Filmek a hangulatodra szabva

Vándorszínészek

12+ karika
Vándorszínészek

Mesterszám

4.010 - 4.0
5 vélemény alapján

Szerintem

Egy maroknyi vándorszínész játéka dühös verekedést robbant ki. A kavarodásban egy ifjú katona beszáll a bunyóba. Miután a fiú bujdosni kényszerül, a társulat befogadja és együtt zötyögnek faluról falura Pest felé. Azt hiszi megmenekült, pedig ha sejtené, hogy lesz itt még akasztás, csábítás, párbaj meg szerelem és nem csak a színpadon... Talán akkor is minden áron velük tartana.

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Rudolf Péter

Rudolf Péter (Budapest, 1959. október 15.) Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész, szinkronszínész, kiváló művész. Rudolf Ottó és Galamb Éva drámapedagógus fiaként született Budapesten.[1] Gyermekkorát Őrszentmiklóson, Vácdukán és Vácott töltötte. Tizennégy éves korában került újra Budapestre. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1983-ban. Horvai István osztályába járt.[2] Főiskolásként forgatta a Cha-cha-cha és a Szerencsés Dániel című filmeket. 1983-tól 1998-ig a Vígszínház társulatának volt a tagja, azóta szabadúszó. 2015-től a Centrál Színház tagja. 1992–93-ban a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. Felesége Nagy-Kálózy Eszter színésznő, gyerekeik Flóra (1987, Nagy-Kálózy előző házasságából), Olivér (1991) és Szonja (1994).[3] Első filmes rendezése az Üvegtigris első része volt, amelyet Kapitány Ivánnal közösen rendezett. A második részt rendezőként egyedül jegyzi. Első színházi rendezése a Dühöngő ifjúság, hosszú évekig ment a Pesti Színházban, Eszenyi Enikő és Kaszás Attila főszereplésével. 2007 és 2011 között a Beugró című szórakoztató televíziós műsor egyik főszereplője volt.

