Filmek a hangulatodra szabva

Benned is megvan - A nimfomániás kritika

@A nimfomániás 2014. 01. 20.

Szeretem Lars von Triert, mert nem mismásol, nem dumál mellé, hanem belenyúl a darázsfészekbe, és az arcunka borítja a bilit, mindezt egy végtelenül egyszerű történetbe csomagolva.

Azt hiszem, az egész az Antikrisztussal kezdődött. Ott éreztem először, hogy a lelkemnek az a része van megfogva és gyökerestül kitépve, ami a hagymának - vagy a kakaós csigának - a belseje, a szíve, a központi része. Lars von Trier A nimfomániás esetében is ezt tette velem.
 
A nimfomániás - megnyugtatlak - nem elvont művészfilm és nem is pornó, hanem szexuálpszichológiai dráma, de nem hiszem, hogy bármiféle bélyeget vagy címkét megtűrne magán, annyira egyedi, naturalisztikus és szókimondó, szürreális és mégis életszerű. Rólunk szól, rólam, rólad, mindenkiről, de nem akar a szádba rágni és nem durrogtat közhelyeket, csak levetkőztet meztelenre és arra kényszerít, hogy odaállj a tükör elé és végignézz magadon, a beteges vágyaidon, torz gondolataidon, gyerekkori sérüléseiden, aberrációidon.
 
A szexfüggőség egy kauzális sor vége, nem pedig az ok, ezért szinte lényegtelen, hogy az aktusokról szól-e a film, lehetne akár a kábítószer, a pedofília, vagy az alkohol is a mozgatórugó, ez nem öncélú kefélések tárháza, hanem egy mélységesen fájdalmas kirándulás önmagunkba.
 

 
A szereplők mesélnek. Egy idősebb férfi és egy leharcolt, negyvenes-ötvenes nő. Nemi szervek és műlegyes horgászat, haldokló apa és érzéketlen anyuka, penészes szoba, Rammstein és Bach. Egy lány, aki keres valamit, ugyanazt, amit mind a hétmilliárd ember: a boldogságot. Sérül, deformálódik, kisiklik, a saját oltárán égeti hamuvá önmagát, a nemiség rabja lesz, miközben ezerrel száguld egy olyan autópályán, ahol minden stoppost felvesz és kihasznál.
 
Vannak filmek, amiknél azt érzed, hogy nagyobbak és intelligensebbek nálad. Maguk alá gyűrnek és hónapokba, vagy akár évekbe is telik, míg megbirkózol velük, mert olyan tömény és olyan magas iskola, hogy még nem vagy rá kész, nem vagy rá érett, nincs annyi élettapasztalatod, hogy simán csak rábólints és vállvonogatva gyere ki a moziból, mondván, hát igen, csóri lány, jó boldogtalan volt, de legalább sokat dugott.
 

 
Ez egy rétegfilm, amit nagyon kevesen fognak érteni, mert messziről indul és a végtelenbe tart. Olyan problémákat piszkál, amire nem érkezik se válasz, se feloldás, csak elénk van dobva, hogy nesze, ugye hogy ez benned is megvan? Tessék, dolgozz rajta, fejtsd meg, analizáld!

Bárhonnan is nézem:  ez egy mestermű, egy olyan ember alkotása, aki nem kevésbé ismeri az embert, mint Shakespeare vagy Dosztojevszkij, 120 percben bemutatva mindazt, ami a legzsigeribb és legemberibb bennünk. Maximális főhajtásom és minden tiszteletem, kötelező tananyag és felbecsülhetetlen önismereti tréning, kizárólag haladóknak.

- Bihari Viktória -
tekasztorik.cafeblog.hu -
 
 
 

Kommentek