Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • A dizájn varázsa 1. - Dzsungel kávézó - étterem

A dizájn varázsa 1. - Dzsungel kávézó - étterem

2009. 02. 09.

Újra olyan éttermeket látogattunk meg, melyek berendezésükkel határozott koncepciót képviselnek: ezúttal dzsungel-, illetve kalózimitáció dobja fel vagy borzolja a kedélyeket. Mint kiderül, határozott stílusjegyeket úgy is fel lehet vonultatni, hogy mindez nem telepszik rá a vendégre - bár ez nem mindenhol sikerül.

Annak ellenére, hogy már ifjúkorunkban sem gerjedtünk a sokak által nagy becsben tartott dzsungel könyve-sztorira, kíváncsian vetettük be magunkat a Budapest egyetlen õserdejeként aposztrofált étterembe, amely a jól ismert Crazy Café ikerintézménye. A vendégeknek igazi expedíciót ígérõ Dzsungelrõl már az elsõ pillanatban kiderült, hogy mennyire erõltetett az egész koncepció. A természet(esség)nek minden elemét nélkülözi a hely: valósággal ránk szakad a sok mûnövény a fakígyóval, a szõrmajmokkal és a selyemvirágokkal - nem is soroljuk tovább. A nagy döbbenet viszont akkor jött el, amikor - szabálytalan ritmusban - viharimitációt, állathangokat csempésztek nekünk a légkörbe, és mindez akkor alakult teljes káosszá, amikor a félelmes üvöltésekkel párhuzamosan már könnyûzenét is hallgathattunk. A termetes, vicceskedõ étlapot szemlélve fennakadunk azon, hogy miként kínálhat "reggel fogott rózsaszín lazacot" egy tenger nélküli ország étterme. Meglepetésként hatott továbbá a húsos palacsinta hiánya. Vajon mi hiányozhatott a tésztához a konyhán - a liszt vagy a tojás? Volt idõnk ezen tûnõdni, mert majd' fél órát vártunk az elõételre. Bár a tatár bifszteket mi magunk szeretjük összekeverni, a készen kapottnak nem volt nagy hibája, az átlagosnál nem is nyújtott többet. A pirítósnak mondott kenyéren azonban nem olvadt el a vaj, és ez baj. Egyszerûen szólva hideg volt. A gazpacho sûrû állagát sajnos a paradicsompürének köszönhette, és bár egyikünk állítása szerint kellemesen pikáns volt, másikunk nem tudott eltekinteni a foga közé akadt szárított fûszerek egy-némelyikétõl, mely minden szempontból sokat ront egy zöldségleves igazi élvezetén. A fõételekkel sem volt szerencsénk. A gyömbéres-mézes csirkemellcsíkok ugyan jók voltak, viszont a wokos zöldségek tocsogtak az olajban, csakúgy, mint a rizsgombóc bundája. Másikunk csirkéjét langyos volta miatt az elsõ falat után újra hõkezeltettük. A csípõsnek ígért, kemencében ropogósra sütött csirkeszárny egyik kívánalomnak sem tudott megfelelni, továbbá a köretnek szánt, feltehetõen órákkal korábban sütött, felmelegített, borzalmasan olajos röszti pedig egyenesen ehetetlennek nyilváníttatott. Így be kellett érni a díszítésnek szánt kevéske zöldséggel, arról nem is beszélve, hogy megkérdezésünk nélkül a nagyobb adagot hozták és számlázták. Bár rendeléskor nem jeleztük, hogy a kisebbet óhajtjuk, nem kérdezte a kutya se', a vendég meg nem a szárnyacskák számolgatásával kezdi ugye, pláne, ha elvonják a figyelmét a húsból szépen kivilágló pihék. Az pedig a honi vendéglátás egyik legnagyobb tévedése, hogy a giga méretû adagokkal traktált vendég már eleve elégedett. Mert a magyar torkos nép, ugye... Szóval az egész egy rossz kaland volt.

Étel: 2
Kiszolgálás: 2,5
Ár-érték: 2

1065 Bp., Jókai utca 30.
Tel.: 302-4003

Kommentek