Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • Utazás a koponyád körül - A futurológiai kongresszus kritika

Utazás a koponyád körül - A futurológiai kongresszus kritika

Robin Wright színésznő filmes személyazonosságát megveszi egy stúdió. Élőszereplős és animációs film a jövő fantáziamozijának világában, ami odacsap a sztárkultusznak is.

Volt egyszer egy Ari Folman, aki saját háborús élményeit animációs formában dolgozta fel. A Libanoni keringőt számos egyéb díj mellett Arany Pálmára is jelölték egyéni látásmódjáért. A rendező legújabb munkájához a tudományos-fantasztikus irodalom egyik úttörőjéhez, Stanislaw Lemhez fordult, a forgatókönyv az ő novelláján alapul. A film a tavalyi Anilogue nyitófilmjeként már eljutott az animáció-rajongók berkeibe, kérdés, mihez kezd vele majd a nagyközönség.

A futurológiai kongresszus
 
Robin Wright kiöregedőben levő színésznő két gyerekkel. Pályája anélkül tart lefelé, hogy valaha elért volna egy igazi csúcspontot. Ennek oka, hogy soha nem mert igazán nehéz szerepeket elvállalni, mindig megfutamodott a nagy lehetőségek elől. Egy nap azonban megkeresik egy lehetőséggel: egy stúdió digitalizálná teljes személyiségét, így a jövőben fizikai jelenléte nélkül forgathatnak filmeket filmbeli másával. Robin élheti életét, nekik pedig nem kell a sztárallűrökkel, egyáltalán, a nő lelkével bajlódni - a digitalizált más mindent eljátszik, amit csak akarnak, és persze nem is öregedik. Hosszas gondolkodás után elfogadja az ajánlatot. Húsz évvel később pedig elutazik egy konferenciára, ahol egy új pszichoaktív anyagot reklámoznak vele. Ha felszippantod, bárkivé válhatsz: Krisztussá, Clint Eastwooddá, Elvissé, Beyoncévá, vagy éppen Robin Wrighttá.

A futurológiai konresszus
 
Folman filmje az első negyvenöt percben dolgozik élő szereplőkkel, utána vált át animációba, de olyanba, hogy eldobod az agyad! A társadalomkritikát elképesztően színes, gazdag, buján megrajzolt, elszállt világba csomagolva kapjuk meg - mintha egy nagyon kemény LSD utazáson vennénk részt, ami után már semmi nem lesz ugyanaz, mint volt. A film nagyon sok dologról szól: a sztárcsinálás és a sztárkultusz kiábrándító világáról; a mesterséges identitásról, ahol drogok hatására bárki lehetsz, ha nem akarsz az lenni, aki vagy; az öregedéstől való beteges félelemről, ami annyira jellemzi a nyugati kultúrát. Aki szereti a filmes kihívásokat, egy percig sem habozik, hanem célba veszi a mozit.
 
- bio -
 
 

Kommentek