Színházművészet

A színházművészet az előadó-művészetek azon ága, amelynek keretében közönség előtt színjáték útján, beszéddel, mozdulatokkal, hanghatásokkal és látványelemekkel történeteket mutatnak be, gyakran más művészetek – zene- és táncművészet, illetve a vizuális művészetek – eszközeit is felhasználva. A színház lényegesen több, mint ami a színpadon látható. Magában foglal egy egész világot a színfalak mögött, a jelmezek és a díszletek készítőitől a kellékeseken át a technikusokig. A színház világának legismertebb szereplői a drámaírók és a színművészek, de a színház valójában magas szintű csapatmunka. A darabokat általában egy társulat adja elő, amelynek rendszerint tagjai a színigazgatók, a rendezők, a díszlettervezők, a jelmeztervezők, a maszkmesterek, a koreográfusok, a díszítők, a világosítók, a hangosítók, az öltöztetők és a dramaturgok is. Szervezeti forma[szerkesztés] A színház fogalma az előadó-művészeti törvény[1] 2011-ben módosított megfogalmazása alapján: „prózai, zenés, táncos színpadi művek előadásával foglalkozó előadó-művészeti szervezet, ide értve a bábszínházat, befogadó színházat, produkciós színházat, független színházat, szabadtéri színházat, nemzetiségi színházat”. Játszóhely alatt „színházi előadás nyilvános bemutatására technikailag alkalmas, a vonatkozó jogszabály feltételeinek megfelelő épület, épületrész vagy szabadtéri színpad” értendő, míg a társulat „művészek olyan csoportja, akik munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján egy vagy több évadon keresztül folyamatosan kapcsolódnak egy előadó-művészeti szervezethez”. A kőszínház olyan színház, ami az előadások bemutatására alkalmas állandó épülettel, játszóhellyel rendelkezik és állami vagy önkormányzati fenntartású.[2] Bábszínház: „előadó-művészeti tevékenységét jellemző módon bábművészek közreműködésével, a bábművészeti eszközök és megoldások felhasználásával végző, állandó játszóhellyel rendelkező színház”.[1] Befogadó színház: „előadások bemutatására alkalmas játszóhellyel rendelkező, társulat nélküli színház, ideértve az olyan cirkuszművészeti szervezetet is, amely az előadást állandó játszóhelyen, saját tulajdonú vagy rendelkezésű kőépületben valósítja meg”.[1] Produkciós színház: „állandó játszóhellyel nem rendelkező, társulattal saját előadásait játszó színház”.[1] Független színház: „állami vagy önkormányzati fenntartó nélkül működő színház, balett- vagy táncegyüttes”.[1] Szabadtéri színház: „állandó – jellemzően természeti vagy építészeti örökséghez kötődő – játszóhellyel rendelkező, a nyári évadban (jellemzően május 1-jétől szeptember 30-ig) játszó színház”.[1] Nemzetiségi színház: „az országos nemzetiségi önkormányzat nyilatkozatával elismert, nemzetiségi nyelven játszó színház vagy magyar nyelven játszó színház, melynek az adott nemzetiséghez kötődő alkotóközösségei által létrehozott előadásai alapvetően e nemzetiségi közösség anyanyelvű művelődési igényeinek kielégítését szolgálják és kötődnek a nemzetiségi közösség szocio-kulturális hátteréhez, hagyományaihoz”.[1] Vannak olyan többtagozatos színházak is melyek próza, opera/operett és/vagy balett, táncjátékokat repertoáron tartó, állandó társulattal rendelkező színházi együttesek. Ilyen például a Csokonai Nemzeti Színház.Gyermek- és ifjúsági színháznak csak az nevezhető, amely az „egy évadon belüli bemutatóinak legalább 80%-át kitevő mértékig a 0-18 éves korosztályok életkori értelmi-érzelmi sajátosságainak megfelelő és e korosztályok színházi igényeinek kielégítését célzó előadó-művészeti tevékenységet” végez.[1] Bővebben: színtársulat Színházi struktúra[szerkesztés] A magyar színházi struktúra az állandó társulatokon alapuló repertoárjátszásra[2] épül, ezt tükrözi az is, hogy a 2011-ben létrehozott[3] Színházművészeti Bizottság[m 1] a nemzeti és a kiemelt szervezetek köreinek meghatározásánál ezt érvényesítette fő szempontként, és amely – a törvénnyel egyetemben – együtt kezeli a színház-, tánc- és zeneművészeti szervezeteket.[4][5][6][7] A színházak költségvetési intézményként, vagy nonprofit társasági formában működnek. Saját bevételük általában nem fedezi költségeiket, finanszírozásuk központi költségvetési támogatásból, fenntartói saját forrásból, valamint pályázatokból valósul meg. A mecenatúra, szponzori bevétel 2000–2009. között csökkenő tendenciát mutatott. Az Előadó-művészeti Iroda[m 2] által 2010-ben nyilvántartott színházak közül 6 volt állami, 38 önkormányzati kőszínház, 12 bábszínház, 112 független, 8 szabadtéri és 4 nemzetiségi.[2] Németország területén az 1990-es évek végén 886 színház működött. Ezeket szinte kizárólag a helyi önkormányzat, a város (melyekhez 150 városi színház, vagyis „Stadttheater”, továbbá az úgynevezett „alternatív”, azaz befogadó színházak tartoznak) vagy a tartomány (minden tartománynak van legalább egy állami színháza, vagyis „Staatstheater”-e) tart fenn és finanszíroz, saját bevételeik további legfeljebb 15%-ot érnek el. Ezekhez önálló épület és állandó, több évre szóló szerződéssel rendelkező társulat tartozik. Az állandó társulattal rendelkező színházak (Ensembletheater) mellett működnek az egy-egy sztárra és együttesére felépített turnészínházak (Tourneetheater), a stabil társulattal rendelkező utazó színházak (Landestheater), melyek a vidéki közönség számára teszi elérhetővé a színházi előadásokat. Németországban a mecénási támogatás elhanyagolható.