Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • Harc a nézők pénztárcájáért - Argo 2 kritika

Harc a nézők pénztárcájáért - Argo 2 kritika

@Argo 2 2015. 04. 29. Szerző: Mr. Rabbit

11 év után visszatér Balog Tibi és bandája, hogy újra felforgassák egy nemzetközi bűnszövetkezet nyugodt életét, ezúttal a világ első floppy-lemeze utáni hajszában. Minden nagyobbat robban, több a káromkodás és az akció, viszont ez önmagában még nem biztos, hogy elég.

A film vetítése előtt Árpa Attila rendező magához ragadja a mikrofont és szót kér - a teremben egyébként meglepően kevesen ülnek - körbenéz, és köszönti a meghívottakat, különös tekintettel a kritikai oldal képviselőire, majd megkér minket, hogy kézfeltartással jelezzük, ki látta az első részt, és kinek tetszett. Az arányok elég jók. Aki látta az első Argót, annak rendszerint tetszett is, a közönség háromnegyedének legalábbis biztosan. Árpa elégedetten konstatálja a levegőben lévő kezek számát, majd bejelenti, reméli, hogy tetszeni fog a második rész, viszont az már kevésbé érdekli, mit írunk róla. Azt mondja, ő olyan filmes, aki nem a kritikusoknak, hanem a mozipénztáraknak forgat filmet. A teremben furcsa, zavart moraj keletkezik, néhányan talán még gúnyosan nevetnek is picit. Nem nagyon lehet hova tenni ezt a kijelentést. Árpa Attiláról eddig is tudtuk, hogy nem a magasművészet élharcosa, de éppen emiatt szerettük anno az Argót. Laza, könnyed és tényleg vicces jeleneteivel emlékezetes filmet tett le az asztalra.  Aztán kb. másfél óra múlva nagyjából megértem, miért kezdte ilyen erős felütéssel a bemutatót.

A történet szerint egy japán gengszter megbízza a Fekete Lótuszt (Kulka János), hogy szerezze meg a világ legelső floppy lemezét, amin valami olyan forráskód található, amivel aztán „bármit” meg lehet csinálni. Egész pontosan nem derül ki, hogy mi az a bármi (kb. ügyesen sok pénzt lehet vele csinálni), a lényeg, hogy a lemez felettébb értékes, és kell a japánoknak. Mellékesen a lemez éppen Magyarországon van, hiszen egy magyar ember találta fel. Fekete Lótusz véletlenül ismer valakit, aki tudna segíteni az értékes áru elrablásában, de egy szerencsés véletlennek köszönhetően végül a frissen szabadult Balog Tibi és bandája kapja a megbízást, hogy rabolják el a Szépművészeti múzeumból a floppyt. Ám mindeközben az is kiderül számukra, hogy a Fekete Lótusz csak csalinak használta őket. Innentől pedig megy a követelőzés a minél több amerikai dollárért, amiért Tibiék hajlandóak odaadni az eredeti megbízónak a lemezt.


Pont olyan ez a film, mint amikor Sam Raimi megrendezte az első Gonosz halott-filmet, majd remake-elte ugyanezt Gonosz halott 2 címen: ugyan a történet a filmidő szerint is tíz évvel később veszi fel a fonalat, a dramaturgia takkra ugyanaz, mint az Argo 1-ben. Árpa tehát a jól bevált receptet követi, ezúttal viszont nagyon sok apróságon siklik el a mozi.

Kulka János a Fekete Lótusz szerepében egy nagytiszteletű szamuráj-mester, bizonyos János-szán. A színészben és a karakterben is egyaránt rengeteg potenciál rejtőzik, mégis úgy tűnik, az alkotók nem feszítették meg magukat, hogy a karakternek igazi hátteret írjanak. Van ugyan némi utalás egy mester-tanítvány viszonyra a japán megbízó lányának személyében, de ez annyira homályos, hogy jóformán bármit bele lehet képzelni. Így kénytelenek vagyunk elhinni néhány sziklaperemen álló Kulka Jánosról készült látványos körfahrt-ból, hogy ő tényleg valaki. Persze ez is vicces egy percig, de ahogy a történet előre halad, egyre kevésbé hisszük el ezt az állítólagos keménységet. Egyetlen jelenetben van erre némi lehetőség, mikor a két nagyágyú, Psycho és Fekete Lótusz egy gémeskút tetején elkezdi egymást szamuráj karddal csépelni, és egy nagyon szép, Mortal Kombat-szintű fatality-t is láthatunk.


