Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • „Nincs olyan, aki esélytelen a boldogságért megvívandó harcban” – interjú Ujj Mészáros Károllyal

„Nincs olyan, aki esélytelen a boldogságért megvívandó harcban” – interjú Ujj Mészáros Károllyal

2015. 03. 20. Szerző: Dr. Hardlove

A Liza, a rókatündér nagy szeretetnek örvend, már több mint hatvanötezren tekintették meg a mozikban, és szerkesztőségünk is rajongott érte. Az alkotás elsőfilmes rendezőjével beszélgettünk az erős távol-keleti bukéról, félreértelmezett utalásokról, Sutapestről, és esetleges Bruce Willis cameóról.

Ujj Mészáros Károly a Liza, a rókatündér hangulatához passzoló ruhában, a film díszbemutatóján
Ujj Mészáros Károly a Liza, a rókatündér hangulatához passzoló ruhában, a film díszbemutatóján

Nem túl gyakori, hogy egy filmet megtapsolnak az újságírók a sajtóvetítésen, márpedig a Liza, a rókatündérrel ez történt. Számítottál arra, hogy ilyen jó kritikákat kapsz itthon?


Alapvetően nem vártam semmit, sőt lelkileg felkészültem még legrosszabb fogadtatásra is. Én is ott voltam a sajtóvetítésen, és azt beszéltük Czakó Judittal, a vágóval, illetve Juhász Róberttel, a hangmérnökkel, hogy megnézzük, miként reagálnak az újságírók a vetítés elején, aztán kimegyünk. Aztán jól hallhatóan annyira tetszett nekik, hogy végigültük az egészet. Ebből már sejthető volt, hogy szeretni fogják a filmet, de lelkendező kritikákra nem számítottam. Persze akadtak negatív hangok is, de nem ez volt a jellemző.

Az elmarasztaló kritikák mibe kötöttek bele?


Volt, aki kicsit lassúnak találta a filmet, de akadt, akit a számítógépes trükkök minősége zavart, erre Portóban megnyertük a fődíj mellett a legjobb vizuális effektek díját is. Volt, aki többre számított, komolyabb mondanivalót várt, és nem egy szórakoztató filmet, vagy az egész könnyedségét nehezményezte.

Liza, a rókatündér: egy magyar film, amiért lehet lelkesedni
Liza, a rókatündér: egy magyar film, amiért lehet lelkesedni

Pedig nem volt egyszerű szülés. Mikor kezdődtek a Liza előkészületei?

Még 2007 tavaszán. Már majdnem nyolc éve írtam egy treatmentet a Liselotte és a május című drámából, azt beadtam az akkor még regnáló Magyar Mozgókép Közalapítványhoz (MMKA), és kaptam is némi pénzt forgatókönyvírásra. Fél évvel később csatlakozott a projekthez Major István producer és a Filmteam, majd nem sokkal később Hegedűs Bálint is, aki először script doctor volt, majd forgatókönyvíró társam lett. Vele majdnem öt évet dolgoztunk a könyvön, mire elkezdtünk forgatni. Elég nehezen állt fel a finanszírozás, amelyben közrejátszott, hogy megszűnt az MMKA, a Filmalap megalakulásával viszont volt egy másfél éves interregnum állapot, ami alatt egyáltalán nem adtak pénzt magyar filmre. 2012-ben végre elkezdődhetett a forgatás, utána viszont az utómunka húzódott el, ugyanis a vágás alatt nőttön-nőtt a számítógépes trükkök, beavatkozások száma. Ez nem mindig látszik, mert kisebb retusálásokat is muszáj volt megcsinálnunk, amik nem látványosak, de szükségesek.

Ilyen például az utolsó jelenetben CGI-jal odavarázsolt Fuji-hegy?


Ennél kisebb dolgokra gondolok, például volt egy házhomlokzat, ami borzalmasan nézett ki, mert a vakolat teljesen lemállott róla, és azt digitális utómunkában helyeztük vissza.

Ujj Mészáros Károly és párja, Balsai Móni - a Liza főszereplője
Ujj Mészáros Károly és párja, Balsai Móni, a Liza főszereplője

Hány napot vett igénybe a forgatás?

