Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • „A rockrádiók Quentin Tarantinója” – Jesse Hughes (Eagles of Death Metal)

„A rockrádiók Quentin Tarantinója” – Jesse Hughes (Eagles of Death Metal)

2009. 03. 09. Forrás: EXIT Szerző: EXIT print

Az Eagles of Death Metalnak két „arca” van: az egyik a lemezeken doboló és producerkedő Josh Homme (Queens of the Stone Age), a másik a frontember, Jesse Hughes, akinek a dumájától a 2006-os Szigeten már volt szerencsénk padlót fogni. Azóta sok minden történt a zenekarral: kidobták őket a Guns N’ Roses turnéjáról, aztán kiadtak egy új lemezt Heart On címmel, most meg bevállaltak egy precedensértékű budapesti klubbulit is – szóval egyértelmű volt, hogy a kínálkozó lehetőséggel élve megpróbáljuk telefonvégre kapni a frontembert. Bár a térerő eleinte közbeszólt, nagy nehezen sikerült elérnünk.

A 2006-os szigetes koncert óta sok minden történt a Josh Homme által ismertté vált, de ma már alanyi jogon híres Eagles of Death Metallal: kidobták őket a Guns N’ Roses turnéjáról, kiadták Heart On című új lemezüket, és bevállaltak egy budapesti klubbulit is. Ennek kapcsán alkalmunk nyílt újra beszélgetni a nagy dumás frontemberrel, Jesse Hughes-zal, és bár a térerő eleinte közbeszólt, végül sikerült is elérnünk.

Merre jársz, hogy ilyen nehéz volt elérni?

A nagy semmi közepén. A fiammal vagyunk, igazi rosszarcú rockandroller egyébként a kölyök, és éppen a sivatagi autópályán taposom a gázt. Paradicsomi állapot ez, de komolyan, életem egyik legszebb napja a mai.

Amúgy az igaz, hogy leggyakrabban a kocsidban írsz zenét?

Jaja, tartok itt egy kis diktafont, aztán ha eszembe jut valami, akkor felhümmögöm rá.

Akkor talán pont ott jutott eszedbe az a sor is, ami a Wannabe in L.A. című új dalban hallható, hogy „I’m burning gas until I feel all right”. Ezzel a gazdasági világválságról alkotott véleményedet fogalmaztad meg?

(nevet) Igen és nem. Azért mondom, hogy igen, mert így nagyon okosnak tűnök. De az igazság egyébként az, hogy szó sincs ilyesmiről. Ez a sor egyszerűen arról szól, hogy imádom a hatalmas, régi, benzinfaló kocsikat. A Mad Max is mekkora film már… És nem csak azért, mert Mel Gibson óriási nagy király, hanem azért is, mert brutálisan jó verdák vannak benne… Várj csak, tartsd egy kicsit… (eltelik egy perc) Na, itt vagyok, csak a mamám hívott.

Oké, semmi gond. Szóval, mint az köztudott, régen dolgoztál újságíróként, úgyhogy kíváncsi lennék, mit írnál az új lemezetekről, ha recenziót kérnének róla egy magazinba.

Azt, hogy ez a legzseniálisabb album, amit életemben hallottam. És úgy fejezném be, hogy ha valami igazán jót akartok hallani, akkor vegyétek meg… a Rolling Stones bármelyik lemezét. (nevet)

Neked egyébként könnyű a zenédről beszélni?

Én nagyon szeretem a zenét, mondhatni függő vagyok, minden részlet érdekel. Foglalkoztat a zene története, minden információ, például, hogy ki volt a producere egy lemeznek, meg ilyenek. Az Eagles of Death Metal sem más, mint egyfajta értekezés a kedvenc zenéinkről. A mamám szokta is mondani, hogy én vagyok a rockrádiók Quentin Tarantinója. Szóval, hogy a kérdésre válaszoljak: szeretek beszélni a zenémről, de azért jobban bírom, ha mások mondják el róla a véleményüket.

Az új lemez egyik dala tévésorozat zenéje lett, korábban pedig több tévéreklámban is használták már a számaitokat. Ez téged hogyan érint?

