Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • Rúzs, körömlakk, kemó - Lány kilenc parókával kritika

Rúzs, körömlakk, kemó - Lány kilenc parókával kritika

Sophie 21 éves. Elképesztően gyönyörű, fiatal és tombol benne az élet. Aztán egy „szép” napon rákot diagnosztizálnak nála.

Ő pedig befekszik a kórházba  és a huszonvalahanyadik kemó után is kiszökik bulizni, kacagva, ugrándozva vásárol magának parókákat, egymás után gurítja le a koktélokat és önfeledten szexel, viccelődni is van ereje, miközben országos olvasottságú blogot ír. Jön a sugárkezelés, oké, a haját már lenyírta, szeme alatt megjelenik némi barna karika pár képkocka erejéig, de ennyi.
 
Na álljunk meg egy picit.
 
Lány kilenc parókával
Értem én, hogy egy átlagos, kispolgári családot akartunk bemutatni, aggódó szülőkkel, leheletnyi testvérviszállyal meg visszafogott könnycseppekkel, de a rák azért nem egy hétvégi plázázás barinőkkel és shoppingolással. Hiába az íncsiklandó házikoszt, hiába anyu szerető ölelése és apu elfojtott könnyei, a betegség mindig az ember sajátja, ahogy az élete és a halála is. Nem átruházható, nem elcserélhető és nem eladható. Ez egy európai film, szeretjük, tiszteljük, de ennek a mozinak mégis jót tett volna valamennyi az amerikai szentimentális stílusból, mert így kissé szárazra és semmitmondóra sikerült. Elindultam a lelkem legmélyebb bugyraiba, de aztán ottmaradtam egyedül, mert a film totál más irányt vett.
 
Lány kilenc parókával
Nem volt életszag, nem volt küzdelem, csak egy tinglitangli fruska, akit látszólag körülbelül náthával kezeltek, miközben még arra is jutott ideje, hogy szerelembe essen. Nem volt olyan szál, ami ült volna, amibe a néző bele tudott volna helyezkedni, annyira a felszínen mozgott minden, miközben ott motoszkált benned, hogy igen, valami coelhós bölcsességnek kéne áradnia, hiszen ott az élni vágyás, a küzdelem, de ez elsikkadt, nem történt változás, a 36 hét pik-pak elrepült, és nem kaptunk semmit.
 
- Bihari Viktória - tekasztorik.cafeblog.hu -
 

Kommentek