Filmek a hangulatodra szabva

Kritika - A provence-i fűszeres

@A provence-i fűszeres 2009. 04. 22. Forrás: EXIT Szerző: EXIT print

A főhős visszatér a gyökereihez, ahol megtalálja igazi önmagát. Agyonhasznált filmes téma, de ha mindez a gyönyörű Provence-ban játszódik, még az efféle közhelyek is megbocsáthatóvá válnak.

A provence-i fűszeres meditatív road movieként is értékelhető alkotás, ahol bejárhatjuk Franciaország eme csodaszép táját, hiszen a film főhőse is ezt teszi egy fűszerboltnak kialakított minibusszal, ahol útja során vele együtt ismerjük meg a környék kissé bogaras, ám szerethető lakóit.

A film arra a jól elterjedt hitre/tévhitre épít, hogy a nagyvárosi elveszett lelkek a vidék nyugalmába visszavonulva, madárcsicsergést és kakaskukorékolást hallgatva a saját lelki békéjüket is megtalálják. Éric Guirado rendező mindent megtesz a tökéletes nyugalom illúziójáért. Filmjében csábító napfényben fürdenek a képek, gyönyörűek a tájak, kedvesek az emberek, ráadásul keveset is beszélnek, a filmzene használatát pedig többnyire a természet harmonikus zajaival helyettesíti.

A harmincas éveiben járó Antoine tíz év után tér vissza a szülőföldjére, ahol először a rokoni kapcsolatait, majd a családi bizniszt próbálja rendbe tenni, hogy közben a csábos vendéglány kegyeit is elnyerhesse. A régi környék és a Bor, mámor, Provence is valami hasonló sztorival próbálkozott néhány éve, és ha az előbbit nem is, az utóbbit bátran körözi le filmünk, hangulatteremtésből jelesre vizsgázva, ugyanis tíz perc alatt bármelyik háborgó lelket képes tökéletes nyugalomba ringatni, amit még a kissé összecsapott befejezés se tud elrontani.

– Tulu –

Le fils de l’épicier (2007)
Rendezte: Eric Guirado
Szereplők: Nicolas Cazalé, Clotilde Hesme
Hossz: 96 p
Forgalmazó: Anjou Lafayette
 
Itt olvashatsz további információkat a filmről!
 

Vetítési időpontokért kattints ide!

Kommentek