Filmek a hangulatodra szabva
  • Főoldal
  • Hírek
  • A Hitman: A 47-es ügynök még elődjénél is kínosabb – kritika

A Hitman: A 47-es ügynök még elődjénél is kínosabb – kritika

@Hitman – A 47-es ügynök 2015. 08. 26. Szerző: Dr. Hardlove

A számítógépes játékok menő ügynöke béna kliséhalom lett, az új Hitman még a 2007-es verziót is alulmúlja, legfontosabb üzenete pedig az, hogy a molyok kedvelik az olasz gyapjút.

Viszonylag limitált azon számítógépes játékok száma, amelynek sztorijából minőségi filmes adaptáció született volna, de a Hitman: A 47-es ügynöknek az eddigi amúgy sem veretes lista alanyait is sikerült mindenben alulmulnia. Ez pedig azért is nagy bűn a rendező és a forgatókönyvírók részéről, mert a játéknak rengeteg erénye van, amiket megtartva azért nem lenne lehetetlen küldetés jó filmet készíteni. A szerzők szemlátomást ahelyett, hogy végigjátszották volna az eddigi játékokat, s azokat tupírozták volna tovább, inkább megelégedtek a gametrailerek YouTube-os végigpörgetésével, s átvették azok klasszikus elemeit, ami első nézésre feltűnt:

- Kopasz orgyilkost öltönyben és nyakkendőben, tarkóján vonalkóddal
- Két Silverballer coltot, a 47-es ügynök kultikus fegyvereit
- Folytózsinórt


Nos ezek önmagukban ugyebár nem lennének elegendők egy filmhez, úgyhogy elővették az előző, 2007-es verziót, hogy meglessék, ott milyen sztorit kanyarítottak. Azonban ahelyett, hogy tanultak volna annak hibáiból, sikerült szinte ugyanazokat elkövetni A NÉGYZETRE EMELVE!!!

Ide most bemásolom az azzal kapcsolatban leírtakat egy kritikából, mert szóról szóra igazak erre a verzióra is:

„A szkript ezer sebből vérzik, a dialógusokat mondatonként cincálhatnám ízekre, a szereplők képesek akár egy jeleneten belül többször is ellent mondani saját maguknak, illetve addig sejtetett motivációiknak. A történések mindenféle koherencia, vagy következetesség nélkül követik egymást, a drámázás súlytalan, a faék egyszerű jellemek is elrajzoltak, a párbeszédek a semmiből indulnak és a semmibe futnak.”

Komolyan. Alig nyolc évvel az akkori film után a történelem ismétli magát, s a Hitman: A 47-es ügynökkel kapcsolatban ugyanezek újfent elmondhatók.

De lássuk, milyen dőreségekkel sikerült még überelni a korábbiakat:

- Adott egy tökéletesen aszexuális orgyilkos (Rupert Friend – A 47-es ügynök), akit a film csak talányosan „ügynöknek” keresztel (mintha ezzel feltalálta volna a spanyolviaszt).

- Parancsul kapja, hogy kapjon el egy lányt (Hannah Ware – Katia), akinek jelenlétében ha bárki kiejti azt az egy mondatot, hogy „tudom, van egy apád”, akkor azonnal viszkózussá válik a tekintete, és bármit megtesz, amire utasítják. (KOMOLYAN!)

- Persze bekavar a képbe egy másik ügynökség alkalmazottja is (Zachary Quinto – John Smith), aki 47-eshez hasonlatosan élen jár az átverésben, de ezekkel a főszereplő hölgyön kívül nincs ember, akit megtévesztene.



A két ügynök ide-oda rángatja szegény Katiát a világban, hogy megtalálják az apját, aki fontos szerepet játszik mindkét ügynökség életében, ugyanis a fater gyártotta a Hitmanhez hasonlatos érzelemmentes gyilkológépeket. A keresést rengeteg vér, robbantás és füllentés szegélyezi, ám végül kisimulnak a szálak, a jó elnyeri méltó jutalmát, a gaz meglakol. Roppant eredeti sztori, valószínűleg tényleg sosem találkoztál ilyennel, ha eddig csak Jókait olvastál. (Na jó, nem voltam teljesen őszinte és igazságos, mert a sztori ezen felül még meg van bolondítva petri-csészében tenyésztett szuperemberes bullshittel is).

Az ilyen döngöltföld egyszerűségű filmen már az is sokan javítana, ha legalább lenne egy olyan főszereplője, akinek a karizmája nem a zéróhoz konvergál. Jason Stathamnek ugyan rengeteg rajongója van, de talán azt ők is aláírják, legtöbb filmje olyan büntetni valóan rossz, hogy tényleg csak az menti meg, hogy Statham a főszereplője. No, hát ennek a filmnek egy Jason Stathamje sincs, hogy javítson az amúgy is kínos nyilvánvalón.

hitman

A színészek munkáját az sem könnyíti meg, hogy a film szkriptjét valószínűleg Nickelodeon-színtű mesék forgatókönyvírói készítették. Az imbecil gondolatokat szerelemről, halálról, érzelmekről vagy éppen öltönyökről valószínűleg Google translatorrel kínaira, majd oroszra, indiaira, legvégül pedig vissza angolra fordították, azért nincs értelmük. Sajnos a tréfásnak szánt megszólalások is borzalmasra sikerültek, ügynökünk egyik poénja a leadben említett molyokra és zakókra vonatkozóan pont ilyen.

Ha ez eddig nem lett volna elég, a nyomozásnak álcázott ad hoc véletlenekhez ügyesnek sem mondható CGI effektusok, unalmas csihipuhik meg autósüldözések társulnak, amin az ember csak legtöbbször felidegesíti magát. A kegyelemdöfést végül a film befejezése és a félbevágott stáblistajelenet adja, ami egy esetleges folytatás borzasztó árnyát vetíti előre. Bár tekintve, hogy milyen összegekkel nyitott a film az Egyesült Államokban, ettől talán nem kell tartanunk. Ahogy a sajtóvetítésen velem ülő kollégám fogalmazott, a kopasz Orlando Bloomból ennyi is elég volt.

Hitman: A 47-es ügynök (Hitman: Agent 47). Színes, magyarul beszélő, amerikai akciófilm, 96 perc, 2015. Értékelés: 3/10
 

Kommentek