Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • Skandinávok, ha viccelni próbálnak - Az eltűnés sorrendjében kritika

Skandinávok, ha viccelni próbálnak - Az eltűnés sorrendjében kritika

Egy bosszúálló apa, síkhülye gengszterek, akik végül egymást lövik halomra, kb. 25-30 hulla – meg kell szakadni a röhögéstől. Vagy nem.

Fél évszázada volt egy jópofa magyar rajzfilm, a szellemes Nepp József egyik első sikere. Az Öt perc gyilkosság címe egészen pontosan leírja a film történéseit: jön egy koma, leüti a másikat, aztán őt meg leszúrják, azt meg kilökik az ablakon, és így tovább... Könnyed, komolytalan ötletessége miatt öt percig tényleg szórakoztató.
 
Most, ebben a norvég filmben nagyjából ugyanez történik, csak két órában, és valami sztoriféle is van kerítve a változatos módokon kivitelezett mészárlások köré. Keveredik a bosszú-film a fekete humorú gengszterfilm-paródiával, a magányos hősös pátosz  a politikailag inkorrekt beszólásokra épített burleszkkel. A vágóasztal fölé kitűzve a nagy példaképek, Tarantino, a pimasz Martin McDonagh (Erőszakik), és a pofátlan Anders Thomas Jensen (Ádám almái, Zöld hetesek, Gengszterek fogadója) arcképe.
 
az eltűnés sorrendjében
 
Hans Petter Moland korábbi filmjében működött a recept, a Hajszál híján úriember ügyesen egyensúlyozott szarkazmus és érzelmesség határán. Most azonban hiába az ebbe a filmbe is átmentett, s ezúttal is kiváló (legutóbb A nimfomániásban bizonyító) Stellan Skarsgård s a szerb keresztapának szerződtetett Bruno Ganz (Berlin felett az ég, A bukás) – az össze nehezen illeszthető stílusok keveredése inkább zavaró, a humor csikorog, van valami erőltetett igyekezet az egészben.
 
az eltűnés sorrendjében
 
Nem tud olyan szórakoztató lenni, amikor egy tudtán kívül kábítószer-csempészési ügybe keveredett, s ezért a maffia által megölt fiatalember apja nekiáll egyesével levadászni a helybéli drogbáró embereit, majd magát a drogbárót. Aki viszont alkalmazottainak szisztematikus fogyatkozását az ellenlábas gengsztercsoport művének gondolva felszítja a bandaháborút, ami végül saját, kiskorú fiának életét veszélyezteti (na, ki menti meg a gyereket, na ki?). A valóban véresnek szánt részek komolytalanok, a kimódolt humorizálás viszont ritkán nevettet meg. Szóval: volt jobb, s tán lesz is még jobb.

 
- TPP -
 

Kommentek