Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • Miért volt erre szükség? Justin Bieber - Believe kritika

Miért volt erre szükség? Justin Bieber - Believe kritika

@Justin Bieber - Believe 2014. 02. 13.

Most, hogy ez a Bieber gyerek is lassan kezd a gyerkőcként befutott popsztárocskák prostikkal és drogokkal kikövezett meredek lejtőjére állni, jött a második egész estés koncertfilmje. De hogy minek volt erre megint szükség, azt csak a Jóisten tudja. Állítólag amúgy is jóban vannak.

A film nyilvánvaló propagandaanyag, ami legalább olyan jól ferdíti az igazságot, mint a KSH a féléves hiányszámokat. Persze elvileg tökmindegy, mert jobb esetben a kutyát nem érdekelné az egész, de a srácnak létezik egy Beliebers (!) néven futó, masszív százezrekből álló rajongótábora, akik megszállottan imádják ezt a fiatalembert, és bármire képesek lennének, hogy egyszer rájuk villantsa bárgyú mosolyát. A film leginkább zavarba ejtő jelenetében egy 6-7 éves teremtés olyan transzba esik egy koncertjegytől, hogy azonnal mentőt kellene hívni hozzá. A Nintendo 64-es gyerek ehhez képest nudli.
 
Amikor beültünk a vetítésre, nagyon féltem, hogy kifelé menet majd agyontipor egy felajzott nőstényhorda, de csalódnom kellett. A film ugyanis teljességgel unalmas és érdektelen még számukra is. A koncertfelvételek bénák, főleg a legalja koreográfiák okán, az interjúkból meg dől a kamu. A rendezést a legostobább és legtehetségtelenebb ázsiai ember követte el, akit valaha láttam. Az egész kilencven perc keserves időhúzás. Ezért azt a szegény, Bieber-őrült hatéves kislányt, aki valami betegségbe végül belehalt, olyan durván meghurcolják, hogy minden jó ízlésű embert elfog a hányinger. Gyalázatos, amit Avalanna Routh-tal tettek, és megnevezem a tetteseket is: Scooter Braun producer és Jon M. Chu rendező.
 
A fikatenger közepén meg kell jegyeznem: alapvetően Bieberrel magával nincs semmi bajom. Tény, hogy a megszólalók közül magasan ő a legjobb arc. Kiforratlan színészi játékán (amin még lesz mit csiszolni, ha tényleg egy kosaras filmet akarnak csinálni Mark Wahlberggel) átüt, mennyire nincs kedve az egész bohóckodáshoz. Tizenkilenc évesen 8-12 éves kislányokat szédíteni már nem pálya. A legszívesebben már ő is fekásodna, mert az a laza. A nagy Gatsy ezt abszolút megérti. Ha túl sok gengszterrapet hallgat, ő is a telepre kívánkozik szájdobolni meg szövegelni. És ő is megszédülne kissé az 55 millió dodótól, a luxusverdáktól meg luxuslányoktól. A tény az, hogy amíg utálkoznak a népek, ő már rég behúzott, felhúzott, és meghúzott mindent, amitől az egyszeri magyar legény még álmában is pironkodna.
 

 
A többiek, a valódi felelősök ezért a förtelemért, ők azonban igazi hamísítatlan amerikai hipokrata lúzerek, akiket, csak sajnálni tudom, hogy már nem üt-vág Bieber, mint régen. A kanadai kispolgár anyuci csak azért nem akarta eladni a gyerekét ennek a Scooter Braunnak, mert zsidó. A fentebb említett producer-rendező páros szereplési kényszere roppant szánalmas. Van még a bölcs feka szekus, aki szerint a zene szabaddá tesz.
 
Itt talán akkor értekezzünk a muzsikáról, végül is erről szólna a film. Vallás-ügyileg meg politikailag kifogástalan tartalmú nóta az összes. Mind arról szól, hogy örökké foglak szeretni téged, és a szexet kizárólag gyereknemzés céljából fogjuk alkalmazni. Bieber próbál néhány lazának szánt rapbetétet belezsúfolni a dolgokba, és még akkor a legelviselhetőbb a nyáltenger. A hangzásvilág sivár és fantáziátlan. A zenei producer egy önjelölt Timbaland-imitátor, de rendes beatet dobgéppel összerakni, azt nem tud. Will.i.am-et meg inkább hagyjuk is.
 
Még egyszer: a koreográfia végtelenül bárgyú Usher utánérzés, a színpadtechnika se nagy szám, akármennyire szeretnék ezt beadni. A bevágott Chu-klip kommandózó paparazzikról hihetetlenül kínos. Én úgy ültem be a moziba, hogy poénnak fogom fel az egészet, úgyis kikötötték egy hete a Vivát, de ami sok az sok. Már a körülöttem ülő fiatalságot kezdtem el sajnálni, amikor villantottak egy six packet, és végre volt a hölgyeknek min füttyögni.
 
Az egyetlen érdemleges megközelítés a felnövő Justin Bieber konfliktusa felőli irány lehetett volna. Szembe állítani egymással a popgyár által mesterségesen létrehozott és a valódi személységet, de ezzel nem mertek kísérletezni. Szét van varrva a csávó, meg van valami bajuszkezdemény az orra alatt, de a külsőségekben ki is merül a változás. Most nézem, hogy a Youtube-on Juicy J társaságában a péniszét egy nyalókához hasonlítgatja, úgyhogy a képmutató korszaknak remélhetőleg már vége van, amikor a diskurzust folytatjuk. De azért azt se szeretném, ha ezt a gagyi pop-hiphop lepkefingot hangosan bömböltetnék mobilon Pomáz felé a HÉV-en. 
 
A nagy Gatsy
 

 

Kommentek