Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • "Mégis mi lenne, ha nem állnék készen mindig a rock and rollra?" - Jesse Hughes (Eagles of Death Metal)

"Mégis mi lenne, ha nem állnék készen mindig a rock and rollra?" - Jesse Hughes (Eagles of Death Metal)

2009. 02. 09.

Az Eagles of Death Metal a Szigetre nem hozta magával leghíresebb tagját, Josh Homme-ot, de valljuk be: (innen) nem is nagyon hiányzott õ.

Az EoDM frontembere, Jesse Hughes mellett úgyse rúghat labdába senki, hisz emberünk a színpadon csípõt ráz, csókot dob, bajuszt fésül, és minden egyes dal elõtt megkérdezi: "Készen álltok a rock and rollra?" A koncert után pedig hasonlóan kedélyesen és szívélyesen fogad mindenkit a pódium mögött is. Az Exitnek például kapásból bemutatta rózsaszín Zippo öngyújtóját, és közölte: "Mi a bandában mind ilyenek vagyunk belül", majd a kézfejeit díszítõ, kettétört szívet ábrázoló tetoválást is prezentálta, és csakis ezután ült le megválaszolni a kérdéseket.



Van olyan pillanata az életednek, amikor nem állsz készen a rock and rollra?

Nincs. Én az egész életemet a rock and rollnak szentelem, ennek köszönhetem azt is, hogy most itt vagyok. A szó szoros értelmében a rock and roll rúgott seggbe, és hozott ide. Hiszek a sorsszerûségben, abban, hogy igazából sosem a miénk a döntés azzal kapcsolatban, hogy mi történik majd velünk, ezért mindig készen kell állnunk bármire. Az élet folyamatos mozgás, mozognia kell az embernek vele együtt, mert ha nem teszi, az élet mozog nélküle is, és otthagyja. Én igyekszem, és tessék, most is milyen jól jártam: eljutottam Magyarországra, felléptem, itt beszélgetünk, és végig marha jól érzem magam. Nincs is nekem idõm másra, csak a rock and rollra. Az egész életem errõl szól, ez a "munkám", szóval gondolj csak bele: mégis mi lenne, ha nem állnék készen mindig a rock and rollra?

Tudom, kicsit gázos dolog a banda nevérõl kérdezni, de mentségemre szóljon: két történet is ismert arról, hogy miért hívnak titeket Eagles of Death Metalnak. Szóval csak azt szeretném tudni, melyik igaz: te nevezted a Poisont a death metal Eaglesének, vagy Josh mondta ezt a Vaderre?

Nos, mindkét sztori igaz. A dolog így történt: egy bárban ücsörögtünk, és egy csávó megállás nélkül Poisont bömböltetett a zenegépen, az Every Rose Has It's Tornt, ami minden idõk leglassabb nótája, a valaha írt legtöketlenebb rockszám. Ezt meg is mondtuk neki, õ meg azt válaszolta: "Mirõl beszéltek, ez rock and roll!" Mondtam, hogy nem, nem az, mire õ: "Dehogynem, sõt ez kib...tt heavy metal!" Én meg megint: "Nem, nem az". Erre benyögte, hogy "Ez death metal!" Na, akkor mondtam neki, hogy "hogyne, ez a banda a death metal Eaglese!" Oké, snitt: ugyanaznap este már egy haverunk, Lou furgonjában üldögéltünk. Lou egyszer csak azt mondta: "Srácok, mutatok nektek igazi death metalt", és elkezdett bepakolni ilyen zenéket. Amikor a Vader megszólalt, Josh bejelentette: "Ez lószar, nem death metal. Ez a death metal Eaglese." Én éppen Graham-kekszet majszolgattam, és úgy felröhögtem, hogy mindenfelé köpködtem a darabkákat... (nevet) Meg is volt a zenekarnév!

Ha már a hülye kérdéseknél tartunk: úgy tudom, te is voltál újságíró. Exzsurnalisztaként is annyira utálod az újságírókat, mint sok zenész?

Én ugyan nem. Nem is értettem soha ezt az utálkozást. Elvégre az egyetlen módja annak, hogy az emberekhez eljusson, amit mondunk, az a sajtó. Egyébként nem exzsurnalisztaként gondolok magamra, hanem még mindig újságíróként. Most is ugyanazt csinálom, amit annak idején: dokumentálom a dolgokat, csak épp dalokban rögzítem az életem eseményeit. Szerintem a rock and roll zenészek általában egyszerûen nem becsülik meg a helyzetüket. Azt hiszik, azok szerencsések, akik beszélhetnek velük. Én meg úgy gondolom, én vagyok a szerencsés, hogy itt lehetek ebben a ki...ott szobában Budapesten és beszélgethetek veletek. Ez a kib...ott szerencse. Nagy f...fejnek kell lenni hozzá, hogy ezt ne tudd értékelni, én viszont soha nem leszek az, erre megesküszöm, öregem.

