Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • Vérszagra gyűl az éji vad - Halhatatlan szeretők kritika

Vérszagra gyűl az éji vad - Halhatatlan szeretők kritika

@Halhatatlan szeretők 2014. 04. 18.

Nagyon vicces, kicsit modoros film két kőgazdag vámpírról.

Kizökkenthetetlen averziót táplálok a vámpíros filmek iránt, amely nyilvánvalóan az Alkonyat-széria és a Van Helsing számlájára írható. Némi megalkuvásra azonban hajlandó voltam az Engedj be! idején, és az új Jarmusch-sal is kivételt kellett tennem, szerencsére.
 
A Halhatatlan szeretőkben nem a vámpírság a lényeg. Az csak egy körülmény, amelynek köszönhetően az éjszakák puha sötétjében az ösztönök, vonzódások, a függőség és a függetlenség fogalmai kibontakozhat-nak. Adam és Eve a társadalom peremén élnek és civilizált tranzakciók révén tesznek szert az újabb minőségi vér-porciókra. Az emberiség évezredes tudását őrizve visszavonultan ápolják a művészeteket és tudományokat a világ két szegletében, mígnem állandó egymás iránti vágyódásuk Detroit omladozó külvárosában beteljesül. Eve kishúga, Ava azonban felborítja az idillt egy baljóslatú estén, és a két szerelmes menekülni kénytelen.
 
Halhatatlan szeretők
 
Tilda Swinton valószínűleg egyébként sem evilági teremtmény, így könnyedén megfelel a légies és kissé álmatag vámpír-nagyasszony szerepére. Az Avát játszó Mia Wasikowska szertelen, bájos és keresztülragyog az éjszakán, John Hurt Marlowe-ja pedig a bölcs aggastyán toposzát testesíti meg hiteles komorsággal, törékenyen, elővigyázatosan és aggodalmasan. Az emberi és vámpírvilág határmezsgyéjén mozgó bizalmasok, Jeffrey Wright és Anton Yelchin megformálásában hol a pénzsóvárság, hol a naiv bizalom allegóriái, egydimenziós, de fontos ellenpontok, akik a halandóság kisszerűségét, a kisemberek távolságtartó csodálatát képviselik.
 
Nem lehet azonban elfeledkezni Tom Hiddlestonról sem – pedig jobb lenne. Az internet népének kollektív ajnározása sem menti meg ezt az alakítást a kisstílűségtől, a szépreményű galád északi istent egyszerűen maga alá temeti nála sokkal magasabb fordulatszámú tehetség. Még egy fa tövén növekedő gombacsaládba is több kraft szorult, mint az ő Adamjébe. Hogy enyhén lehajtott fejjel – görbén fölfele nézve, copyright Homérosz – mosolyog, azzal itt nem úszhat meg egy rendesen megírt szerepet. Hiddleston sajnos még a mellékszereplőknél is jelentéktelenebbül teljesít, ösztövérsége és sápadtsága sem képes elhitetni, hogy vámpír-alapanyag lenne.
 
Halhatatlan szeretők Tom Hiddleston
 
Manírjai teszik a szerzői filmet, és a Halhatatlan szeretők ízig-vérig Jarmusch. A Hervadó virágok szépelgése után pedig kifejezetten üdítő, hogy visszatért az önirónia, hogy érzéki zene áramlik a sötétre hangolt képek alatt, hogy a pusztuló Detroit és a fűszeres tangeri éjszaka lélegző szereplői a filmnek, akárcsak a Mystery Train Memphise volt huszonöt éve. Állandó kulturális utalásai olykor az Encyclopaedia Britannica beható ismeretét feltételezik, ám percenként hajlandó a műveltség villogtatását viccre váltani. Jarmusch visszatérni látszik filmes munkássága gyökereihez, látványos, sznob, finoman és folyamatosan humoros. Yorick Le Saux tónusos képei édesgetnek az éjszaka birodalmába, hogy a dinamikus vágások és a Jozef van Wissem által komponált zene végképp rabul ejtsenek.
 
- amy -

Kommentek