Ó, nagyon bírom a dolgot, hisz imádom a pénzt! (nevet) Na jó, ez így nem igaz, de tényleg örülök ennek. Mindenki arról beszél, hogy milyen kommersz zenékkel van tele a média, és hogy az üzleti dolgok meg a zene kapcsolatából csak rossz sülhet ki. Én meg szeretnék javítani ezen a helyzeten, úgyhogy odaadom a zenémet bárkinek, ha kérik.

Melyik reklámra vagy a legbüszkébb azok közül, amikben a te dalaid szólnak?

Azt hiszem, a Payless ShoeSource cipőboltok hirdetését bírom a legjobban, mert tele van nagyon dögös, magas sarkú cipőt viselő csajokkal. Na, az már valami.

És mi az, amit szívesen népszerűsítenél a zenéddel, de még nem volt rá lehetőséged?

Talán női bugyikat reklámoznék vele. Vagy… nehézfegyvereket.

Érdekes párosítás.

Szerintem nem, a kettő végül is egy és ugyanaz.

Csak sodródunk hát a politikai témák felé. Mi a véleményed az új amerikai elnökről?

A nép akaratából lett az elnökünk, ezért el is fogadom annak. Na, ez úgy hangzott, mint egy hivatalos állásfoglalás.

És mi a nem hivatalos álláspont?

A nem hivatalos vélemény az, hogy nem hiszek benne, hogy a szocializmus működőképes rendszer. Szerintem ez alapvetően a gengszterek és a bűnözők filozófiája, és nem sok jó származhat belőle. Odaadni minden hatalmat néhány ember kezébe, akik aztán össze-vissza beszélnek arról, hogy mi jár a népnek ingyen… szerintem ez bűzlik. Nekem nem kell semmi ingyen, haver. Én csak a pénzemet akarom, meg a fegyvereimet, és nem szeretném azt tenni, amit mondanak nekem.

Obama nagy zenerajongó hírében is áll.

Hát, ja, azt mondja. De azért nekem nem tűnik túl funkysnak a srác. Meg hát… Nézd, én is szeretem a zenét, aztán mégsem gondolom úgy, hogy elnöknek kéne állnom. Szerintem érted, mire gondolok. (nevet)

Hogyne. És hogy tetszett másik nagy kedvenced, Axl Rose új lemeze, a Chinese Democracy?

Hát figyelj, ha szoftdzsessz albumként értékelem, vagy mondjuk kortárs könnyűzeneként, netán világzeneként, akkor azért el lehet mondani róla, hogy… elég középszerű. Ha valaki tizenhat évig arról beszél, hogy mekkora nagy farka van, akkor a végén illene is elővennie a gatyájából a világ legnagyobb farkát.

És az ingyenes Dr. Pepper üdítődet átvetted?

Naná, haver! Mindent behajtok azon a szemét anyaszomorítón, amit csak lehet!

Helyes. Hallom, hogy készülsz egy szólólemezre is. Mi a célod vele?

A Heart On testvérlemezét akarom elkészíteni. Talán az lesz majd a címe, hogy Boner. De még jobb lenne, ha csinálhatnék egy közös lemezt Axl Rose-zal, és az lenne a címe, hogy Fuckin’ Pigeons of Shit Metal (Axl Rose ezt a gúnynevet ragasztotta az Eagles of Death Metalra – a szerk.). Na, azért bármit megadnék, hogy ez elkészüljön.

Miért nem hívod föl Axl-t?

Á, föl sem venné, még mindig ki van rám akadva.

Pedig én azt olvastam valahol, hogy egy idő után visszahívott titeket arra a bizonyos turnéra.

Személyesen biztos nem. Eleve nem sok mindent intéz saját maga, ő már túl fáradt ehhez. Nem is bánnám, ha abbahagyná a zenélést. Az Appetite for Destruction minden idők egyik legjobb rocklemeze, az akkori Guns egy kegyetlenül vad és ijesztő rock and roll csapat volt, és emiatt még gázabb, amit Axl most művel. Nincs ehhez joga.

Bus András
 
 

Kommentek