Igaz, hogy az elsõ EoDM-lemezt egy hét alatt írtad, aztán mire megjelent, már megvolt a második is, sõt a jövõre esedékes harmadik albummal is réges-régen kész vagy már?

Ó, hogyne, sõt a negyedik és az ötödik is megvan. Akár le is játszhatnám neked, itt van nálam mindegyik.

Az se lenne rossz, de miért nem adod ki inkább õket gyors egymásutánban, ahogy a régi szép idõkben csinálta mondjuk a Led Zeppelin?

Komolyra fordítva a szót, ezek még nem mind kész dalok. Vannak periódusaim, amikor megrohannak az ötletek, és kijön belõlem egy csomó dolog egy hét alatt. Elég fura tud ez lenni. A nagy szerencsém az, hogy Josh személyében van egy igazi barátom és mentorom, aki ilyenkor jön, és azt mondja: "Nem, nem, ez így még nincs kész. Foglalkozz velük, dolgozz rajtuk." És igaza van. Nem kerget senki, nem akarom túl hamar megjelentetni ezeket az albumokat. Megírom õket, de nem kapkodok, inkább alakítok még rajtuk. Rengeteg zene van amúgy is a világban, úgyhogy nem baj, ha én még a zsebemben tartom a sajátomat egy darabig.

Úgy tudom, mást is tartasz a zsebedben, nem csak lemezeket. Tényleg tagja vagy a National Rifle Associationnek, a Nemzeti Lövészegyletnek?

Aranyfokozatú tag vagyok! Tudom, itt felétek sok rosszat hallani a dologról, pedig valójában nincs ebben semmi különös. Szabad ember vagyok, magamról akarok gondoskodni. Én akarok rendelkezni a pénzemmel, a fegyvereimmel, és egyszerûen nem akarom, hogy bárki is megmondja, mit tehetek és mit nem. Tudok magamra vigyázni, nincs szükségem bébiszitterre, köszönöm szépen.

Michael Moore filmjét, a Kóla, puska, sültkrumplit láttad? Elég negatív képet fest az NRA-rõl.

Ó hogyne, láttam azt a hazug propagandaszarságot. Na jó, persze mindkét oldalon van igazság: én sem gondolom úgy, hogy mindenkinek felfegyverkezve kéne rohangálnia, de azt sem tartom jónak, ha csak a rendõrség és a hadsereg kezében van fegyver. Ha megkérdezel bárkit bárhol a világon arról, hogy elég bölcsnek tartja-e a hazája kormányzatát ahhoz, hogy csak az õ kezükben legyenek fegyverek, a válasz valószínûleg az lesz, hogy nem. Az én véleményem is ez. De papolni nem akarok, mert a rock and roll nem errõl szól, hanem a buliról meg a táncról. Mocskos egy trükk, amikor valakit bepalizol egy jó kis bulizásra, aztán nekiállsz elõadni neki, hogy szerinted mit kéne tennie. Én nem akarok kib...ott utasításokat vagy akár csak tanácsokat osztogatni bárkinek is. Nem szeretem a politikát a rock and rollban. A rock and roll a szabadságról szól, és abba az is beletartozik, hogy neked nem kell beszámolni nekem arról, hogy mit miért mondasz, nekem meg nem kell beszámolnom neked arról, hogy miért van géppuskám.

Oké, akkor beszéljünk inkább bajuszokról. Kinek van - vagy volt - a legmenõbb a világon?

Tom Sellecknek, Doc Holidaynek, Wild Billnek és Boots Electricnek (ez Jesse egyik beceneve - a szerk.), köszönöm az elismerést (nevet).

Mennyi idõt töltesz az ápolásával?

Mindennap órákat. Három görög fiú lát el a szükséges olajokkal, és gyönyörû lányok fésülgetik... Persze most csak viccelek (nevet). Nem foglalkozom vele sokat, fölkelek, és hagyom, ahogy van. Ezt sem szabad túl komolyan venni, a bajusz akkor rock and roll, ha lazán viseled, nem pedig úgy, mint egy kib...tt jelmezt. A rock and rollban mostanában sokan elégedetlenkednek azzal, amit csinálnak. Én pont az ellenkezõjét teszem: igyekszem mindent élvezni. Nem veszem komolyan magamat, mert nem is szabad. Ha túl komolyan veszed magad, f...fej leszel, én meg ezt szeretném elkerülni. Ezt jelzi a bajuszom is.

Kommentek