Filmek a hangulatodra szabva

Vándorszínészek

12+ karika
Vándorszínészek

Mesterszám

4.010 - 4.0
5 vélemény alapján

Szerintem

Egy maroknyi vándorszínész játéka dühös verekedést robbant ki. A kavarodásban egy ifjú katona beszáll a bunyóba. Miután a fiú bujdosni kényszerül, a társulat befogadja és együtt zötyögnek faluról falura Pest felé. Azt hiszi megmenekült, pedig ha sejtené, hogy lesz itt még akasztás, csábítás, párbaj meg szerelem és nem csak a színpadon... Talán akkor is minden áron velük tartana.

Nincs vetítési időpont.

Extra tartalmak

Rudolf Péter

Rudolf Péter (Budapest, 1959. október 15.) Kossuth-díjas és Jászai Mari-díjas magyar színész, szinkronszínész, kiváló művész. Rudolf Ottó és Galamb Éva drámapedagógus fiaként született Budapesten.[1] Gyermekkorát Őrszentmiklóson, Vácdukán és Vácott töltötte. Tizennégy éves korában került újra Budapestre. A Móricz Zsigmond Gimnáziumban érettségizett. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán végzett 1983-ban. Horvai István osztályába járt.[2] Főiskolásként forgatta a Cha-cha-cha és a Szerencsés Dániel című filmeket. 1983-tól 1998-ig a Vígszínház társulatának volt a tagja, azóta szabadúszó. 2015-től a Centrál Színház tagja. 1992–93-ban a Magyar Színészkamara ügyvivője volt. Felesége Nagy-Kálózy Eszter színésznő, gyerekeik Flóra (1987, Nagy-Kálózy előző házasságából), Olivér (1991) és Szonja (1994).[3] Első filmes rendezése az Üvegtigris első része volt, amelyet Kapitány Ivánnal közösen rendezett. A második részt rendezőként egyedül jegyzi. Első színházi rendezése a Dühöngő ifjúság, hosszú évekig ment a Pesti Színházban, Eszenyi Enikő és Kaszás Attila főszereplésével. 2007 és 2011 között a Beugró című szórakoztató televíziós műsor egyik főszereplője volt.

