Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • Candyland mínusz DiCaprio - 12 év rabszolgaság

Candyland mínusz DiCaprio - 12 év rabszolgaság

@12 év rabszolgaság 2014. 01. 02.

Amerika kollektív bűntudatát botrányrendező macerálja.

A komornyik lepacsizott Obamával, Django ellovagolt az éjszakába. Eközben a végtelen gyapotmezőkön Steve McQueen és állandó játszópajtása, Szexi Magneto Michael Fassbender most szíjat hasítanak Chiwetel Ejiofor hátából. Bizonyára ők sem szerették az Igazából szerelmet.
 
McQueen eddigi két mozijával belopta magát a kultúrsznobok és a simán csak perverzek szívébe. Az Éhség beöntéseivel és a Szégyen explicit szexualitásával azonban hiába próbálkozott volna az Akadémiánál, ezért most megrendezte a tökéletes Oscar-filmet. Erősen sztár-terhelt szereplőgárdája, még a nézhetőség határán belül ábrázolt erőszak, és a gondos vizuális kivitelezés egybeesnek a rabszolgás-szegregációs filmek jelenlegi felfutásával.
 
A történet szerint – amely Solomon Northup önéletírásán alapul – a szabad és tehetséges fekete hegedűművészt elrabolják északon és rabszolgának adják el délen. Identitásától megfosztva sodródik birtokról birtokra, miközben magára utaltan, többször elárulva, folyamatosan megalázva próbálja életben tartani az emberi méltóság egy szikráját, továbbra is hinni valami igazságeszményben, várva a szabadulást.
 

 
A film legnagyobb hibája – és Oscar-esélyeinek garanciája – hogy végtelenül kiszámítható. A történetet, izgalmas fordulatokat számon kérni mégis olyan, mintha egy unásig ismert görög drámától várnák, hogy váratlan konklúziót szállítson. 12 év rabszolgaság, se több, se kevesebb, még a képek komponáltsága is színpadiasságot sugároz. Iparilag jóváhagyott történetvezetés, kumbayázás a gyapotföldön, féltékeny feleség vs. megerőszakolt rabszolganő-jelenet, akasztás, korbácsolás, szomorú nézések.
 
Ebben a felállásban a film egyetlen mentsvára a színészi munka. Ahogyan a felhorgadó öntudat lassan átadja a helyét a túlélési ösztönnek, az eddig mellékszerepekben elfelejtett Chiwetel Ejiofor parázsló tekintettel és halványuló büszkeséggel közvetíti a húsba-lélekbe tépő fájdalmat. Lupita Nyong’o végletekig megtiport rabszolganője képviseli az elnyomottak beletörődését. Cumberbatch emberarcú gazdájának ellenpontja Fassbender válogatott kegyetlenkedésekkel operáló despotája, az áruló barátot Pitt józan munkásembere váltja. A karakterek geometriája tükröződik az időkezelés mértani pontosságában is. McQueen és stábja negyedórás prelűd után vezeti be a központi témát, hogy egy óra elteltével a személyiséget maga alá temető pokolba rántson magával, ahol az elviselhetetlenség allegóriája a hegedű húrjainak feszítése.
 
A 12 év rabszolgaság Izaura-mozi, közérthető toposzokkal, archetipikus főalakokkal, jól táplált rabszolgák karával. Kiváló szerkesztettsége ellenére nélkülözi a McQueen-től megszokott egyedi hangot, erőt és látásmódot. Kétségtelenül jó film egy vásári képmutogató középszerű történetmesélésével.
 
- amy -
 

Kommentek