Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • A lókupec, ha szexi - A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája kritika

A lókupec, ha szexi - A lázadás kora: Michael Kohlhaas legendája kritika

Az álmoskönyv szerint Mads Mikkelsen jelenléte kosztümös filmben lefejezést jelent. Csak előtte még sokat néz, nagyon komoran.

A súlyos sérelmeit minden áron megtorló, az igazságáért a legvégsőkig elmenni, az embertelen önkényuralommal szembeszállni kész középkori üzletember – pontosabban annak Heinrich von Kleist által irodalmi, már a felvilágosodás eszméit hordozó, szimbolikus hőssé fogalmazott – alakja sokakat megihletett már. A jogaiért fegyvert ragadó, a végsőkig, saját érdekei ellenére, sőt élete árán is becsületes népvezér (aki csak nagy vonalakban azonos a valóságos középkori megszállottal, aki távolról sem volt olyan finnyás városkifosztás, -felgyújtás és öldöklés tekintetében, mint a nevét viselő regényhős) valóban olyan külső-belső konfliktust él át és meg, amely kiválóan alkalmas az igazság, a jog, a társadalmi és az isteni rend mibenlétéről , az ember szociális létezésének értelméről való elmélkedésre. Számos, jól ismert feldolgozás mellett két kortárs magyar dráma is született a tárgykörben, de a pszichiátria is számon tart egy Kohlhaasról elnevezett kórképet.
 
a lázadás kora michael kohlhaas legendája mads mikkelsen
 
Arnaud des Pallières roppant hosszú és lassú menetű filmje most visszanyúl Kleistig – legalábbis a történet fordulatait tekintve: a lókereskedő megalázásától, felesége megölésén és a véres bosszún át egészen az általa felszított lázadásig, majd tőrbecsalatásáig. Sőt, még a Lutherrel való találkozás, és a hitújító szájába adott tanítások sem hiányoznak. Ám. A széttagolt német fejedelemségek helyett a központosított Francia Királyságba áthelyezett konfliktus kibontakozása a megváltoztatott közegben leegyszerűsödött, így a néző kénytelen az amúgy kőegyszerű arcmimikából kikövetkeztetni, hogy ki a jó ember és ki a rossz.
 
Az események kibontakozásában részt vevők motivációit sem gondolta különösebben kivesézni a rendező – Kohlhaast egyszer csak elkezdik követni a parasztok, mert rossz nekik, de arca közülük kettőnek ha van. Mindezek hiányában nagyszabású, látványos akciók – kardozások, nyilazások, jó kis gyújtogatások – vonzhatnák be a moziba az ilyesmire fogékony nézőt. Azonban a filmből egyszerűen ki van spórolva a díszlet: 1 db udvarház, 1 db kastélyféleség képezi a civilizációt, de mindig elmondják, hogy milyen hadisikerek zajlottak le képen kívül. Van még egy városkapu, amelyen bemegy a főhős (Kohlhaas a város szélén! bocs), de a piaci forgatag megteremtése nyilván meghaladta volna a büdzsét. Így tehát a film legnagyobb részében baljós tekintetű férfiak lovagolnak zord tájakon, süvítő szélben, főleg napnyugtakor, rendkívül hosszasan. Ha nem lovagolnak, akkor állnak valami hegytetőn és néznek, szintén igen komoran és embert próbáló hosszúságban.
 
a lázadás kora michael kohlhaas legendája mads mikkelsen
 
Leginkább maga Kohlhaas néz, közeliben, félközeliben, totálban – a létező összes plánban. Nyilvánvalóan a főszereplőre van alapozva minden, vele kívánják eladni a portékát. Mads Mikkelsennél baljósabb és súlyosabb tekintetű színész nincs ma a nemzetközi színtéren, s mivel nem csak néz a szemivel, míg őszbe csavarodó haját arca elé fújja a szélgép, hanem időnként látni engedi szépen kidolgozott, férfias felsőtestét, sőt, izmos fenekén is kedvvel időz a kamera egy szeretkezés alkalmával (ez már nem Kleist), még a feltűnően selypítő francia kiejtést is elnézzük neki, ha díszhímekre kiéhezett női közönség vagyunk.
 
Ha nem, akkor be kell érjük a sok lovaglás, a távolról felgyújtott apátság még távolabbról mutatott lángolásának és a hegyoldalban esztétikusan beállított harcosok erősen jancsói látványával. Azt meg, hogy mi lehetett volna a film, ha nincs belőle kispórolva (a díszletekkel, akciókkal, dramaturgiával, motivációkkal egyetemben) a tettek következményével való szembesülés drámája, az az apró jelenet mutatja, amelyben a Lutherből itt Teológussá átírt vándorprédikátor (a zseniális Denis Lavant) vitázik a végre nem csak tőmondatokban beszélő főhőssel a világ ellen folytatott küzdelmének értelméről és értékéről.

 

Kommentek