World), What’s My Name?, S&M, We Found Love , Diamonds , The Monster, Work ) tudta vezetni az amerikai Billboard Hot 100 slágerlistát, amellyel a 3. helyen áll az örök ranglistán. Egyedül Mariah Carey és a Beatles előzi meg e tekintetben. Ő a legfiatalabb előadó a zenetörténelemben, akinek sikerült elérnie ezt a számot. Fiatal kora ellenére, a karrierje kezdete óta, eddig több, mint 200 millió hanglemezt adott már el, ezzel minden idők egyik legjobb lemez és dal eladási mutatóival rendelkező zenei előadója. Elismerései között több Guinness-rekord és életműdíj is szerepel. A Billboard többször is az év női előadójának választotta már, míg a Forbes és a Time magazin minden évben beválasztja a legbefolyásosabb és a legnagyobb jövedelmet, illetve bevételt elért sztárok közé. Mindezek mellett is korunk egyik legdíjazottabb zenei előadója, 200-nál is több elismeréssel.

Tudtad?

Bár a Lucy ázsiai jeleneteit Taiwanon forgatták, Mr. Jang és csatlósai koreai nyelven beszélnek.

Tudtad?

Eredetileg Nicole Kidman kapta volna Mrs. H szerepét A nimfomániás című filmben, de különböző konfliktusok miatt kikerült a produkcióból.

Tudtad?

A Herkules című filmet az alkotók bevallottan nem a kritikusok és műértők közönségének készítették.

Tudtad?

A Pinokkió 2012.-ben készült feldolgozásában a több mint egy évszázados mese visszatért a lehető legközelebb ahhoz, ahonnan kiindult.

Tudtad?

Ellar Coltrane, a Sráckor főszereplője 7 éves volt a forgatás kezdetekor, mire befejezték a filmet, már a 18. életévét is betöltötte.

Kommentek