Színházművészet

A színházművészet az előadó-művészetek azon ága, amelynek keretében közönség előtt színjáték útján, beszéddel, mozdulatokkal, hanghatásokkal és látványelemekkel történeteket mutatnak be, gyakran más művészetek – zene- és táncművészet, illetve a vizuális művészetek – eszközeit is felhasználva. A színház lényegesen több, mint ami a színpadon látható. Magában foglal egy egész világot a színfalak mögött, a jelmezek és a díszletek készítőitől a kellékeseken át a technikusokig. A színház világának legismertebb szereplői a drámaírók és a színművészek, de a színház valójában magas szintű csapatmunka. A darabokat általában egy társulat adja elő, amelynek rendszerint tagjai a színigazgatók, a rendezők, a díszlettervezők, a jelmeztervezők, a maszkmesterek, a koreográfusok, a díszítők, a világosítók, a hangosítók, az öltöztetők és a dramaturgok is. Szervezeti forma[szerkesztés] A színház fogalma az előadó-művészeti törvény[1] 2011-ben módosított megfogalmazása alapján: „prózai, zenés, táncos színpadi művek előadásával foglalkozó előadó-művészeti szervezet, ide értve a bábszínházat, befogadó színházat, produkciós színházat, független színházat, szabadtéri színházat, nemzetiségi színházat”. Játszóhely alatt „színházi előadás nyilvános bemutatására technikailag alkalmas, a vonatkozó jogszabály feltételeinek megfelelő épület, épületrész vagy szabadtéri színpad” értendő, míg a társulat „művészek olyan csoportja, akik munkaviszony, közalkalmazotti jogviszony, vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony alapján egy vagy több évadon keresztül folyamatosan kapcsolódnak egy előadó-művészeti szervezethez”. A kőszínház olyan színház, ami az előadások bemutatására alkalmas állandó épülettel, játszóhellyel rendelkezik és állami vagy önkormányzati fenntartású.[2] Bábszínház: „előadó-művészeti tevékenységét jellemző módon bábművészek közreműködésével, a bábművészeti eszközök és megoldások felhasználásával végző, állandó játszóhellyel rendelkező színház”.[1] Befogadó színház: „előadások bemutatására alkalmas játszóhellyel rendelkező, társulat nélküli színház, ideértve az olyan cirkuszművészeti szervezetet is, amely az előadást állandó játszóhelyen, saját tulajdonú vagy rendelkezésű kőépületben valósítja meg”.[1] Produkciós színház: „állandó játszóhellyel nem rendelkező, társulattal saját előadásait játszó színház”.[1] Független színház: „állami vagy önkormányzati fenntartó nélkül működő színház, balett- vagy táncegyüttes”.[1] Szabadtéri színház: „állandó – jellemzően természeti vagy építészeti örökséghez kötődő – játszóhellyel rendelkező, a nyári évadban (jellemzően május 1-jétől szeptember 30-ig) játszó színház”.[1] Nemzetiségi színház: „az országos nemzetiségi önkormányzat nyilatkozatával elismert, nemzetiségi nyelven játszó színház vagy magyar nyelven játszó színház, melynek az adott nemzetiséghez kötődő alkotóközösségei által létrehozott előadásai alapvetően e nemzetiségi közösség anyanyelvű művelődési igényeinek kielégítését szolgálják és kötődnek a nemzetiségi közösség szocio-kulturális hátteréhez, hagyományaihoz”.[1] Vannak olyan többtagozatos színházak is melyek próza, opera/operett és/vagy balett, táncjátékokat repertoáron tartó, állandó társulattal rendelkező színházi együttesek. Ilyen például a Csokonai Nemzeti Színház.Gyermek- és ifjúsági színháznak csak az nevezhető, amely az „egy évadon belüli bemutatóinak legalább 80%-át kitevő mértékig a 0-18 éves korosztályok életkori értelmi-érzelmi sajátosságainak megfelelő és e korosztályok színházi igényeinek kielégítését célzó előadó-művészeti tevékenységet” végez.[1] Bővebben: színtársulat Színházi struktúra[szerkesztés] A magyar színházi struktúra az állandó társulatokon alapuló repertoárjátszásra[2] épül, ezt tükrözi az is, hogy a 2011-ben létrehozott[3] Színházművészeti Bizottság[m 1] a nemzeti és a kiemelt szervezetek köreinek meghatározásánál ezt érvényesítette fő szempontként, és amely – a törvénnyel egyetemben – együtt kezeli a színház-, tánc- és zeneművészeti szervezeteket.[4][5][6][7] A színházak költségvetési intézményként, vagy nonprofit társasági formában működnek. Saját bevételük általában nem fedezi költségeiket, finanszírozásuk központi költségvetési támogatásból, fenntartói saját forrásból, valamint pályázatokból valósul meg. A mecenatúra, szponzori bevétel 2000–2009. között csökkenő tendenciát mutatott. Az Előadó-művészeti Iroda[m 2] által 2010-ben nyilvántartott színházak közül 6 volt állami, 38 önkormányzati kőszínház, 12 bábszínház, 112 független, 8 szabadtéri és 4 nemzetiségi.[2] Németország területén az 1990-es évek végén 886 színház működött. Ezeket szinte kizárólag a helyi önkormányzat, a város (melyekhez 150 városi színház, vagyis „Stadttheater”, továbbá az úgynevezett „alternatív”, azaz befogadó színházak tartoznak) vagy a tartomány (minden tartománynak van legalább egy állami színháza, vagyis „Staatstheater”-e) tart fenn és finanszíroz, saját bevételeik további legfeljebb 15%-ot érnek el. Ezekhez önálló épület és állandó, több évre szóló szerződéssel rendelkező társulat tartozik. Az állandó társulattal rendelkező színházak (Ensembletheater) mellett működnek az egy-egy sztárra és együttesére felépített turnészínházak (Tourneetheater), a stabil társulattal rendelkező utazó színházak (Landestheater), melyek a vidéki közönség számára teszi elérhetővé a színházi előadásokat. Németországban a mecénási támogatás elhanyagolható.