Filmek a hangulatodra szabva

Mi ez a fejetlenség? - A jogász

@A jogász 2013. 11. 15.

A jogász nem egy egyszerű film. Viszont vannak benne luxusverdák, mesés tájak, jó nők, némi humor, valamint izzadt mexikói drogdílerek.

Elolvastam pár kritikát, mielőtt beültem volna a moziba megtekinteni A jogász című alkotást, és szokás szerint módfelett hervasztó volt, amiket összeszedtek róla. Nem baj, megszoktam, hogy mi magyarok mindig a negatívumokat nézzük, másrészt meg én ízlés-ügyileg folyamatosan a forgalommal szemben megyek, amit mindenki imád és istenít, azokat tuti nem szeretem és fordítva.

A jogász nem egy egyszerű film, kitettem volna az elejére a korhatáros karika mellé egy „csak műértőknek” feliratot. Egész konkrétan én sem értettem, hogy miről szól, de egy csomó dolog vigasztalt, és mivel nem vagyok sem esztéta, sem hivatásos kritikus, ezért sima, egyszerű, átlagos nézőként szemléltem az eseményeket. És voltak benne luxusverdák, motorok, tájak, jó nők, néha egy kis humor, coelhos bölcsességek és izzadt mexikói drogdílerek.
 
*SPOILERVESZÉLY*

Amiről nem tudtam lepörögni, az Javier Bardem orra kérlek szépen, mert végig azon filóztam, hogy ezt a cserpákot most megműtette, vagy csak a film kedvéért picit át van alakítva, merthogy meglehetősen kisebbnek véltem felfedezni, mint korábban. Nózi ide, nózi oda, Javier még mindig jó pasi, humoros, zseniális és szexi, Penélope drága egy olyan természetes szépség, amilyet ritkán lehet látni amerikai filmekben, Cameron pedig rusnya, nekem ő mindig is az volt, egy hideg, kiégett lotyó, ebből adódóan viszont remek szerepeket lehet rá osztani, mint például most is, mivel egy kegyetlen, számító ribancot játszott.
 
Brad Pitt és Michael Fassbender A jogász című filmben

Hogy meglegyen a nézettség, azért kaptunk még egy Brad Pittet is. Tudom, velem van a baj, de nekem sohasem tetszett mint férfi, viszont osztályon felüli színésznek tartom. Akárhogy is, enyhe barokkos túlzás volt a végén az a Tarantinót megszégyenítő jelenet, amikor úgy vágta le a fejét a zsinóros cucc, hogy az artériás vérzése beborította a filmvásznat, ezt azért kihagyhatták volna, bár az sem volt gyenge, mikor a motoros izomból nekifuvarozta magát a póznákra kifeszített fém madzagnak és szintén egy hatalmas fejetlenségbe torkollott a dolog.

Hogy miről szólhatott a film? Nos, lássuk csak. Adott volt egy teljesen átlagos kinézetű amerikai pasi, oldalán Penélopéval, lángoló szerelemben, lucskos erotikával. Mivel társadalmilag a felső kétezerhez tartoztak, csávókám éhes lett, és kellett neki még több dohány – amit megértek: akinek Penélope Cruz a nője, az kapja össze magát egzisztenciálisan – ezért belerohant olyan drogcsempészős bulikba, amilyenekbe nem kellett volna, aztán a végén mindenki rápacsált és kinyúvadt.

Valóban zavaros a cucc, mert nagy és önmagánál többet mondani akaró dialógusok jönnek-mennek, Diaz meztelenül vonaglik egy Ferrarin, Penélope holtteste egy szeméttelepen végzi, Javier kap egy instant fejlövést, ettől függetlenül nem vagyunk a film részesei és nem szippant magába. De nem akarom lerántani, szegény ember már annak is örül, ha pár percre egzotikus tájakat és városokat, épületeket nézhet a moziban, a többit meg majd összerakom fejben. Mert nekem még van…

Bihari Viktória  (tekasztorik.cafeblog.hu)
 
 
 

Kommentek