Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • „A gatyánk is ráment volna” – Stephen Frears

„A gatyánk is ráment volna” – Stephen Frears

@Chéri – Egy kurtizán szerelme 2009. 12. 10. Forrás: EXIT Szerző: EXIT print

A Chéri – Egy kurtizán szerelmeit az elmúlt héten mutatták be a hazai mozik. A film rendezője az a Stephen Frears, aki sok egyéb mellett a Veszedelmes viszonyokkal szerzett komolyabb ismertséget a nyolcvanas évek végén. Frears a legújabb filmje bemutatójának alkalmából nyilatkozott a sajtónak.

Valahol azt nyilatkozta, hogy a Chéri – Egy kurtizán szerelme igen váratlanul jött az ön számára.

Ez így van. Ha az ember rendezőként dolgozik, akkor az ideje jó részét a munkakeresés tölti ki. Pontosabban az alapanyag keresése. És vannak olyan periódusok, amikor csak nem akar összejönni a dolog, nem találni semmit, ami kicsit is fölkelti az érdeklődést.

És a Chéri fölkeltette… miért?

Elolvastam a regényt, és megnevettetett. De nagyon, és megtetszett a történet is. Ritka szerencsének érzem még most is, hogy kapcsolatba kerültem ezzel a regénnyel.

A film nagyon jól megragadja a kort, amiben játszódik. Végzett komolyabb előtanulmányokat ezzel kapcsolatban?

Nem, dehogy. Sőt, ami azt illeti, már javában dolgoztunk a filmen, amikor szép fokozatosan leesett, hogy héhó, ebben a filmben az emberek ilyen vices ruhákban fognak parádézni, nem ártana utánanézni a jelmezeknek. Olvastam egy jó könyvet, nagyon élveztem, meg akartam filmesíteni, érdekeltek a karakterek, satöbbi. És akkor szembesülni kellett azzal, hogy ezek furcsa világban élnek, furcsa ruhákat hordanak.

Egészen addig nem is gondolt erre? Olyan volt, mintha ma játszódna a történet?


Azt azért nem mondanám. Amikor az ember olvas, akkor azért – ha nem is tudatosan, de – érzékeli, hogy más társadalmi viszonyokról van szó, mint amihez hozzászokott – csak én pont nem vetítettem ezt rá az öltözködésre például.

Pedig az idősebb és fiatalabb nőre épülő történet nagyon aktuális mostanában. A történetet meg lehetett volna modern díszletek között is rendezni, nem?


Persze, a téma aktuális, és meg tudtam volna csinálni modernre, de nem erre kértek. Ez szóba sem jött.

Milyen volt Párizsban filmezni?


Nem volt egy leányálom a sok adminisztratív kötelezettség, meg az új adószabályok miatt, de nem volt választásunk. Ez a történet ide tartozik, mindenhol máshol meghalt volna, annyira párizsi hangulatot kíván. Csak itt tudtam olyan kulisszák közé helyezni a sztorit és a szereplőket, hogy hitelesek legyenek. Persze nyilván meg lehetett volna építeni az egészet egy stúdióban, de akkor a gatyánk is ráment volna. A Veszedelmes viszonyokat is Párizsban forgattuk, arról sem tudtam elképzelni, hogy bárhol máshol készüljön.

Ha már szóba került: a stáb tagjai közül sokan együtt dolgoztak azon a filmen is. Milyen érzés volt újból összehozni a csapatot?

Nagyon jó. Nemcsak a nosztalgia miatt, hanem azért is, mert ezeket az embereket mind nagyon kedvelem. Nagyon jó velük dolgozni.
 
Michelle Pfeiffer-el a forgatáson
Michelle Pfeiffer-el a forgatáson
 
Michelle Pfeiffer sokat változott az elmúlt húsz évben?

Persze, de nem ért meglepetésként, mert mi időről időre találkoztunk, összejöttünk vacsorázni. Nagyon sokat érett a Veszedelmes viszonyok óta, pedig akkor sem volt már éppen tapasztalatlan csirke. Most nagyon nagy felelősség volt rajta. Végül is az egész film az ő vállain nyugszik. De Michelle-nek ez meg sem kottyant. Nagyon kemény csaj, ráadásul vérprofi is. Egy igazi amerikai profi.

Szeret kemény nőkkel dolgozni?


Muszáj. Az ember elég hamar megtanulja, hogy rövidtávon ugyan lehet, hogy kényelmesebb puhányokkal ellötyögni, de közép- és hosszú távon az nagyon nem kifizetődő. Hosszú távon a kemény, karakteres figurák jönnek jól. Egy filmforgatás nagyon sokat követel az embertől. Óriási a felelősség. Az enyém is, az övék is. Ezt csak azok bírják elviselni, akiket keményebb fából faragtak, úgyhogy ilyeneket kell összeszedni egy filmhez, még akkor is, ha ez szükségszerűen súrlódásokat, konfliktusokat hoz a mindennapokban.

Az évek során sokféle filmet készített, sokféle korból. Szükség van-e valami sajátos megközelítésre a történelmi daraboknál, vagy ugyanaz a munkamódszer, mint a kortárs történeteknél?


Ha most azt mondom, hogy minden film esetében szükség van egyedi megközelítésre, akkor az egy óriási közhely. Viszont megvan az az előnye, hogy a többi közhelyhez hasonlóan – igaz. Minden filmnél ugyanazok a kérdések merülnek föl, és minden kérdés megválaszolása megmutatja a film egyediségét, a megközelítés speciális lehetőségeit. Mik a törvényszerűségei ennek a történetnek? Mik a szabályok? Mik lesznek a megoldandó problémák? Milyen nehézségek adódhatnak? Mitől lesz hiteles?

Nem volt egyetlen olyan világ sem, amit különösen nehéz volt megteremteni?


De, vannak nehezebbek, a Chéri is ilyen volt. És persze vannak olyanok, amiket egyáltalán nem tudnék megcsinálni. Lövésem sem lenne például, hogy hogyan fogjak hozzá egy sci-fihez. Nem tudom elképzelni, hogy el tudnám képzelni azt a világot. Márpedig egy rendező munkájának fontos része, hogy el tudja képzelni a világot, amiben a film játszódik.

Fordította: sy


Az interjúért köszönet a Budapest Filmnek.

Kommentek