[8] Nagy-Britanniában az 1946-ban létrejött az Arts Council of Great Britain eleinte még egy magántőkéből finanszírozott intézmény volt, hamarosan a művészeti köztámogatások újraelosztásának eszközévé vált, majd 1994-ben négy, teljesen önálló nemzeti (angol, skót, walesi és északír) tanácsra oszlott, amik a nemzeti kormányoktól függetlenül rendelkeznek és felelősek az előadóművészetek, a vizuális művészetek, az összetett művészetek és a kézművesség vezetéséért. A tanácsadás és működés finanszírozását mára elsődlegesen a nemzeti lottó, másodlagosan a kulturális minisztérium támogatásaiból oldja meg. A 2000-es évek elején közel 930 színtársulat működött az országban, melyek közül 74 kapott rendszeres támogatást a szakmai tanácsoktól, míg színház-, tánc- vagy operaelőadások számára fenntartott színházépület mintegy 300 volt. Ezen keretekben „nagy szervezetek”-ként a két nemzeti színház a legerősebben támogatott: a Royal National Theatre és a Royal Shakespeare Company, mely utóbbi londoni játszóhelye mellett turnékra jár. A rendszerben a kisebb, független társulatok (The Fringe), melyek megújuló, kísérletező kezdeményezéseikről ismertek mégis háttérbe szorulnak. Végül a West End „kereskedelmi” szervezet körülbelül negyven színháza van jelen, melyek kereskedelmi és turisztikai szerepükből adódó magas jegyáraikkal és a magán mecenatúrából finanszírozzák elsődlegesen magukat.[8] Színház technikai szempontokból[szerkesztés] Díszletépítés A színházat mint épületet két részre oszthatjuk: díszítettebb közönség forgalmi részre és az üzemi területre, ahol a színházi háttérmunka zajlik. A közönség forgalmi részen a nézők számára a megfelelő színházi, műélvezeti hangulat elérése a cél. Itt különféle díszítő elemek, ruhatárak, büfék találhatóak. Az üzemi, kiszolgáló területen különböző tárak találhatóak - pl.: jelmeztár, kelléktár, szabótár, fodrásztár, fénytár. Bővebben: Színház (épület) Színpad szerkezet[szerkesztés] A színpadi tér lehet: nyitott, zárt, szűk, tágas, mély, nézőt körülölelő, egészen üres, ferde színpaddal ellátott, szinteltolásos, vagy sokemeletes, de még számtalan megoldás mutatkozik meg a színházaknál. A kialakításánál elsődleges szempont az előadás lebonyolíthatósága, de a színmű gördülékeny, megakadásmentes előadásának is tere kell, hogy legyen.[9] A nézőteret és a színpadot legtöbbször vasfüggöny és függöny választja el, az ún. proszcénium nyílásnál. A függönyök előtt még általában található előszínpad és a zenekari árok, mely gyakran előszínpaddá alakítható. A színpadot a fő játéktéren kívül kiegészíthetik oldalszínpadok és hátsó, kis színpad. A színpad felett található a zsinórpadlás, alatta pedig a gépészeti szint, forgószínpad meghajtásával. Függöny típusok Kortina: függőlegesen mozgatható, osztatlan függöny, középen átjárást lehetővé tevő réssel Német függöny: függőlegesen mozgatható, díszesebb, osztatlan függöny, rés nélkül Görög függöny: két részből áll, széthúzható oldal irányokba Olasz függöny: átlósan felfele húzzák, nagy takarást hagy Wagner függöny: legelterjedtebb, zsinóros felfüggesztéssel állíthatóan húzható el ↑ a b c d e f g h net.jogtar.hu 2008. évi XCIX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól (hozzáférés: 2014. augusztus 6.) ↑ a b c Jelentés a színházak állami támogatásának és gazdálkodásának ellenőrzéséről pp. 7. Állami Számvevőszék, 2010.. december. [2015. szeptember 27-i dátummal az eredetiből archiválva]. ↑ Előadó-művészeti Iroda: Előadó-művészeti bizottságok Archiválva 2014. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben - 2014. július 10. ↑ 5/2012. (VI. 15.) EMMI rendelet a minősített előadó-művészeti szervezetek körének meghatározásáról (hozzáférés: 2014. augusztus 6.) ↑ A minősített előadó-művészeti szervezetek körének meghatározása Archiválva 2014. augusztus 10-i dátummal a Wayback Machine-ben (hozzáférés: 2014. augusztus 6.) ↑ Szabó István: A színházi struktúra helyzete, a jövőre vonatkozó elképzelések, maszk.hu - 2005 ↑ Zsigmond NóraZsiray, Rummer Zoltán: Körkép: előadó-művészet újratöltve Archiválva 2014. augusztus 8-i dátummal a Wayback Machine-ben, Magyar Hírlap Online - 2012. július 2. ↑ a b Robert Lacombe: Az előadóművészetek támogatási politikái Európában alapján Európai modellek (magyarul), szinigazdasag.hu - 2004. október ↑ É. Kiss Piroska: A színpadi tér - 2006

Tudtad?

Dahan tökéletesen választotta ki a Grace: Monaco csillaga szereplőgárdáját: az elegáns, és finom Grace-t Nicole Kidman, a mindig határozott és eltökélt III. Rainert pedig Tim Roth kelti életre, Maria Callas szerepében pedig Paz Vega tündököl.

Tudtad?

Az élet ízei című kulináris vígjáték Steven Spielberg és Oprah Winfrey produceri irányítása alatt készült.

Tudtad?

Darren Aronofsky, A Noé rendezője azt mondta, a filmben nincsenek igazi, élő állatok, amiket látunk, azok CGI technikával készült filmtrükkök.

Tudtad?

Darren Aronofsky rendező gyermekkora óta rajong Noé karakteréért és történetéért.

Tudtad?

A Jack Ryan: Árnyékügynök a 2013. október elsején elhunyt Tom Clancy író és producer utolsó alkotása.

Kommentek