41 napig forgattunk, ebből két napot Szlovéniában, ott vettük fel a Japánban játszódó részeket. A Magyarországon zajló részek zöme az Origo filmstúdióban készült, ahol felépítettük Liza lakásának díszletét. Ez pontosan akkor volt, amikor a legutolsó a Die Hardot forgatták, s néha nem is hagytak minket normálisan dolgozni, akkora zajt csaptak a szomszédos stúdióban. A hangmérnökünk olyankor nem is engedte, hogy felvételeket csináljunk. Néha reménykedtem, hogy Bruce Willis véletlenül eltéved, és becsaljuk egy cameóra, de sajnos annál jobban vigyáztak rá.

A stáblistán feltűnően kevés ember neve szerepel a digitális trükkök mellett. Okkal?


Az utómunka nem úgy működik nálunk, mint Nyugat-Európában. Ott több száz fő dolgozik egy ilyen filmen, mint a Liza, nálunk viszont 20-25 tehetséges és lelkes emberről van szó. Ha azt a jelenetet nézzük, ahol a hóból hirtelen kinőnek a fák és virágzani kezdenek, azt mind egy ember csinálta. Ez külföldön nem jellemző, ott ez kb. 50-60 ember munkájának felel meg. Esetünkben volt olyan is, hogy a nulláról indultunk, például a filmben lévő füstöt generáló szoftver kezelését meg kellett tanulni, és néhány száz próbán keresztül értük el azt az eredményt, amit a filmben látunk. Az a rész pedig, ahol a rókafarkat kap Balsai Móni, legalább nyolc hónap után kezdett úgy kinézni, ami már elfogadható volt.

gifi

A Liza, a rókatündér olyan régóta készül, hogy személy szerint már féltem attól, ez amolyan tipikus magyaros történet lesz, mint a Sólyom Airways: merész tervek, nagy szavak, komoly koncepciós vázlatok, külföldi pénzek, támogatás, aztán nem lesz belőle semmi. Te nem inogtál meg?


Az egész produkció egy érzelmi hullámvasút volt, amiről egy nagyon izgalmas dokumentumfilmet forgathattunk volna. Gondolj bele! Döntés születik, hogy pénzt kapunk előkészítésre, felszálló ágba kerül a project, elmegyünk Cannes-ba, illetve egyéb komoly európai filmfesztiválokra, szerzünk két komoly külföldi co-producert, akik ráadásul nagyon szeretik a tervet, és hisznek is benne. Erre megszűnik az MMKA, és kivárni kényszerülünk. Végre összeállt a Filmalap, pályáztunk, kiderül, hogy kapunk támogatást, újra nagy az öröm. Viszont hiába pályázik a német és dán co-producer, egyik sem kap pénzt. Gyakorlatilag ott álltunk a magyar pénzzel, ami a felére sem elég a filmnek, aztán Major Pistinek (a producernek) és a Filmalapnak hála, mégis összeáll a költségvetés. Amikor végre elkezdhettük a forgatást, továbbra sem szűntek meg a problémák. Mivel ez volt az első alkotás, amit a Filmalap támogatott, és még kiforratlan volt a szabályrendszer, hiába forogtak már a kamerák, még mindig nem nyíltak meg a pénzcsapok. Amikor már végre meglett a nyersanyag, hiába határoztunk meg gránitszilárdságú határidőket a film befejezésére vonatkozólag, ezeket egyszer sem sikerült tartani. Hát nem volt kis menet. Semmilyen szempontból sem.

Ha időben megvan a pénz, valamit máshogyan csináltál volna?


Az hogy 5 évig gondolkodtunk a forgatókönyvön, lehet, nem baj. A film elkészülte előtt már nagyon komoly előtanulmányokat végzett mindenki a díszletre, látványvilágra, ruhákra, zenékre vonatkozólag, így a rákészülés még segített is.

Miből fakad ez az erős japán-buké a filmben?