A négy fő karakter hiába hozza közel ugyanazt a színvonalat, mint az előző részben, játékukban érezni valami feszült erőlködést. Balog Tibi (Kovács Lajos) pont ugyanolyan, mint eddig, csak többet káromkodik, és mindezt kevésbé viccesen. A Tysont játszó Kiss József pedig egy nagymagyaroszágos pólóban agresszíven üvöltözik mindenkivel, persze miután végigburleszkelte a film első harmadát a kómából való ébredés után. A burlesznek vége van száz éve, nekem speciel már nem sikerül azon nevetni, hogy valaki beveri a fejét, elesik, vagy hátrarepül, mert nem tud kezelni egy rakétavetőt. Ugyanitt remélem, szegény Bicskey Lukácsra sem a Psychóként nyújtott teljesítményéről fogunk emlékezni, mert még egyszer ugyanaz már kevésbé vicces - bár hozzá köthető az egyik legerősebb bemutató montázs, ahol egy faluvégi kistemplom oltára előtt meztelenül áll szamurájkarddal a kezében, az oltáron pedig valaki haldoklik: a jelenet pont olyan, mint maga Pscyho, rejtélyes és félelmetes.

Ahogy az előző részben, most is csatlakozik Balog Tibiékhez egy nagyon okos ember, ezúttal a Frici (Bán János), a számtech tanár, aki a remélt nyereség 10 százalékának reményében beszáll a buliba. Karaktere egy visszafogott, de határozott és megtört átlagember, egyetlen álma van csak, hogy a svájci frank alapú hitelét vissza tudja fizetni, és befejezze álmai otthonát Párkányban, amit már jó ideje épít.
Bán János játéka visszafogott, és egy picit jobban is működik, mint az előző részben tudós embert játszó elődje. Tényleg megkapjuk az orbáni értelemben vett keményen dolgozó kisembert, hiszen Friciben minden olyan frusztráció megvan, ami a mozi nézőjében.

Árpa Attila egyébként viszonylag sűrűn szól ki a filmből társadalmi ügyekre reflektálva, az már más kérdés, hogy ezzel elér-e valamit. A nagymagyarországos pólóban feszítő Tyson simán értelmezhető egy szélsőjobboldali karikatúrként, ahogy a Nagypál Gábor a cigánybűnözés elképzelt sztereotíp vajdájaként eleinte vicces és üde színfoltja a filmnek, de a sztereotípiákat túlpörgető humorkodás miatt ő is hamar egysíkúvá válik, minduntalan eszünkbe juttatva Kusturica Macskajajának Pitbullját, aki szép közhelygyűjtemény volt ugyan, csak éppen százszor árnyaltabb és hitelesebb.

A látvány és az akciójelenetek továbbra is színvonalasak, és minduntalan megidéznek bennünk valamit a műfaj legnagyobbjaitól, kiváltképp a 90-es évekből, ami nem baj, mert jól áll a filmnek. Viszont a másfél  óra alatt szerintem több pisztolylövés szólal meg, mint dialógus - amelyek egyébként sem elég erősek. Mintha egy-egy Móricka viccet próbáltak volna jelenetté gyúrni, a néző benyomása az, hogy a forgatókönyvi hiányosságot vagy ötlettelenséget egy-egy nagyon erős akciójelenettel szerették volna ellenpontozni az alkotók. Nem kérdés: Árpa képes látványos és pörgős akciófilmet készíteni, viszont ez önmagában továbbra sem elég ahhoz, hogy az ember ne érezze azt, hogy már megint egy forgatókönyvben elcsalt látványorgiát néz.  Kár érte.

Argo 2 – magyar akcióvígjáték, 96 perc – értékelés: 5/10




Kommentek