Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • Kivándorlás francia módra - Már megint lakótársat keresünk kritika

Kivándorlás francia módra - Már megint lakótársat keresünk kritika

@Már megint lakótársat keresünk 2014. 05. 08. Szerző: bio

A nagy külföldre dobbantási láz jegyében a franciák útikalauznak is beillő emigrációs filmet rittyentettek New Yorkról. Romain Duris és Audrey Tatou a kínai negyedben esnek egymásnak, Cecile de France brooklyni leszbikusként tolja a babakocsit, mi meg jegyzetelhetünk, hogyan kell multikulti vígjátékot csinálni.

A "Már megint" és "Még mindig" címmel kezdődő filmekkel az a baj, hogy mivel általában egy sikeres film második, harmadik részei, gyakran építenek az előzményekre. Ha valaki nem látta, vagy nem nézi meg újra a korábbi filmeket, csak pislog bután a moziban, és igyekszik szimultán kirakni még egy szellemi kirakóst az éppen aktuálisan pergő film mellett.
 
Ez a film ezt a feladatot egy hosszú fotómontázzsal igyekszik megoldani, melyen az egykori Erasmus ösztöndíjas  francia diákot, a Barcelonát és Szentpétervárt megjárt Xaviert (Romain Duris) láthatjuk régen és ma, immár kétgyerekes apaként küzdeni az elemekkel és élete nőivel. Egy frappáns felütéssel indul a történet: az író egy New Yorki ház tetejéről skype-ol kiadójával új könyvéről. A történet, ahogy oda jutott, elképesztően szövevényes. Erről szól a film.
 
Audrey Tautou
 
Hiába lett Xavier sikeres író Párizsban, felesége, Wendy (Kelly Reilly) el akar válni. New Yorkba költözik a két gyerekkel, persze férfi is van a dologban, egy Central Parkra néző luxusapartmannal. Xavier mit tehet, imádja a kölykeit, hát utánuk megy a Nagy Almába. Negyvenévesen azonban nem könnyű újrakezdeni. Kezdetben a régi jó barát, a leszbikus Isabelle (Cecile De France) kanapéján csövezik, aki egyébként gyereket vár tőle - spermadonorként ő a magzat biológiai apja. Közben igyekszik egy zugügyvéddel intézni a válás-, vízum- és munkaügyeket.  Biciklis futárként kap munkát és a kínai negyedben egy szörnyű kis lyukat is kibérel, amit igyekszik lakályossá tenni a kéthetente megjelenő gyerekeknek. Aztán, hogy megszerezze a zöld kártyát, összeházasodik egy szimpatikus kínai-amerikai lánnyal. Majd egy nap megjelenik volt szerelme, Martine (Audrey Tautou) is, aki üzleti útra jött, és a baráti összebújva alvásból vad szex lesz...
 
Cécile De France
 
Cédric Klapisch még mindig érzi a multikulti lényegét. A nagy olvasztótégelyben tényleg senki nem mondhatja a másikra, hogy idegen, itt mindenki bevándorló, ahogy a munkakeresés során a futárcégnél el is hangzik. A film erénye, hogy nem a beilleszkedés problémájával indít, hanem egészen a kezdetig visszamegy, az első lépésekig. A másik fontos vonal, a gyerekekkel való kapcsolat is hiteles tud lenni. Külön köszönet azért a jelenetért, amikor egy fontos telefonbeszélgetés közben Xavier kislánya apja fején ugrál, majd a beszélgetés után apja könyörög neki, hogy többet ne csináljon ilyet. Mintha csak magunkat látnánk. Fontos bónusz, hogy a történet háttereként nem a glossy magazinok és mozik unalomig ismert, helipoterről fotózott New York-poszterét teríti ki a rendező. Friss, kiváló a kameramunka.
 
A színészi játék és a színészvezetés kiváló, Cecile De France felszabadult és szexi, Tautou humorérzéke végre kidomborodhat egy kínai nyelvű üzleti tárgyalás során. Romain Duris pedig egyre érettebb, természetes és szerethető, nem tud hibázni. Az események kissé egyenetlen tempóban haladnak, de a végén gyönyörűen felpörögnek és klasszikus vígjátéki fordulattal pazar összjátékba torkollanak, amikor rajtaütésszerűen megjelenik a bevándorlási hivatal. Nem spórolták le a "férfi fut az utcán a nő után" lezárást, de a film legalább annyira bédekker és városfilm, mint romkom az örök újrakezdésről. És ettől jó, vagy legalábbis sokkal jobb, mint várnánk. Szép befejezése a trilógiának.
 
- bio -

Kommentek