Mondhatjuk, hogy „japánbolond” voltam (ezt a jelzőt az Ezredes is használja a filmben Lizára). Különböző kulturális hatások értek, japán filmek, irodalom, ételek, vicces fúziós alternatív popzenék. Voltam Japánban turista is, de kisfilmfesztiválon is részt vettem ott, sőt reklámokat is forgattam nekik, viszont érdekes módon minél többet tudtam meg róluk, annál inkább rájöttem, nem szeretnék egy percig sem ott élni.

liza

A filmedet aposztrofálták már feketekomédiának, abszurdnak és mesének is. Te minek tartod igazán?


Szerintem mindegyik igaz rá. A Liza műfaja abszurd feketekomédia, a formája pedig mese, ami kifejezetten felnőtteknek szól. Amikor a külföldi fesztiválokon műfaji meghatározásokat kellett tennünk, akkor pedig „almost comedy-nek” neveztük jobb híján.

Szüksége van a felnőtteknek mesékre?

Nem mindenkinek. Bizonyos alkatú embereknek feltétlenül, másoknak viszont egyáltalán nem. Aki idegenkedik tőle, lehet a Lizát sem fogja szeretni. Akiben él még az egykori gyerek, az viszont élvezni fogja.

Te ilyen lelkületű vagy?

Eddigi munkásságomból talán kiderül, hogy ez nem áll távol tőlem. A mese hihetetlen jó dolog, és gyerekkoromban talán jóval tovább is olvastam meséket, mint ahogy az ildomos lett volna. Nagyon szeretem a meséket, sőt kitalálni, elmesélni is azokat. Érzek valamiféle jungi társadalompszichológiai igazságot, miszerint a mesék tulajdonképpen tőlünk függetlenül létező jelenségek, mi pedig csak lehívjuk ezeket egy közös kulturális tudatalattiból, amikor meséket mondunk.

Amikor megérkeztek az első koncepciós képek, kedvcsinálók, trailerek, sokan Wes Anderson és Jean-Pierre Jeunet filmjeihez hasonlítgatták a Lizát. Merítettél valamit tőlük?

Ha nem is tudatosan, de biztosan merítettem tőlük, mert nagy kedvenceim. Ugyanakkor a Grand Budapest Hotellel és a Holdfény királysággal vélt párhuzamok nem állják meg a helyüket, mert mi 2012 nyarán forgattunk, és akkor az egyik film még egyáltalán nem létezett a másikat meg nem láttam. Ettől függetlenül vannak benne hommage jellegű motívumok. Mert például amikor Zoltán zászlós azt mondja, hogy „idő van”, az Gothár Péter Idő van című filmjére való egyértelmű utalás. Bár lehet, ez senkinek sem tűnik fel, ahogy például a Vihar kapujábant és más filmeket megidéző apró kis mozzanatok, de ezek olyan pici játékok, amikről lehet, hogy csak én tudok (nevet).



Vannak még olyan rejtett utalások, amik talán nem tűnnek fel senkinek?


Amikor a Csudapesti Rendőrkapitányság homlokzata látszik, próbáltuk úgy torzítani a betűket, hogy a C teljesen leforduljon és S-sel kezdődjön, a törött D pedig T-t formáljon, hogy Sutapestnek lehessen olvasni. Ez persze hülye szóvicc, de teljesen leképezi a véleményemet erről a városról, és kicsit szomorú vagyok, hogy ez nem tűnt fel szinte senkinek.

Azt mondtad, ez egy mese, és mint tudjuk, a meséknek mindig van tanulsága. Mi a Lizáé?


Az, ami a végén el is hangzik a narrátor szájából: nincs olyan ember, aki esélytelenül indul a boldogságért megvívandó harcban. Bárkinek összejöhet.

Neked negyvenhat évesen összejött az első nagyjátékfilm. Nyugtass meg, a következő alkotásodra nem kell nyolc évet várni!


A Liza ugyan nyolc évig készült, de huszonöt éve határoztam el, hogy rendező leszek, és ha a születésemhez viszonyítjuk, negyvenhat évről beszélünk. A forgatás közben a nehézségek ellenére is rá kellett jönnöm, hogy milyen iszonyatosan jó dolog nagyjátékfilmet létrehozni. Ezért részemről iparkodni fogok.

Fotók: Fuchs Máté, Fejér János

Kommentek