Filmek a hangulatodra szabva

Art Brut: Art Brut Vs. Satan

2009. 08. 08. Forrás: EXIT Szerző: EXIT print

„Itt szép lehetsz, de okos nem!” – hallhatjuk gyakorta, s a változatlanságot / újrahasznosítást feltűnően preferáló popszakmában bizony számtalan példa igazolja ezen állítás valóságtartalmát, a srác- és csajgruppoktól kezdve mondjuk Bonóig bezárólag (bármilyen esztétikai érzéket sejtessen is ez a lemezvásárló nagyközönség részéről). Nos, az Art Brut révén rendelkezünk élő ellenpéldával is.

A VOLT Fesztiválon zajos – s a Quimbyvel egy idősávban történő fellépés okán a helyzetből a maximumot kihozva kizárólag – kritikai sikert arató zenekar, illetve annak egzaltált frontembere, Eddie Argos ugyanis sem sportszakmai (értsd: fizikai), sem zenei értelemben nem a szépség megtestesítője. Olcsó poénnal élve: hősünk ronda, de fin… eszes, s bezony, hős a javából, hiszen szarkasztikus, sőt gyakorta cinikus szövegeivel immáron már nem csupán a rákenró’ kliséknek, a lemezipar kétes mechanizmusának, a sztárkultusznak, az ezekben hívőknek stb. ront neki, hanem egyenest a Sátánnak is!

A – vizuál-basic részt leszámítva a – fentiekről bővebb infót elsősorban az angol nyelvvel bensőségesebb kapcsolatot ápolók szerezhetnek, a többiek pedig érjék be a becsszavunkkal, no meg a zenekar punk-rockos, sodró tempójú (s néha azért kissé monoton) muzsikájával.
 
7/10

– Tom Regen –

Kiadó: Cooking Vinyl / Neon Music

Art Brut-interjú ITT.

Kommentek