[8] Nagy-Britanniában az 1946-ban létrejött az Arts Council of Great Britain eleinte még egy magántőkéből finanszírozott intézmény volt, hamarosan a művészeti köztámogatások újraelosztásának eszközévé vált, majd 1994-ben négy, teljesen önálló nemzeti (angol, skót, walesi és északír) tanácsra oszlott, amik a nemzeti kormányoktól függetlenül rendelkeznek és felelősek az előadóművészetek, a vizuális művészetek, az összetett művészetek és a kézművesség vezetéséért. A tanácsadás és működés finanszírozását mára elsődlegesen a nemzeti lottó, másodlagosan a kulturális minisztérium támogatásaiból oldja meg. A 2000-es évek elején közel 930 színtársulat működött az országban, melyek közül 74 kapott rendszeres támogatást a szakmai tanácsoktól, míg színház-, tánc- vagy operaelőadások számára fenntartott színházépület mintegy 300 volt. Ezen keretekben „nagy szervezetek”-ként a két nemzeti színház a legerősebben támogatott: a Royal National Theatre és a Royal Shakespeare Company, mely utóbbi londoni játszóhelye mellett turnékra jár. A rendszerben a kisebb, független társulatok (The Fringe), melyek megújuló, kísérletező kezdeményezéseikről ismertek mégis háttérbe szorulnak. Végül a West End „kereskedelmi” szervezet körülbelül negyven színháza van jelen, melyek kereskedelmi és turisztikai szerepükből adódó magas jegyáraikkal és a magán mecenatúrából finanszírozzák elsődlegesen magukat.[8] Színház technikai szempontokból[szerkesztés] Díszletépítés A színházat mint épületet két részre oszthatjuk: díszítettebb közönség forgalmi részre és az üzemi területre, ahol a színházi háttérmunka zajlik. A közönség forgalmi részen a nézők számára a megfelelő színházi, műélvezeti hangulat elérése a cél. Itt különféle díszítő elemek, ruhatárak, büfék találhatóak. Az üzemi, kiszolgáló területen különböző tárak találhatóak - pl.: jelmeztár, kelléktár, szabótár, fodrásztár, fénytár. Bővebben: Színház (épület) Színpad szerkezet[szerkesztés] A színpadi tér lehet: nyitott, zárt, szűk, tágas, mély, nézőt körülölelő, egészen üres, ferde színpaddal ellátott, szinteltolásos, vagy sokemeletes, de még számtalan megoldás mutatkozik meg a színházaknál. A kialakításánál elsődleges szempont az előadás lebonyolíthatósága, de a színmű gördülékeny, megakadásmentes előadásának is tere kell, hogy legyen.[9] A nézőteret és a színpadot legtöbbször vasfüggöny és függöny választja el, az ún. proszcénium nyílásnál. A függönyök előtt még általában található előszínpad és a zenekari árok, mely gyakran előszínpaddá alakítható. A színpadot a fő játéktéren kívül kiegészíthetik oldalszínpadok és hátsó, kis színpad. A színpad felett található a zsinórpadlás, alatta pedig a gépészeti szint, forgószínpad meghajtásával. Függöny típusok Kortina: függőlegesen mozgatható, osztatlan függöny, középen átjárást lehetővé tevő réssel Német függöny: függőlegesen mozgatható, díszesebb, osztatlan függöny, rés nélkül Görög függöny: két részből áll, széthúzható oldal irányokba Olasz függöny: átlósan felfele húzzák, nagy takarást hagy Wagner függöny: legelterjedtebb, zsinóros felfüggesztéssel állíthatóan húzható el ^ a b c d e f g h net.jogtar.hu 2008. évi XCIX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól (hozzáférés: 2014. augusztus 6.) ^ a b c Jelentés a színházak állami támogatásának és gazdálkodásának ellenőrzéséről pp. 7. Állami Számvevőszék, 2010.. december. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. ↑ Előadó-művészeti Iroda: Előadó-művészeti bizottságok - 2014. július 10. ↑ 5/2012. (VI. 15.) EMMI rendelet a minősített előadó-művészeti szervezetek körének meghatározásáról (hozzáférés: 2014. augusztus 6.) ↑ A minősített előadó-művészeti szervezetek körének meghatározása (hozzáférés: 2014. augusztus 6.) ↑ Szabó István: A színházi struktúra helyzete, a jövőre vonatkozó elképzelések, maszk.hu - 2005 ↑ Zsigmond NóraZsiray, Rummer Zoltán: Körkép: előadó-művészet újratöltve, Magyar Hírlap Online - 2012. július 2. ^ a b Robert Lacombe: Az előadóművészetek támogatási politikái Európában alapján Európai modellek (magyarul), szinigazdasag.hu - 2004. október ↑ É. Kiss Piroska: A színpadi tér - 2006

Tudtad?

Michael Fassbender egy pár percre sokkos állapotba került az erőszak-jelenet felvétele után a 12 év rabszolgaság forgatása közben.

Tudtad?

Az élet ízei című kulináris vígjáték Steven Spielberg és Oprah Winfrey produceri irányítása alatt készült.

Tudtad?

A Bérgavallér azon ritka filmek közé tartozik, amelyekben szerepel Woody Allen, de nem ő volt a rendező.

Tudtad?

Julia Roberts egy interjún könnyekben tört ki, amikor arról beszélt, hogy az Augusztus Oklahomában c. filmben Meryl Streep mellett szerepel, aki ugyanis a kedvenc színésznője.

Tudtad?

Clive Dawson, a Mars - Az utolsó napok című film forgatókönyvírója próbált hű maradni Sydney J. Bounds eredeti történetéhez. Habár abban a legénység 6 férfiból állt, az adaptációban Dawson filmjében két karakter nő.

Kommentek